A lélek az emberi testben sír ...
Évfordulókat, születésnapokat ünnepeljük,
Az élet megolvad, mint a jég, vízcseppekben párolog,
Minden nap élt a szív, mint figyelmeztetés,
Akár a boldogság, akár a baleset.
Törvényei szerint az idõt a világegyetemben lévõ nyilak sodorják,
A természet lelke az ember alá tartozik,
Az emberek jobban szeretnék látni,
De a föld nem kapja meg a szennyeződés gondolatait.
Még tegnap sem volt fáradtság a szívemben,
Ma a szívfájdalom nem enged elaludni,
Impotenciájában az idősebb korosztályt aláírták,
Az őrület, mint tehén, testet akar.
A női arc tükrözi a szomorúság idejét,
A ráncok bizonyítékként hagyják el,
Az iszap öregség megszakítja a célvonalat,
A jogszabály nem vonatkozik az idős korra.
A memória sok dolgot elfelejt, és az öregség nem fog elmondani,
Csendben ragaszkodni fog egy fiatalemberhez,
Rendelés hazugság nélkül mozog, az ágyon jelzi,
A lélek az emberi testben sír.
Hány ember van ma ágyba ágyazva,
Hála Istennek lélegzem és a lábamra állok,
Gyengeséggel a halál jött hozzám, kopogott, elmaradt,
Istenhez jöttem, megbánva a lelkemet a bűnökben.
Tizenöt évvel később egy ravasz idős kor érkezik,
Nem fogok ellenállni, mert nem tudok elrejteni,
A lélek megalázkodik, el fog jönni, elhagyja a dühöt,
Az utolsó napokban csodálom a naplementét.
Bejegyzési szám 000234608