A könyv kétségbeesett és ... remény, 40. oldal
- Azt hittem, tényleg szerettél rám - tiltakozott Raul Polly. Az ujjai finoman megkötötte a nedves, fodrozódó haját. - Miért megyünk Londonba?
- Nos, kíváncsi vagyok ... - Polly ártatlan arckifejezéssel Polly óvatosan simogatta az izmos, kemény csípőjét.
Raoul óvatosan elmosolyodott, és közelebb húzta.
- Még egy ilyen kifinomult kínzás sem akarja megnyitni a titkot!
- Rendben van velem? Polly hirtelen aggódott.
- Uram, olyan vagy, mint egy gyerek - nyögte Raoul. - Örülök magammal. Az órájára pillantott. - Tudja, hogy két óra alatt le kell állnunk a földszinten, és újra kell játszanunk a vendégszerető házigazdák szerepét?
Polly dühöngött a csúnya horrorban.
- Mit gondolsz, mi lenne, ha hibáztatnám, ha elaludnék a farkas hátán a polo meccs magasságában?
- Ez csak egy játék - mutatott rá Polly.
Fekete hajú fejét hajolt, Raoul szándékosan bámult felesége arcára. Szép szeme csodálattal és fájdalmakkal teli volt.
"Szeress engem". Szerelem, kérlek ... Ez őrült! Mondja el nekem ezeket a szavakat egy másik nőnek, elszöknek tőle, anélkül, hogy visszanézett volna. Te, kérlek: "Szeress engem!"
- Miért vittél ide? - kiáltott fel Polly három nappal később, Raoul mellé ült egy limuzinon, amely az autópályán haladt Surrey felé, ahol az elhunyt keresztanya élt.
"Boldog születésnapot!" Néhány hónappal ezelőtt megvettem a keresztapád házát. Hívja ezt a szeszélyt vagy a fadot, csak ne kérdezd meg, miért ... Amikor rád kerestem, eszembe jutott, hogy elmondtad nekem ezt a helyet Vermontban. Az ingatlanügynök bemutatta a kellemetlen párnak, aki átvette a házat. Régóta elmondták nekik, hogyan lehet elpusztítani a rózsákat, amelyek között nagyon szerettetek ülni a keresztanyáddal.
Polly lélegzete elakadt ebben a vallomásban, és a könnye a szemébe meredt.
- Megvette nekem?
- Amikor Angliába érkeztünk, ott megállhatunk - felelte Raoul félénken.
Miközben a házhoz mentek, Polly látta a limuzin parkolóját a bejárat közelében, és egy helikopter állt a zöld gyepen. A zavarodottságtól kék szeme kibontakozott.
- A barátaid Maxi és Darcy ...
- Maxi és Darcy? Polly felsikoltott. Ez a hír még jobban elárasztotta őt, mint az a tény, hogy most egy gyönyörű ház teljes jogú tulajdonosa volt, amelyet gyermekkorától kezdve szeretett.
"Meghívtam őket a fesztiválra, de Maxi terhes, és nem hajlandók repülni Angelos Venezuelába." Ezért jöttem fel az a gondolat, hogy itt szervezzék a baráti összejövetelt, a kincse házában.
Polly-t megérintette Raoul cselekedete, de hirtelen ébresztett a szíve.
- Raoul, veszekedésben vannak. Nagyon barátságosak voltunk már a gyermekkor óta, de három évvel ezelőtt mindent átszúrt. Darcy férjhez ment, és Maxie koszorúslány volt. De amikor Darcy fia látta Maxi-t, első látásra beleszerették őt, és lemondta az esküvőt. Azóta az útjaik eltérnek egymástól.
- De nyilvánvaló, hogy mindez nem annyira reménytelen, ha mindketten beleegyeztek, hogy idejönnek, hogy lássanak - nyugtatta Raoul.
Polly nélkül nem lépett be a gyönyörű szalonba, ahol néhány évvel ezelőtt három fiatal nő hallgatta Nancy Liuord különös akaratát. A barátnők melegen üdvözölték Pollyt. Mind Maxi, mind Darcy folyamatosan beszélgetett, időnként pedig az ablak mellett álló három férfi felé fordult.
- Felismertem Angelos-ot a fényképről - suttogta Polly. - És ki a harmadik?
- A férjem, Luke - mondta büszkén Darcy. - Jean-Luc Raffakani. Zia atya.
Mivel Darcy soha nem szólt, és Polly nem kérdezte, ki a kislánya atyja, ez a két lenyűgöző hír megfosztotta Pollyt a beszéd ajándékától.
- Három az ablaknál óvatosan úgy teszik, mintha beszélek, de valójában hallgatják a beszélgetésünket, attól tartva, hogy kihagyjuk a szót. Gondolod, hogy fél óráig nem szabad hagynunk az embereket, és nem kellene szívükről beszélni? Maxie kérdezte suttogva.
Három ifjú asszony kiment a kertbe, ahol gyakran ültek együtt a keresztanyjukkal.
- Szerinted Nancy elégedett lenne a sorsunkkal? Kérdezte Darcy.
- Hálás vagyok neki ... találkoztam Angelossal - mondta halkan Maxi.
- Luke megváltoztatta az életemet - ismerte el Darcy.
Mindkét nő várakozással nézett Pollyra.
A pillantásuk alatt elpirult.
"Raoul ... fantasztikus."
- Ó, nem! - Maxi komor arccal morogta az arcát. - Bizonyára most az emberek azt mondják egymásnak, hogy mosogatjuk a csontjaikat. És igazuk van!
Néhány órával később Polly boldogan kinyújtotta a hálószobában lévő széles ágyat, és csodálkozva azon tűnődött, hogy Raoul megvásárolta a házat a bútorokkal, sőt sikerült új munkatársakat bérelnie.
- Szóval, mit beszéltél és kacagott, mint a kislányok? - kérdezte Raoul, lefektette mellette.
Polly tétovázott a válaszával, és nem tudta levenni a szemét a bronz gyönyörű testéről, még szexisebb a hófehér lapok ellen.
- Titok - válaszolta vigyorogva.
- Már beszéltél rólunk - mondta Raoul magabiztosan a párnákra támaszkodva. - És beszéltünk az üzletről.
- Mi a helyzet az üzletekkel? Amikor visszatértünk, a biliárdszobában álltál, és az ajtó nyitva volt ... Hallottuk a "üzleti" beszélgetésünket - ismételte Polly vigyorogva. - Angelos elmondta, milyen gyönyörű Maxi anya lenne. Luke csodálta, milyen mélyen ismerte meg Darcy az ókort. És büszkélkedt a lovag veleszületett ajándékáról!
Raul gyorsan felpattant az ágyra, és Polly alá zúzta. A nevetés topáz szemében csillogott.
- Nos, egy kicsit díszítettem az igazságot ... És egyébként tisztán férfias beszélgetés volt. Nem tudtam beszélni az érzéseimről ...
- Milyen? Rekedten suttogta Polly. A testének gyönyörű közelségéből a lélegzete elakadt.
- Hogy imádlak ...
"Én is imádlak" Polly sikerült kilélegezni, mielőtt Raoul az ajkát az övéivel lefedte ...