A myeloma diagnózisa
A szérum M-komponens az esetek 53% -ában 1db-, 25% -1dA-, 1% - 1
0-típusok; az esetek 20% -ában hiányoznak az M-gradiens, a betegek szérumában és vizeletében az immunglobulinok könnyű láncait (Bence-Jones myeloma, könnyű lánc betegség) detektálják; a szérumban az esetek 1% -ában nincs M-gradiens, vagy az immunglobulinok könnyű lánca (nem szekretoros myeloma). Nemszekréciós mielóma esetén a PIg csak az ELISA tumorsejtjein belül detektálható monospecifikus antiszérummal szemben az immunglobulinok könnyű és nehéz láncai ellen).
Klinikai és laboratóriumi diagnosztikai módszerek
A roentgenogrammokon rámutatnak:
• a csontszövet elpusztítása,
• gyakori oszteoporózis, elsősorban lapos csontokban, majd a csontos csontok proximális részében
A myeloma diagnózisa
A myeloma tüneteinek klasszikus triája
• A csontvelő plazmocitózisa (több mint 10%)
• szérum vagy húgyúti M-komponens
A diagnózis megbízhatónak tekinthető az első két tünet azonosításakor.
A myeloma tüneteinek klasszikus triádja csontvelő plazmocitózis (> 10%), szérum vagy húgyúti M-komponens és osteolyzis elváltozások. A diagnózis megbízhatónak tekinthető az első két tünet azonosításakor. A csontok röntgensugár-változásai szintén fontosak. Kivétel az extramedulláris myeloma, amely gyakran magában foglalja a nasopharynx és a paranasalis sinusok nyirokszövetét.
Példa a diagnózis megfogalmazására.
Myeloma, myeloma G, többszörös, diffúz csomó formában.
Myeloma, Bence-Jones myeloma, magányos, diffúz forma.
A kezelés megválasztása és hatóköre a folyamat színpadától (prevalenciájától) függ. A myelomában szenvedő betegek 10% -ánál a betegség lassú progressziója évek óta megfigyelhető, ritkán tumorellenes terápiát igényel. Szoliter, sovány plazmacitóma és extramedulláris mielóma esetén a radiális helyi terápia hatékony. Az 1A és 11A stádiumú betegeknél a várakozás és látás taktikája ajánlott, mivel néhány esetben a betegség lassan fejlődő formája lehetséges.
A tumor tömegének növekedésével (a fájdalom szindróma megjelenésével, a vérszegénységgel, a P1d szintjének növekedésével) a citosztatikumok kijelölése szükséges. A standard kezelés 8 mg / m2 melfalánból, napi 200 mg / nap ciklofoszfamidból, napi 8 mg / m2 klórbutinnak és prednizolonnal kombinációban (25-60 mg / négyzetméter / nap) 4-7 héten 4-7 héten keresztül. Ezeknek a gyógyszereknek a használata körülbelül azonos, keresztrezisztencia kifejlesztése lehetséges. A kezeléssel szembeni érzékenység, általában a csontok fájdalmának csökkenése, a vér kalciumszintjének csökkenése, a vér hemoglobin szintjének emelkedése gyorsan feljegyezhető; a szérum M-komponens szintjének csökkenése a kezelés megkezdése után 4-6 héttel megtörténik a daganat tömegének csökkenésével arányosan. Nincs egyetértés a kezelés időzítésével kapcsolatban, de általában legalább 1-2 évig folytatódik, a hatékonyság függvényében.