A magazin "onkohururgia" tapasztalatai az epehólyagrákos betegek kezelésére különböző kezelési módok alkalmazásával
Az epehólyagrákos betegek kezelésére vonatkozó tapasztalat különböző kemoterápiás kezelési módokon keresztül
Keith O.I. Kasatkin V.F. Trifanov V.S. Vakareva AA
Cél. hogy tanulmányozzák az epehólyagrákos betegek kezelésének közel és távoli eredményeit.
Eredmények. A legjobb túlélési és nem-ismétlődési arányt a radikálisan kezelt betegek csoportjában figyelték meg, akik a posztoperatív időszakban kemoterápiás kurzusokat kaptak.
Következtetések. A kapott adatok azt mutatják, hogy az epehólyagrákos betegek kombinált terápiája hatékony kezelés módja, amely lehetővé teszi a túlélési arány növelését. A lokoregionális kemoterápia epehólyagrák kialakulása jelentősen meghosszabbítja e betegek életét.
Kulcsszavak: epehólyagrák, regionális kemoterápia.
Az epehólyagrák morbiditása folyamatosan növekszik, és az összes malignus daganat 2-8% -át teszi ki. A gyomor-bélrendszeri onkológiai megbetegedések szerkezetében az ötödik helyet foglalja el. Az epehólyag-daganatok diagnosztizálása nehéz, mert a lokalizáció neoplazmáit hosszú tünetmentes tanfolyam jellemzi. Az epehólyag rosszindulatú daganatos diagnózisának idején csak a betegek 10-15% -a ismételhető. A legtöbb embernél az epehólyagrák diagnózisa az általánosító szakaszban [1, 2].
Az epehólyag első diagnosztizált rákának 50% -ában metasztatikus májkárosodást figyeltek meg, 35% -ban - a helyi szinten elterjedt folyamat. A nem működő epehólyagrákos betegek medián túlélése nem haladja meg az 5-7 hónapot, és az epehólyagrák átlagos túlélési aránya minden szakaszban 35 és 100% között van [4].
Az epehólyagrák radikális kezelésének egyetlen módja műtéti. Leggyakrabban a kombinációs terápiát alkalmazzák. A tumor lehető legteljesebb eltávolítása után szisztémás adjuváns kemoterápiát hajtanak végre, bár számos vizsgálatban a magatartásában nem lehet szignifikáns különbséget elérni a betegek minőségében és hosszú élettartamában [5].
A szisztémás kemoterápia jelentős hátránya, hogy nem képes a kemoterápia magas koncentrációját biztosítani a tumorban. A citosztatikumok maximális koncentrációjának megteremtése a májkeringésben csak kemoterápiás gyógyszerek bejuttatása a májban közvetlenül tápláló véredényekbe történik. A fentiekből kiindulva a regionális kemoterápia alkalmazása az epehólyagrákos betegek kezelésében indokoltnak és igen ígéretesnek tűnik.
Anyagok és módszerek
Szövettani vizsgálat 80 betegnél igazoltuk adenokarcinóma különböző mértékű megkülönböztetést, azonosították 15 beteg mirigyes szilárd rák, 7 - differenciálatlan rák, 1 beteg - laphámrák. Egy pácienssel nevusszerű sejtekből származó melanomát diagnosztizáltak.
Az eljárást a TNM rendszer szerint rendeztük. 5 betegnél diagnosztizálták az epehólyagrák I. stádiumát, ami a betegek összesített számának 3,8% -a volt. 10 betegnél a II. Stádiumú epehólyag rákot (7,7%) 19 betegnél - III. Stádiumban (14,6%) detektálták. Az esetek túlnyomó többségében az epehólyagrák iv. Stádiumát 96 betegnél (73,8%) állapították meg. A kórházi kezelés idején 54 esetben (41,5%) voltak a mechanikai sárgaság jelei, melyet a helyi elterjedés okozott, vagy az epehólyag rák generalizálását.
Minden betegnél műtéti beavatkozást végeztünk az RNDI thoraco-hasi osztályán. Az általunk megfigyelt betegek műtéti kezelésére vonatkozó adatokat az 1. táblázatban mutatjuk be.
Epehólyagrákos betegek által végzett műveletek
A sebészeti beavatkozás volumene
Megjegyzés. CHCHHS - perkután transzhepatikus cholangiostomy, Ultrahang - Ultrahang, PRD - hasnyálmirigy-duodenális reszekció, n / a - posztoperatív, PE - tüdőembólia, OPPN - akut veseelégtelenség.
Cholecystectomiák műveletek, beleértve a 11 atípusos reszekció a máj az epehólyagban ágyban, készült 16 beteg (12,3%). Ezek a műveletek közé sorolható csoport, ahogyan belül eltávolítottuk a tumort, és az egészséges szövetek, nem látható áttétek. 4 beteg miatt kifejezett helyileg végrehajtott folyamatot hemihepatectomiák jobb kolecisztektómiával, 4 betegnél cholecystectomiát kombinálva eltávolítását a disztális gyomor és a jobb hemicolectomy, egy beteg végeztünk a jobb hemihepatectomiák cholecystectomiát pancreatoduodenal reszekció, hemicolectomy jobb. A beteg meghalt a 11. napon a bonyolítja a posztoperatív időszakban akut posztoperatív pancreatitis, hashártyagyulladás enzimet.
