A számviteli és adóbevallási veszteségek csökkentésének módjairól
Annak érdekében, hogy ne legyen veszteség a pénzügyi kimutatásokban, valós nyereségnek kell lennie, de ehhez jól kell működnie. Nincsenek normális lehetőségek arra, hogy a szervezet munkájának nyereségességét megbecsüljék egészségtelen pénzügyi helyzetével. A számviteli veszteségek csökkentésének minden módja, amelyek gyakran kínálnak - ez egy normál helyes könyvelés, vagy ártalmatlan megsértésektől távol.
Vegyünk legalább tanácsot, hogy ne vegyük figyelembe a közvetlen költségeket. Senki sem magyarázza meg, hogyan lehet ezt tenni. A számvitelben a költségárat alkotó költségek a 20 "Fő termelés" számlán tükröződnek, és a késztermék költségárát képezik. A végrehajtás során az aktuális időszakra a közvetlen költségeket írjuk le. Ennek eredményeképpen a közvetlen költségeket csak akkor veszik figyelembe a pénzügyi eredmény kiszámításakor, ha rendelkezésre állnak a jövedelem. Ezért ne vegye figyelembe a közvetlen költségeket, ha nincs bevétel, ez nem egy lehetőség a veszteségek csökkentésére. Ez normális helyes számla. És ha van bevétel - ez a számviteli szabályok megsértése.
Egy másik példa egy ártalmatlan módon csökkenteni a veszteséget, amely mellesleg az első között sok elme felé fordul. Valóban, miért nem halasztja írja le a költségek bizonyos impozáns közvetett költségek, és nem tükrözi azokat az egyik legnépszerűbb elszámolásának orosz könyvelők - a fiók 97 „Halasztott ráfordítások”? Természetesen flip is. De mit fog adni? Mindazt, amit a 97. számon jegyeztek fel, a kimutatásokban fel kell osztani a mérleget és az eredménykimutatást. A (z) 97-es összeg a vagyon vagyon, amelyet jövedelem generálására használnak, vagy olyan bevételkiesést eredményez, amely csökkenti a bevételt.
A kérdés. És ha egy ideig, amíg a pénzügyi helyzetünk javulni fog, akkor a kiadások összetételében továbbra is költséget fogok tartani, mire leszek?
Következő psevdovariant: „Mi van, ha a kapott előlegek nem veszik figyelembe, kötelezettségek, valamint a halasztott?”. És itt is csalódást kell okoznom a tisztelt kollégáknak. Ez egy átmeneti megoldás, amely ismét torzítja a vállalat jelentését és nem segít. Ne tegye és "vonzza" a pénzügyi kimutatásokban olyan számadatokat, amelyek eltérnek a tényleges pénzügyi mutatóktól. Túl egyszerű hamis mérleg, amely azzal fenyeget, nemcsak közigazgatási bírság, hanem a lehetséges veszteség hírnevét a cég és az Ön, mint könyvelő.
Egyesek úgy vélik, hogy a helyzet mentheti a résztvevő segítségét, függetlenül attól, hogy: a szervezet megkönnyebbül az adósságtól önmagáig vagy a tulajdonhoz való hozzájárulásig. Az ilyen hozzájárulás nemcsak pénz, hanem dolgok, valamint tulajdonjogok lehet. Nos, nézzük meg ezt a lehetőséget.
Egyszerre elmondom, hogy a tulajdonhoz való hozzájárulás a veszteséget nem csökkenti. De a mérleg szépvé válhat, mivel a nettó eszközállomány növekedni fog. Ezért gyakran történik: nehéz idők, és nem a szervezet, amely táplálja a tulajdonosat, hanem éppen ellenkezőleg: ő az övé, ha természetesen tud. Igaz, hogy ez gyakran nem annyira az adóval kapcsolatos esetleges problémák miatt, sem a hitelnyújtás, vagy más üzleti célból. Ugyanakkor az adók tekintetében a társaság vagyonához való ilyen hozzájárulás nem segíti az adóvesztést. Végül is a bevétel nem veszi figyelembe, mert mindig növeli a nettó eszközöket. Azt mondani, hogy ilyen hozzájárulást hoznak, hogy ne növeljék a nettó eszközöket, és vegyék figyelembe a jövedelemben - teljesen buta. Tehát nem sok értelme van ebben a verzióban.
A szervezet adósságának megbocsátásával a résztvevő így néz ki. A könyvelés során a megbocsátott adósság összege más bevételre utal, és az eredménykimutatás csökken. Az adószámlán a megbocsátott adósságok is növelik a bevételeket. Végül is a cég írja le a fizetendő számláit. Így azok számára, akik csökkenteni akarják a számviteli és adóveszteségeket, a résztvevők ilyen jó akaratuk nem rossz lehetőség.
Így váltunk adóveszteségre. Itt véleményem szerint nagyon jogszerű módon lehet csökkenteni őket.
