Hogyan vált a kutya az ember barátjává - a fehér Kalitva - a város fehér kalitva információs portálja
Gondolj bele, hogy lehetővé tette a vadon élő állat, hogy egy kutya, amely oda vezetett, hogy az az ember, miért eltérő alapon, hogy kapcsolatokat építsenek patás, miért a macska jött egy ember házába, és továbbra is „járni egyedül?” A lényeg itt nem csak a fejlett intelligencia. Végül léteznek olyan primitív törzsek, amelyek megszelídítették a medvéket - a legigényesebb ragadozók, hatalmas vadállatok, amelyeknek élete nagyon hasonló az emberhez. Itt van egy szövetségese: képes megtörni a hátsó láb ütést elk, képes fogni a halat fog kapsz, és nem valami ott szardínia, lazac és nemes; meg lehet mászni egy fa a méz vad méhek. Bonyolultsággal és gomba helyekkel nem tud ügyelni, szeret ízlelni a mogyorót, vagyis ízlése teljesen megegyezik az ember ízlésével. És ahol a nyers erő nem elegendő, a medve kézügyességet mutat, karmai nem csak szörnyű fegyverek, hanem nagyon finom eszközök is.
Úgy tűnik, hogy tartsa a medvéket és éljen a saját örömére, de a medvék és az emberek ösvényei soha nem olvadtak össze. Vannak olyan törzsek is, amelyek tárgyaltak az oroszlánokkal, de most sem nincsenek hazai oroszlánok. A Berberov család nevetséges kísérlete véget ért, ahogy a zoológusok elvárják, egy tragédia.
Miért volt az első állat egy ragadozó? Mi az a kedvtelésből tartott állatok és mi a különbsége a megszállott vagy vadtól?
Először válaszolunk a második kérdésre. Először is, a lakosság egészét háziasításnak vetik alá, és csak egy egyed van megszelídítve. A lakosság vad és szelíd képviselői egyidejűleg létezhetnek. A kedvtelésből tartott állatok kihalása generációk során történik; A kézi állat vad, visszatér az élet szabad feltételeihez. A háziasítás mind a viselkedési sajátosságokat, mind az anatómia, mind a fiziológiát érinti, míg a szelídítés csak a viselkedést befolyásolja.
Lássuk, hogyan változik a megszállott állat viselkedése. Új viselkedési cselekményeket hozott létre, amelyek alkalmasak új körülmények között való életre, megfulladják az ember félelmet.
A kedvtelésből tartott viselkedés alapvetően különbözik a vadon élő őse viselkedésétől. Nincs benne a félelem az embertől, de az állat nem válik veszélyessé, mivel agresszivitásának általános szintje jelentősen csökken. Továbbá a háziállatokban a nagyon öregkori gyermekkori (gyermek) vonások viselkedése továbbra is fennáll: a kedvtelésből tartott állatnak szüksége van egy személy ápolására, elveszítette önálló döntési képességét.
A háziasítás során az állat fiziológiája és anatómiája jelentősen megváltozik. A szexuális ciklusok kapcsolata az évszakokkal eltűnik vagy erőteljesen simává válik, hiszen az ember még a leginkább alkalmatlan tenyésztési időben is biztosítja az állatot az étellel és a menedéket. Számos állatfaj esetében a termékenység drasztikusan emelkedik - végül is a kölykök termesztése csak a nõi vagy szülõpár ügye. Az állatok általában poligámakká válnak. A legtöbb állat nem él természetes körülmények között, mert az ember mesterséges környezetet teremtett. A színek hatalmas színei vannak, amelyek nagy része minden környezetben észrevehetővé teszi az állatot, míg a vadon élő állatok színezése az ellenkező célt szolgálja: a láthatatlanná válás lehetősége. Tehát az emberi lény nélküli állat nem veszíti el vagy létezik a szervezet összes rendszerének szélsőséges törzsének körülményei között, és az egymást követő generációk sorozatában vadon él, közeledik a vadon élő ősök megjelenéséhez és viselkedéséhez.
A kutya egyáltalán nem felel meg egy tipikus kisállat meghatározásának. Az infantilis tulajdonságok természetesen a dekoratív fajtákhoz kötődnek, de a szokásos fajták általában nem igényelnek mesterséges környezetet, és emberi védelem nélkül is megtehetik őket; Sőt, gyakran felmerül a kérdés: ki ad egy normális életet egy személy számára - egy személy egy kutyához vagy fordítva?
Véleményünk szerint a farkas S. lupus L. (modern faj) egyáltalán nem volt a kutya őse. Miért? Már megállapítottuk, hogy a kézi állatok eltérnek egy háziállattól. K. Lorenz hipotézisében pontosan a megszállottságról van szó: a vadász farkasokat hozott a faluba, megszokták az embereket, felnőttek és kutyákká váltak. Nem, nőttek fel és maradtak szelíd farkasok. És akkor az éhség jött, evett mindent, amit fel lehetne rágni és lenyelni. A farkasok vagy evettek, vagy ha a gyomor meghibásodott, belépett az erdőbe, és elmenekült.
