Marsh Harrier
A nyaralás negyedik napja a mocsári fészek fészkeinek keresése. Sok óra maszkolódott, sokszor megtévesztett, de makacsul várt és figyelte, mert a legpontosabb információra van szükségem a ragadozóról. Különösen érdekel a kérdés: mi a legmegfelelőbb módja a mocsári holdnak a megsemmisítésére.
Az ötödik napon ismét elmentem a Goose-tó területére, amely a Kapan-árterületen, a Krasznodar Területen található.
És így ülök álcázva és nézni. Érdekelnek egy pár hold. Ez a pár időnként magas nádra esett, körülbelül ugyanazon a helyen. De tegnap ott voltam, és nem találtam fészket. Tudom, hogy a mocsárkötők nagyon jól álcázzák fészküket, és csak azokat, akik tudják, hogyan kell türelmesen megfigyelni és birtokolni egy természetes vadász tulajdonságait, megtalálják őket.
Egy pár hold szétszórva a tó különböző irányaiban, és eltűnt a nádasok mögött. Húsz perccel később olyan volt, mintha egy órakor a nádasok fölé emelkednék az üléseim alatt, és egy fiatal kopaszodát tartanék a karmok között. Jó alkalom volt észrevenni egy rozsdás vörös hasát fehéres fejjel. Azt hiszem: a nõ!
"Észrevette, vagy sem?" - vetette fel a gondolatot. Nem! Egyenesen repült, és még csak nem is félt, és elment a helyre, ahol tegnap felmásztam. Nem jutott el erre a helyre, megfordult, kör alakult, és körülnézett. vertikálisan elsüllyedtem, ahol tegnap voltam!
Két perc múlva jelent meg a férfi. Oldalra (kb. Ötven méterre) repült, de még mindig látta a nyak és a fej sötét színét.
A mancsaiban is egy fiatal koponya volt.
A nő elrepült, de kissé távolodtak attól a helytől, ahol elsüllyedt. A férfi félkörnyezetet tett, a nádasok legmagasabb csúcsára esett, és azonnal tíz lépéssel leereszkedett azon a helyről, ahol a nő elindult.
Néztem, amikor négy órán keresztül vonszolták a zsákmányt, és minden alkalommal különböző helyeken esett át, tizenöt-húsz perces sugáron belül.
Fészek, természetesen ott. De hol van ez a fészek? Szükséges a keresés. Nem messze tőlem, minden lépcső 300, de a nádak vastagok és nagyon vastagok; ráadásul el kell rejteni a holdok éles látványából. Szóval két órát töltöttem azon a megközelítésen, ahol a holdok ültek.
Végül közel kerültem, álcáztam magam, és vártam. Megjelenik az első férfi. Egy szemmel figyelem, nem tudom megfordítani a fejemet: észreveszem a legkisebb mozgást.
Nyolc lépésnyire hevesen ment le tőlem, és újra egy fiatal bástyával! Itt van a rabló!
Lementem és. nem nézett körül, belépett a nádasba, és egy áldozatot tartott a csőrben. Hát, figyelj! Tehát ez! Ezért nem találtam egy fészket az utolsó napban!
Tehát a mocsaras holdok nem esnek közvetlenül a fészekbe, hanem egy kicsit félreteszik és járnak hozzá. Ellenőrizni kell.
Négy perccel később az elefánt elindult; ott, aztán a nõ repült. A másik oldalra süllyedt, és nem tudtam követni az útját. A fészeknél a szokásosnál hosszabb ideig maradt (azaz több mint öt-hat perc).
De így volt. Hét percig ápolt. Amint felszállt, és eltűnt a nádasok mögött, a férfi megvert, alig észrevehető nyomai mellett jártam. Ez az öltés a fészekbe vezetett.
Itt van! A fészek rendesen elrendezve és álcázva van. Nem látható felülről vagy oldalról. A felett egy valódi tete van a sértetlen nádak szárainak és valahonnan hozva. A fészek egy halom képzett száron nyugszik, és a nád körülbelül húsz centiméter vastag. A fészek alapja és falai szintén nádszárból és levelekből készülnek. A belső rész bélelt nádas, tollal és magával a magasságban. Három oldalán a fészek meglehetősen jól kancsókkal van burkolva, és csak egy oldala van széles áthaladással, amire nézett.
Négy nagyfiú volt. Már voltak sötétvöröses tollak. Fiatal hold a megközelítésemben éber volt és szorosan nyomva volt egymáshoz, nem vette le a szemem. A fészeknek négy alig látható nyomvonala van. Ezeken a pályákon a lunis ragadozóval közeledett a fészekhez.
