Jean Piaget az oktatásról - Szabadság az oktatásban
Mi a képzés? amelynek központjában a hallgató? Miért nem felelnek meg a modern iskolákban jelenleg alkalmazott pedagógiai technológiák Piaget elképzeléseivel kapcsolatban? Lehet-e a gyermek önmagában tanulni. Mit jelent "megérteni, hogy találni"? Miért kell a gyermeknek aktív szerepet vállalnia a tanulási folyamatban? Az olvasók elolvashatják ezt a cikket Piaget alapvető elképzeléseivel az oktatásról, és válaszok találhatók ezekre és más kérdésekre.
A SZELLEMEK FEJLESZTÉSE
Piaget az intelligencia elméletéről ismert. amelyben megkülönböztette a kognitív fejlődés szakaszait. Piaget úgy találta, hogy a gyermekek különböző életkorokban gondolkodnak és gondolkodnak eltérően. Úgy gondolta, hogy minden ember áthalad négy, minőségi szempontból eltérő szakaszon. A nem variancia azt jelenti, hogy egy személy nem hagyhatja el a szakaszokat vagy átrendezheti őket. Bár minden normális gyermek ugyanazon sorrendben halad át, van némi különbség az életkorban, amikor a gyerekek elérik az egyes szakaszokat. Ez a négy szakasz: szenzor-motor - a születéstől a 2 évig; az operatív előkészületek időtartama - 2 évtől 7 évig; az egyedi műveletek időtartama 7-11 év; és a formális műveletek időtartama (absztrakt gondolkodás) 11 éves és idősebb. Minden szakaszban vannak fő kognitív feladatok. amelyet teljesíteni kell. Az értelem fejlődésének szenzoros-motoros fázisa főként a mesterség eléréséhez kapcsolódik specifikus tárgyakkal. A szimbólumok manipulálására a preoperatív szakaszban kerül sor. Egy adott szakaszban a gyermek megszerzi az osztályokkal való műveletek elvégzését, az osztályok közötti logikai kapcsolatok kialakítását, a hierarchiában való egyesítésüket és az okok megtanulását. Az utolsó szakasz foglalkozik azzal, hogy egy tinédzser megszerzi a büntetésre való gondolkodás képességét, és formális kapcsolatot alakít ki közöttük (Evans, 1973).
HOGYAN GYERMEKEK GYEREKEK
azt tapasztaltuk, hogy az oktatás nem a tanár feladata, hanem egy természetes folyamat, amely egy személyben spontán fejlődik. Az oktatás nem szerezhető meg szavak hallgatásával, hanem a gyermek környezetével való interakciójának tapasztalatai révén szerezhető meg. A tanár feladata nem a beszélgetés, hanem a kulturális tevékenységek motivációinak felkészítése és megszervezése a gyermek számára létrehozott különleges környezetben (Dr. Maria Montessori).
Piaget elmélete a tanítás és gondolkodás központi eleme, hogy ezekhez a folyamatokhoz a hallgató részvétele szükséges. A tudást nemcsak szóban adják át, hanem a diáknak kell megterveznie. Piaget azt állította, hogy ismeri a világot, a gyermeknek dolgoznia kell a tárgyon, és ez a hatás biztosítja az objektumok megismerését (Siegel, 1977); Az agy elrendeli a valóságot és cselekszik rajta. A tanulónak aktívnak kell lennie; ez nem hajó, amelyet tényekkel kell tölteni. Piaget a tanulás megközelítését "készenléti megközelítésnek" hívják. A fejlődési pszichológia "készenléti megközelítése" fontosnak tartja azt a tényt, hogy a gyermekek nem tudnak új dolgokat tanulni addig, amíg az érésük meg nem teremt bizonyos előfeltételeket (Brainerd, 1978). A kognitív struktúra tanulmányozásának képessége mindig kapcsolódik a gyermek szellemi fejlődésének színpadához. Azok a gyermekek, akik egy adott fejlődési szakaszban vannak, nem képezhetik képzésüket arra, hogy megértsék a fogalmat egy magasabb színpadról.
A szellemi növekedés három alapvető folyamatot foglal magában: asszimiláció, szállás és egyensúly. Az asszimiláció az új jelenségek integrációjához kapcsolódik a már létező kognitív struktúrákba. A szállás azt jelenti, hogy a meglévő struktúrák megváltoznak az új információkhoz való alkalmazkodás érdekében. Ez a kettős folyamat, adaptáció-szállás, lehetővé teszi a gyermek számára, hogy egy "rendszert" alkot. A kiegyensúlyozás magában foglalja a személy egyensúlyát a környezet és az asszimiláció között. Amikor egy új esemény bekövetkezik a gyermekkel, az egyensúlyt megsértik, amíg nem képes az új információkat asszimilálni és elhelyezni, és így egyensúlyba kerülni. Az asszimiláció és a szállás között sokfajta egyensúly áll fenn, amelyek különböznek a fejlődés szintjében és a felmerülő problémák függvényében. Piaget esetében a kiegyensúlyozás a legfontosabb tényező annak megmagyarázásában, hogy egyes gyerekek miért gyorsabban mozognak a logikai intelligencia fejlesztésében, mint mások.
AZ OKTATÁSI ÉRTÉK
Piaget ötleteire alapozva a tananyag nagy jelentőséget tulajdonít a tanulás filozófiájának, ahol a tanuló a középpontban van. Azok a tanítási módszerek, amelyekről a legtöbb amerikai iskolás ismerős - tanári előadások, demonstrációk, audiovizuális előadások, oktatógépek és programozott utasítások - nem állnak összhangban a Piaget tudásszerzéssel kapcsolatos elképzeléseivel. Piaget támogatta egy olyan tanulási környezet fogalmát, amelyben aktív kutatási tevékenységet folytatnánk iskoláinkban. Az értelem az asszimiláció és a szállás kétszeres folyamatán keresztül növekszik; ezért az eseményeket úgy kell megtervezni, hogy képesek legyenek asszimilálni és beilleszkedni. A gyerekeknek lehetőséget kell adni arra, hogy felfedezzék, kezeljék, kísérletezzenek, kérdéseket tegyenek fel és válaszokat találjanak rájuk, fontos a diák tevékenysége. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gyermekeknek mindent meg kell tenniük, amit akarnak. Tehát mi a szerepe a tanárnak? A tanárnak tananyagot kell biztosítania a diákoknak, új helyzeteket és lehetőségeket kell teremteni az új kutatásokhoz. A könyv „Értsd - ez azt jelenti, hogy kitaláljon” Piaget azt írta, hogy az alapelv az aktív tanulás módszer a következőképpen fejezhető ki: „megérteni - ez azt jelenti, hogy felfedezze vagy rekonstruálni újbóli megnyitása ezeket a feltételeket teljesíteni kell, ha fel annak érdekében, hogy a kialakulását, akik képesek teremtésre és kreativitásra, nem puszta ismétlésre "(20. Az aktív tanulás módszerével. a tanárnak hinnie kell a gyermek önálló tanulási képességében.