Az első mód az adójellegű tartalékok létrehozásának elhagyása az értékcsökkenési leírás alkalmazásából. Ez szükség lehet a számviteli politika módosítására vagy kiegészítésére, de ez általában nem jelent problémát. Igaz, a tulajdonos nem lehet nagyon boldog ezzel a lehetőséggel. Mert olyan adót fizet, amely nem fizet, olyan összeggel, amely csökkentheti adóköteles nyereségét. Ezért ezeket az opciókat végre kell hajtani, miután korábban egyetértettek a menedzsmenttel.
A másik módja az adók kiszámítása az adóhatóságokkal való teljes egyetértés elvén alapul. Vagyis ne vegye figyelembe a jövedelemadó adóalapjában olyan költségeket, amelyek tiltják az ellenőrző hatóságokat. És fordítva - mindent bevonnak a jövedelembe, amire szükségük van.
Példát fogok adni. A szervezet bizonyos mennyiségű vásárlást kapott bónusz elemeket. Világos, hogy nem tartja szabadnak. A bónusz termékek csak azért kerülnek befizetésre, mert bizonyos feltételek teljesülnek azokért a vásárlások mennyiségért, amelyek után a pénzt megfizetik. És az ingatlant úgy kell tekinteni, hogy ingyenesen kapható, ha megjelenése esetén a címzettnek általában nincs felelőssége a tulajdon átruházása, munka elvégzése vagy szolgáltatásnyújtás.
A kontrollerek természetesen megkövetelik, hogy ebben a helyzetben adót fizetjenek. A szervezet, ha más helyzetben lenne, vitatná, de veszteség nélkül elhatározta, hogy nyereségadó megfizetésére köteles a kapott bónusz termék értékéből. A mérleg természetesen továbbra sem veszteséges, mert nem kell bevételt mutatni a számvitelben. De mégis megjelenik az adózás céljára elért nyereség, és az adó a költségvetésből érkezik. Természetesen az ellenőrzés is teljesül. Bár a könyvelőnek tükröznie kell azokat a különbségeket, amelyek a számviteli és adókönyvelési eltérések miatt merülnek fel. Példánkban állandó adófizetési kötelezettség keletkezik.
Van egy általános módja annak, hogy megszabaduljon az adóveszteségektől - átruházza a következő évre a folyó évi kiadások egy részét.
De mondjuk, hogy nem veszi figyelembe a költségeket, és ennek eredményeként a veszteség helyett nyereség jelenik meg az adóbevallásban. Nyilvánvaló, hogy a könyvelők erre törekszenek, hogy megvédjék magukat az ellenőrök követelményeitől, hogy megmagyarázhassák a veszteségek okát és az esetleges kilépési ellenőrzéseket.
De ott volt! A költségvetésnek adott ajándéka könnyen ellened fordulhat. Az adóellenőr ragaszkodik ahhoz, hogy ebben az évben figyelembe kell venni az idei dokumentumok által felmerült és megerősített költségeket. És általánosságban helyes lesz, mivel a 25. fejezet nem adja meg az adózónak a jogot a kiadási költségek pillanatának megválasztására.
A kérdés. Szergej Alexandrovics, sajnálom, de ez, mint mondják, egy kétélű kard. Végül is az adóhatóságok úgy vélik, hogy a kiadások gazdaságilag indokolatlanok, ha az adózó egy bizonyos adó időszakban nem kapott jövedelmet vagy veszteséget kapott. Azt gondoltam, éppen ellenkezőleg, jó, ha ilyen helyzetben visszatartja a költségeket.
Sőt, van egy ilyen probléma. Igen, mind a Szövetségi Adószolgálat, mind a Pénzügyminisztérium egyhangúlag elmagyarázza, hogy a veszteségek, a jövedelemhiány nem oka annak, hogy nem veszik figyelembe a költségeket. Azonban az adóellenőrök a földön nagyon idegesek, ha látják, hogy a veszteséges szervezet továbbra is pénzt költ. És ha megtalálják a nyomát, hogy megtámadja az ilyen költségeket, mint a gazdaságilag indokolatlan, akkor ez minden! Gondoljuk, a vita meg van győződve. Ez sok bírósági döntésnél látható. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen vitát az adófizető nyer, mert a veszteség vagy a jövedelem hiánya nem akadályozza meg a költségek nyilvántartását.
De vajon lehet-e megvédeni a folyó év dokumentált és indokolt költségeinek átruházását a jövőbeni időszakokra, egy nagy kérdés. Ellenőrzése után, amikor nekik nyereséges, emlékeznek a magasabb osztályuk magyarázataira. Így a költségek késedelmes megfizetése nem lehetséges. Ma nem veszi figyelembe a költségeket, hogy ne növelje a veszteségeket, és holnap, amikor ellenőrzik, az adóhivatalnokok könnyen kizárják azokat a költségeket, amelyeket a későbbiekben figyelembe veszik. És igazuk lesz, mert az adótörvény előírja a kiadások nyilvántartására szolgáló eljárást.
Ehhez közvetlenül engedélyezi az adótörvényt. Önnek joga van a jelenlegi beszámolási időszak adóalapjának csökkentésére a kapott veszteség teljes összegére vagy ennek egy részére, vagyis a jövőbeli veszteség elhalasztására. Hogyan kell helyesen eljárni, részletesebben meg fogunk beszélni.