A növényzet közel a fészek nem sérült, de a hazugság körül sok ételmaradék (fej, lábak és szárnyak a madarak, szőr és a mancsok víz patkányok és még néhány bőrt egér-pocok).
Óvatosan elhúzódok az oldalra, kiegyenesítve a nádasok zúzott szárait. Hét lépést követõen visszatekintek: a fészket már nem lehet megkülönböztetni - annyira álruhadt.
Ezek a megfigyelési napok nagyon sokat adtak nekem.
A mocsárrúd rendkívül óvatos a fészkelő időszak alatt. Mielőtt a fészekbe süllyedne, körbe (vagy félkörbe) köti össze, körülnéz, nincs veszély. Nem azonnal lép be a fészekbe, hanem tizenöt vagy húsz lépésben ül, és innen, gyalog, feláll és hozza a zsákmányt.
Másnap reggel óvatosan eljutottam a fészekbe, újra felhasználva a régi madarak hiányát. Egész nap figyeltem őket. Este lőttem mind az öregembereket, a fészkével együtt a csibékkel. Úgy döntöttem, felnőtt rétihéják csibék, és kitömött állatokat és a „mount” fészket vadász szoba csapatunk. Hagyja vadászok úgy jó mocsári rétihéják, és hogy még mindig sokan összetévesztik őket más típusú Harrier és ölyvek, sőt megverték válogatás nélkül, csak az orr kampó.
Megszámolta a mocsári holdok áldozatait a nap folyamán. Egy lenyűgöző szám: hat fiatal szárcsa, egy öreg szárcsa, két kryakovyh kacsa, moorhen, egy, a víz patkány, egy kacsa, kanalas, egy otthon barka.
És mennyire tönkretették a kacsafák, csirkék, csirkék, vadászok fészkeit!
A mocsárrúd nagyon sok a Krasznodar Terület Kapan, Staro-Shcherbinovsky és Primorsko-Akhtarsk plavnitében. Ezek a vízimadarak és mocsári vad gazdagok, mely a ragadozó táplálék alapja.
A leghatékonyabb harc a mocsári holdon a csirkék fészkelői alatt - a fészkek lövése és leölése. Elég halott kacsa vagy kopaszodó (lehet madárvilág) a vízbe a hasával, ahogy az egész napsütéses holdok gyorsan észre fogják venni, és megpróbálják elvenni. Ebben az időben a vadász verte őket a pisztolyból.
Ilyen esetekben jól kell álcázni. Luni szívesen megy a kacsa kiabálásához, és sikeresen fel lehet őket csalni. Megfigyelhető, hogy amikor egy kacsa sírja hallatszik, a démon átgördül ezen a helyen, megpróbálja felismerni a zsákmányt.
Hangodat hangosan kell hallgatnia, időnként, egy kacsa utánzással.
Találd meg a mocsár-fészek fészkét, amint már említettem, nem könnyű. Meg kell keresni azt a húsz-huszonöt lépésnyi lépcsőn belül a holdfészek leszállási pontjával, óvatosan, zigzaggal, a terep vizsgálata során.
A holdok sikeresek lehetnek és csapdák segítségével. Őt elárasztják és álcázzák egy feltűnő hummockban; felülről egy csalit - egy kacsa vagy egy kacsa. A ragadozó, általában 10-20 cm-re a csalétestől vagy (ritkán) közvetlenül a hasított testre leereszkedve leüti a csapdát és a csapdába esik. Rendszerint csapdákat állítunk nem csalit, hanem közel. Ebben az esetben az eredmények mindig jobbak voltak. Egyszer két óra alatt három csapda fogott három mocsár harrier!
A vadászoknak képesnek kell lenniük megkülönböztetni a rétektől, sztyeppektől és mezőtől származó mocsárréteget. Az utóbbiak ritka kivételekkel élnek nevükben és nagy hasznukban vannak, főleg egérszerű rágcsálókat fogyasztanak.
A festett hímivarú fésűkagyló tetején barna, a fej és a nyak rozsdabarackú tolljaival; A lábszár, a nadhvoste és a szárnyak tollai könnyű acél hangokat tartalmaznak, szürke hajaikra emlékeztetve. Az alsó test rozsdabarna. A szilva nagyon hosszú - akár 8,5 cm, a csőr 2 cm-nél nagyobb - hosszabb, mint a többi hold. A mocsári harisnya nõje különbözik a hímvilágtól a fej könnyû acélszínében és a mellkason rozsdás-sárga csík jelenlétében.