A háziasítás nem történt meg. A különböző borjak elcsigázása nagyon gyakori a vadászó-gyűjtögetők törzseinél, de minden szelíd kölyök gyerekjáték, és sajnos élö konzervek.
Őseink nem jöttek létre az állatok háziasításának eszméjével, mert lehetetlen gondolni egy ilyen dolgot. Még ma is, amikor a népességben zajló folyamatok bizonyos mértékig ismeretesek, a háziállatok fajainak száma nagyon lassan növekszik, és a háziasítás nagyon nehéz.
Hogyan jelent meg az első kisállat - a kutya? A férfi és a kutya a körülmények akaratából szövetséget kötött. Példák erre az állati világban az ilyen szakszervezetekre: az oroszlánok és a hiénák együtt vadásznak; a madár-medouchechik az állatok vadméhének fészkéjéhez vezet; Egyéb madarak alkalmazkodtak kiválasztani a maradék húst nyaraló fogai krokodilok és így tovább. D., És így tovább. N. Következésképpen kölcsönösen előnyös szövetség lehetséges volt, és valószínűleg, egyre ment két módon. Egyébként megjegyezzük, hogy a kutyák ősei véleményünk szerint legalább két (valójában még inkább, de most ez nem így van).
Az első út a lakások közös védelme, ami az emberek és a kutyák számára szükséges. A barlangkutyák és az emberek között létrejött szövetség Tibet környékén alakult ki, ahol az egyik legrégebbi fajtacsoport - a molsoidok, a masztiffek - származtak. Ahogy az ember telepedett le ezen a hegyvidéki országon, meglátogatta a barlangokban élõ kutyákat. Ez a szállás az egyik legmegfelelőbb és biztonságos. A kutyák nem tudták megvédeni a barlangokat, az emberek szomszédságában kellett felállniuk, mivel összeegyezték a barlangi medvék jelenlétével.
Az emberek viszont nem tudták teljesen tisztázni a barlangkomplexumok összes alacsony és keskeny folyosóját a kutyáktól, és valószínűleg nem törekedtek rá. Őseink nem próbálták elpusztítani a ragadozót, ha nem támadta őket (amíg az ötlet háborúja több tízezer évig nem lesz).
Neighborhood bizonyult kölcsönösen előnyös: a kutyák képesek felismerni az ellenséget sokkal nagyobb távolság, mint az emberek, és ők viszont, hit ez az ellenség nagy távolságból, így megtakarítás az élet nem csak az ő, hanem egy kutya. Így fokozatosan az emberek és a kutyák egymáshoz tapadtak: a kutyákat arra tanították, hogy ne támadják meg a "saját", azaz ismerős embereket, és nem érintkeztek a kutyákkal. A fiatalok felnõttek, tudva, hogy az emberek nem ellenségek a kutyák számára. Idővel egy emberek és kutyák közössége alakult ki.
Vándorláskor az emberek magukkal vittek kutyákat. Nos, még ha a kutyákkal is szerencsétlenség történt, az emberek szándékosan újakat készítettek.
Ekkor jött létre az ember, hogy elkapja a fiatal állatokat és a nőivarú növényevőket, és fogságban tartja az egész állományt. Az ilyen állomány, tételezhetően tehenek, egy személy választotta ki közülük a legcsendesebbet és tejterméket az utódokra. És az első hazai kutya a napfényben ültetett, őrzi a csordát, és nem is sejtette, hogy új oldalt teremt az emberi civilizációban.
Az ember és a kutya egyesülésének második módja egy nagy és kis ragadozó közös vadászata. Az afrikai szavanna kutyái érdekelhetik az embert, hogy képesek gyorsan futni és elszállítani egy áldozatot olyan helyre, ahol kényelmesebb befejezni: egy sárkányban, egy sziklához. Ha csak kis antilopot fogtak volna meg, az ösvényük talán párhuzamba állna az ősi emberek vadászútjaival. De a mohó ragadozó szinte mindig megpróbálja eldobni a nagyobb zsákmányt, remélve a csomag erejét. Gyakran ilyen kísérletek sikertelenek voltak, és a ragadozók csak izgalomtól hallattak, nagy antilopot tartottak. Lai vonzotta az ember vadászokat, akik megölték a zsákmányt, könnyebb volt, mint a kutyák. Ez utóbbiak a maradványokat a hasított test vágása után kapták meg, ami azt jelenti, hogy jól működtek. Ez a kutya-kecske és az ember-getter szövetségét képezheti, megjelent egy olyan csoport, amely a kedvtelésből és a kutyákról adott időben, és ezekből a kacsák, taxik, spánielek jöttek. Olyan kutyákként, akik képesek harcolni egy személy ellen, kevéssé használják őket.