Diasztolés periódus a szív kamráiban
Diasztolés periódus a szív kamráiban. Pihenőidő. Töltési idő. A szív előterhelése. A Frank-Starling törvény.
A kamrák szisztoléjának vége után a szív kamrai diasztolés periódusa (diasztol) következik be, ami 0,47 másodpercig tart. Ide tartoznak a következő időszakok és fázisok (percenként 75 pulzusszáma):
Relaxációs idő (0.12 sec.), Tartalmaz:
- protodiasztolíiás intervallum - 0,04 s (a kamrai szívizom relaxációjának kezdete és a félcsonti szelepek bezáródása);
- az izometrikus (izovolumen) relaxáció fázisai - 0,08 s (a félcsatornás szelepek lezárásáig eltelt idő az atrioventrikulumok megnyitásáig).
Töltési idő (0,35 s), amely a következőket tartalmazza:
- gyors feltöltési fázis - 0,08 s (az atrioventriculáris szelepek nyitásától számítva);
- lassú töltés fázisa - 0,18 s;
- A kamrák feltöltése. a pitvari szisztolés miatt - 0,09 s.
Végére a kamrai szisztolé és diasztolé elején (lezárása óta a félhold alakú szelepek) a kamrákban tartalmazott maradék, vagy biztonsági másolat, a vér térfogata (vég-szisztolés térfogat). Ezzel egyidejűleg a kamrákban a nyomás erőteljes csökkenése kezdődik (az izovolumikus vagy izometrikus, relaxációs fázis). A szívizom gyors lecsökkentése a legfontosabb feltétele a szív vérének feltöltéséhez. Amikor a nyomás a kamrákban (kezdeti diasztolés) kisebb, mint a nyomás a pitvarban, pitvar-kamrai szelep nyitott és a gyors töltés fázis elkezdődik, amelynek során a vért szállítjuk gyorsulás a pitvarok be a kamrákba. Ebben a fázisban a diasztolés térfogat akár 85% -a belép a kamrába. Amint a kamrák kitölülnek, a vér töltésével arányuk csökken (a lassú töltés fázisa). A kamrák diastolájának végén az atria szisztolája kezdődik, melynek következtében a diasztolés térfogat további 15% -a belép a kamrába. Így a kamráknál a diasztolesz végére létrejön egy véges diasztolés térfogat, amelyhez a küszöbök bizonyos fokú végdiasztolés nyomása megegyezik. Végdiasztolés térfogat és vég-diasztolés nyomás az úgynevezett preload a szív, ami kulcsfontosságú feltétele a kiterjesztése a szívizom rostok, t. E. A törvény végrehajtásának Starling.
A gerjesztés frekvenciáját a vezetõrendszer sejtjei és ennek megfelelõen a szívizom összehúzódásának gyakoriságát az egyes szisztolák után megjelenõ refrakter fázis idõtartamával határozzuk meg. Mint más ingerelhető szöveteket, szívizom refrakter inaktiválása miatt nátriumion-csatornák eredő depolarizáció (lásd. Ábra. 9.9).
A bejövő nátrium áram helyreállításához 40 mV repolarizációs szint szükséges. Ettől a ponttól kezdve az abszolút refrakteritás időtartama kb. 0,27 s. Ezután követi a relatív refrakciós időtartamot (lásd a 9.9. Ábrát), amely alatt a sejt excitivitása fokozatosan visszaáll, de még mindig alacsonyabb (0,03 s időtartam). Ez alatt az időszak alatt a szívizom további összehúzódással reagálhat, ha nagyon erős ingerléssel stimulálja.
A viszonylagos törés időszaka a szupernormális ingerlékenység rövid idejét követi (lásd a 9.9. Ábrát). Ebben az időszakban a szívizom excitivitása magas, és lehetséges, hogy az izomösszehúzódás formájában további válaszokat kapjunk, szubkvimulációs inger alkalmazásával.
Az elhúzódó refrakter időszak fontos biológiai jelentőséggel bír a szív számára, mivel megvédi a szívizomot a gyors vagy ismételt stimulációtól és összehúzódástól. Ez kizárja a szívizom tetanus kontrakcióját és a szív pumpafunkciójának megsértését.
A tetanus összehúzódás és fáradtság ezen kifejezés élettani megértésében a szívizom nem képes. Stimuláció alatt szívszövet viselkedik, mint egy funkcionális syncytiumot, és a hatalom minden csökkentés határozza meg a törvény a „mindent vagy semmit”, amely szerint a gerjesztés hatására, ami meghaladja a küszöbértéket, rándulás szálak infarktus fejleszteni maximális erő, amely nem függ a nagysága a küszöb-inger.
Az egész szív vagy annak részei korai összehúzódása a szívizom további gerjesztése következtében extraszisztolákat okoz. A további gerjesztés helyén különböznek a sinus, pitvari, atrioventricularis és kamrai extraszstolok.