54 beteg (41,5%) a kórházi kezelés idején mechanikai sárgaság jelei mutatkoztak. Azonban, mivel a korai terjedését a daganat az epevezetéket és a metasztázis, hogy a nyirokcsomók hepatoduodenal ligamentum biliodigestive feltételek kialakulását anasztomózisok korlátozottak voltak. Csak három esetben lehetséges a choledochoenteroanastomosis kialakulása. 42 betegen (32,3%) végeztek külső elvezetést, beleértve a cholecystostomy - 3, choledochostomy - 25, hepatoscotomy - 8, CCHC - 6.
5 betegnél az epehólyagrák lefolyását bonyolulták a duodenum szintjén az obstrukció kialakulása a daganat csírázása vagy metasztatikus tömörülése miatt. Minden beteg gastroenteroanastomosis bypassot kapott. Három esetben a sebészi beavatkozás szükségessége az epehólyagrák metasztázisának következtében kialakuló bélelzáródás kialakulásának következtében jött létre a kicsi és a vastagbél mezentériájába. Két olyan betegen, akik korábban az epehólyagrák kezelésére használták más, nem központi orvosi intézményekben, az implantátum metasztázisokat észlelték az elülső hasfalon az álló vízelvezetés mentén. Az elülső hasfal resectálásával áttétet végeztünk, egy esetben - IX és X bordák reszekciójával. A legtöbb esetben 40 betegnél (32%) a sebészeti beavatkozás térfogatát a folyamat helyi elterjedése és / vagy epehólyagrák generalizálása miatt diagnosztikusra kellett korlátozni. Így az epehólyagrákban szenvedő 130 betegből csak 37 daganat reszelhető, ami 28,4% volt, 15 esetben a daganat az epehólyagra korlátozódott.
A műtét után 42 beteg kapott szisztémás kemoterápia a következő üzemmódban: az arány az oxaliplatin 75 mg / m 2 intravénásán az 1. napon a természetesen, 5-fluor-uracil 500 mg / m 2 intravénásan a 2., hogy a 6. napon a természetesen. A kurzusok közötti szünet 21 nap volt. Az esetek 14,2% -ában (6 betegnél) a folyamat stabilizálódása elérte a 85,7% -ot (36 beteg esetében) a betegség előrehaladtával. A szisztémás kemoterápia pozitív hatással volt az I. és II. Stádiumú betegek esetében. A medián túlélés a szisztémás kemoterápiában részesülő betegeknél 5,6 hónap volt. (1-36 hónap). A szisztémás toxicitás legfőbb megnyilvánulása a WHO toxicitási skála szerinti 59,5% (25 betegnél), valamint I. és II. Stádiumú leukopenia volt - 19% (8 betegnél).
Ahhoz, hogy értékelje a túlélést, az összes beteget 3 csoportra osztottuk: A csoport (kimetszett kemoterápiás kezelésben részesülő betegeknél a posztoperatív - 37) B csoport (a betegek, akik a műtét után végzett állapotát palliatív szisztémás kemoterápia - 53) C csoport ( lokoregionális kemoterápiában részesülő betegek - 7).
A rákos betegek kezelésének hatékonyságának legfontosabb mutatója hosszú távú eredmények. A különböző csoportok betegeinek túlélését a 2. táblázat tartalmazza.
Az epehólyagrákos betegek túlélése
Az "A" csoportban az egyéves túlélés 27,3%, a hároméves túlélési arány 11% volt, az ötéves túlélési arány pedig 4,8% volt. A B csoportban az egyéves túlélés 14,2%, csak egy beteg maradt meg a hároméves küszöbértéknél. A C. csoportban az egyéves túlélési arány 42,8% volt, a 3 éves küszöböt 2 betegnél tapasztalták. A halál oka minden betegben a máj-vese és a több szerv szervi elégtelensége volt az epehólyagrák kialakulásának és a metasztatikus májkárosodásnak köszönhetően.
A bemutatott adatokból nyilvánvalóvá válik az epehólyagrákos betegek kombinált kezelésének és aktív sebészeti taktikájának előnye. Az általunk nyert eredmények azt bizonyítják, hogy a radikálisan végrehajtott sebészeti beavatkozás az epehólyagrákos betegek túlélésének meghatározó prognosztikai tényezője. A palliatív műtéten átesett betegek közül egyetlen beteg sem tapasztalta az ötéves küszöböt.
A bemutatott adatok alapján feltételezhető, hogy az epehólyagrákos betegek kombinált terápiája olyan hatékony kezelés, amely lehetővé teszi a túlélési arány növelését. Az epehólyagrák lokoregionális kemoterápiájának elvégzése indokolt, lehetővé teszi, hogy jelentősen meghosszabbítsa e betegek életét. A vizsgálatok során azt találták, hogy a lokoregionális kemoterápia segítségével gemcitabin és az oxaliplatin növelik a betegség-mentes időszakot, azzal jellemezve kielégítő toxicitási profilja, amely lehetővé teszi annak használatát kezelésére rákos betegeknél az epehólyag.