A földi mókusról

Egyszer régen volt egy móló gopher és gyermeke a szakadék mélyén a sztyeppében. Itt van valahogy az anyám - gopher az üzleti életükön - ez elszaladt, a gyermekek büntetésére:
-Ne ugorj ki az ikrából, ne maradj otthon, várj rám.
Az anya elszaladt. A gyerekek játszanak, ülnek. A legkényelmesebb gopher Stepan úgy döntött, hogy kijön a napba, hogy lássa.
-Megnézem a napot.
-Hol vagy, Stepan, nem teheti meg - anyám nem engedte.
-Igen, egy pillanatra.
Tette az orrát a nyércből - jó itt: a nap ragyog. Valami szaga kellemes. Valaki buzz.
Kiugrott az ikrából. De milyen szaga van, mint egy virág. Egy buzgó ember, aki átrepül.
-Ki vagy te? - kérdezte a gopher?
-És ki vagy te?
-Én egy földi mókus vagyok - felelte a mókus, Stepan.
-És méh vagyok - mormolta a méh.
Mihelyt a mancs göcsörje felrázta a földet, amikor egy sárkány vette rá a tetejét, megragadta Styopkát karmokkal, és magasan felszállt az égre.
A sárkány repül, a karmok szilárdan tartják a földi mókust.
-Légy kedves - súgta Stepan -, és hol hordoz engem? Anyám hazulladni fog.
-Felejtsd el, bébi, az édesanyámról. Hozok neked vacsorázni a gyermekeimnek - kryshunyatkam, nagyon éhesek.
- Annyira kicsi vagyok, hogy valószínűleg azért, mert nem eszem jól: a gyerekek nem táplálnak engem.
-Kár, hogy a karmáidat elfoglalja, különben ilyen kövér nyúl fut lefelé - ez lenne a vacsora a gyermekeidnek.
-Igazad van, bébi, enni, gyorsabban nőni, - a sárkány felszabadította a karmát, felengedte a földi mókust, és elkezdte folytatni a nyúlat. A nyúl nagy és erős, észrevette a veszélyt, és elrejtőzött a gyomok bozótjain. A nyúl maradt. És a földi mókus elengedte a sárkányt. A sárkány repült a zsákmányra. A gopher a patakba csapott. A békák, akik a vízben és a víz közelében ültek, és alkalmanként horogtak, rémültek voltak, és eltakarták a vizet. Valahogy a gopher feljött és felmászott a bankra. A vízből megjelentek a békák.
-Légy kedves, ne mondd meg, hogyan térj haza anyámhoz.
-És hol élsz? Kérdezte a békákat.
-A szakadékban.
--És hol van a nyérc?
-A sztyeppén lévő hegyen.
-Nem, nem! A patakban élünk.
-Kérdezzük meg az egeret, gyakran jön ide, hogy vizet inni.
-Egér, ah, egér, - a békák egymásnak hívtak.
-Hogy kiáltottak, az egér valahonnan jött.
-Egér nem tudod, hogy hol van a sztyeppkóc, ott a nyereg, az édesanyja várakozik
-Nem, nem tudom - felelte az egér, meg kell kérdeznie a méhét, hogy messze repül, talán tudja.
-A méh, a méh, a békák egymásnak és az egérnek hívták egymást.
-Valahol messze van, hangosabban kiabálunk.
-A méh, a méh, repülj ide, inkább nekünk kell.
-Amit kiabáltak, valahonnan jött a méh.
-A méh, nem tudod, hogy hol van a sztyeppi kúp, ott a nyereg, az édesanyja várakozik.
-Tudom, hol van a sztyeppény, és ahol a nyérc egy nyérc, és én is ismerem a földi mókust.
-Ez egy gömbölyű sztyepp, ma találkoztunk.
-Haza fogom venni - mondta a méh.
-Hé, Stepan követ engem, hazaviszlek.
-Köszönöm a békákat. Köszönöm, egér
- Haza mentem anyámhoz.
A méh repült, ezt követte egy gopher.
Elég sok idő húzni a sípot Styopu. A hosszú méh Stepanel hazament, de végül odaértek.
Anyu gopher távolról észrevette őket
-Hol voltál ...!
-Elrendeltem a házat a házból ...!
-Anya, elmondom neked, akkor mindent elmondok otthonról - kérdezte Stepan.
-Nagyon köszönöm a méheket - köszönetet mondott a gopher méhnek.
-Köszönöm, kedves méh - mondta a marmot anyja a méhnek.
-Egyáltalán nem, "mormolta a méh, és elrepült.
Egy mókus elment a lyukba. Nem tudom, hogy büntetést kaptam, mint Mama Styopa vagy sem ...
A tündér véget ért, és véget ért. A sztyeppi kúpra voltam és a sárkány látta, hogy mind a méh, mind az ültetett mókusok a napfényben fütyülnek. Rendben van.

De Styopa erős! Egy madártávlatból lefutottam - és legalábbis mi!
Egy jó mese! Anyának engedelmeskednie kell! )))

Ez a munka 5 értékelésből származik. itt jelenik meg az utolsó, a többi a teljes listában.