A tüdő szellőzése
A tüdő szellőzése. Szellőztetés a tüdő vérével. Élettani halott hely. Alveoláris szellőzés.
A tüdő szellőzése a tüdő és a légkör közötti légcsere folyamatát jelenti. A tüdő szellőztetésének mennyiségi mérése a légzés pillanatnyi térfogata, amelyet a levegőmennyiség (levegőmennyiség), amely a tüdőn keresztül 1 percen át halad (vagy szellőztet). Pihenéskor az embernek 6-8 l / perc percnyi légzési térfogata van. A levegő csak egy része, amely szellőzi a tüdőt, eléri az alveoláris teret és közvetlenül részt vesz a gázcserében vérrel. A szellőztetés ezen részét alveoláris szellőzésnek nevezzük. Az alveoláris szellőzés átlagosan 3,5-4,5 l / perc. Az alveoláris szellőztetés fő funkciója az alveolusok levegőbe történő gázcseréhez szükséges 02 és CO2 koncentráció fenntartása.
Fény áll vozduhoprovodyaschih (légúti) és a légzési zóna (alveolusok). Légzési utak. A légcsövet és a alveolusok kell osztani szerinti típusú és formájú kettősség 23 generáló elemei a légutak (ábra. 10.11). A vozduhoprovodyaschih vagy vezetőképes területeken a tüdő (16 generáció) nem közötti gázcsere levegő és a vér, mivel ezek a részek a légutak nem megfelelőek e folyamat érrendszerben és a légutak falainak, mert a jelentős vastagságú, megakadályozzák a gázcsere rajta. Ez a légúti kivált az úgynevezett anatómiai holttér, melynek összege átlagosan 175 ml-re. Az 1. ábrán. 10.12 mutatja, hogy a levegő kitöltő anatómiai holttér végén lejárati, összekeverjük a „hasznos”, azaz. E. légköri levegő és újra belép a tüdő alveoláris térben.
A 17-19. Generáció légúti hörgőinek átmeneti (átmeneti) zónájára utal, ahol a gázcsere kicsi alveolusokban kezdődik (az összes alveolus 2% -a). Az alveoláris tanfolyamok és az alveoláris zsákok közvetlenül az alveolusokba jutnak, alveoláris tér alakulnak ki, ahol a gázcsere 02 és a vérben lévő CO2 a tüdőben fordul elő. Egészséges embereknél és különösen tüdőbetegeknél az alveoláris tér egy része szellőztethető, de nem vehet részt gázcserében, mivel ezek a tüdőrészek nincsenek vérrel perfundálva. A tüdők és az anatómiai holtterek térfogatát élettani holttereknek nevezik. A fiziológiás holtterek növekedése a tüdőben a testszövetek oxigénellátásának hiányához és a vér szén-dioxid-tartalmának növekedéséhez vezet, ami meggátolja a gáz homeosztázisát.