Ilya Vinshtein blogja
Radioaktív izotópok és betegségek diagnosztizálása
Nehéz felismerni a betegség első tüneteit, de rendkívül szükséges. Ezért a betegség korai felismerésének minden új módszere rendkívül fontos. A közelmúltban a radioaktív izotópok és a jelzett vegyületek orvosi asszisztensekké váltak, vagyis olyan anyagok, amelyekben egy radioaktív atom kötődik egy stabil atom helyett.
A címkézett vegyületek csak a fizikai tulajdonságaik, de semmiképpen sem vegyi anyagoktól eltérőek a szokásosak, ezért az emberi testbe való bevezetésük nem sérti az anyagcsere folyamatait. A klinikai orvostudományban első alkalommal az amerikai orvos J. Hamilton radioaktív izotópokat használt diagnózishoz. A radioaktív jód segítségével tanulmányozta a pajzsmirigy funkcióit. A Szovjetunióban először a Verhovskaya és G. Franz 1943-ban diagnosztikai célokra használt radioaktív indikátorokat használták fel. Megpróbálták kideríteni, hogyan oszlik el a kémiai elemek a páciens testében. Az első lépésekből világossá vált, hogy a radioaktív izotópokat használó diagnosztika nagyon pontos és ugyanakkor egyszerű. A klinikai gyógyászatban azonban sokkal később használták őket, amikor mesterséges radioaktív izotópokat kezdtek iparilag gyártani, és lehetővé vált a laboratórium megfelelő érzékeny és könnyen kezelhető eszközzel való ellátása.
Most a világon több mint ezer különböző mesterséges izotóp keletkezik. Az orvostudomány azonban csak néhány tucat felhasználását használja. Ennek oka abban a tényben rejlik, hogy csak olyan radioaktív elemeket lehet bevinni az emberi szervezetbe, amelyek nem mérgezőek a kémiai összetételben. A felezési idő nagyon rövid (néhány másodperc vagy nap), mivel a sugárzott energia hosszú távú sugárzása biológiai változásokat okozhat a szervezetben. A diagnosztikában elsősorban az gamma-kvantumok felszabadítására szolgáló izotópokat alkalmazzák. Ezeknek a kvantumoknak energiája elég magasnak kell lennie. A testből származó részecskéket mérik, vagyis a radioaktív diagnosztika egyik legfontosabb előnye. Ezenkívül a mutató szükséges: gyorsan el kell hagynia a testet, mert csak ebben az esetben a beérkező sugárzás dózisa jelentéktelen, és a beteg vizsgálata nem károsítja az egészséget.
A pajzsmirigy mint akku
A radioaktív atomokat általában olyan anyagokkal jelölték, amelyek kizárólag a vizsgált szervben halmozódnak fel. Ezeket az anyagokat beadják a betegnek injekció formájában, vagy italokat adnak. Természetesen, egy idő után a vizeletből és az ürülékből származó vegyi anyagok elhagyják a testet. Fent. a vizsgált szervek először nőnek, majd csökken a radioaktív indikátor sugárzási intenzitása. Ezt a sugárzást mérik, amelyet speciális eszközzel - felvevővel rögzítenek. Ennek eredményeként igen összetett görbéket kapnak.
A jód legjobb tárolása a pajzsmirigy. A hormonok szintéziséhez a pajzsmirigy a jód jelentős részét használja a szervezetünkbe az étellel együtt. A pajzsmirigy fokozott vagy csökkent aktivitása esetén ennek megfelelően vagy még több jódot fogyaszt, vagy csökkenti a fogyasztását. Speciális mérőberendezések jelenlétében pontosan meg lehet mérni a pajzsmirigyben lévő radioaktív jód mennyiségét. A kapott információ segít az endokrinológusnak pajzsmirigy betegségek diagnosztizálásában, mint például a thyrotoxicosis és myxedemia. Az első esetben a pajzsmirigy túl erőteljesen működik, és hormonja mérgezi a testet. A második esetben ez a hormon egyáltalán nem. Ez a vizsgálati módszer nemcsak a betegség diagnosztizálásában segít az orvosnak, hanem a kezelés módjának megválasztásában - különösen az úgynevezett nodularis golyva kezelésénél, amikor szikét vagy gyógyszert kell kiválasztani. Ha a csomócsomó nagy mennyiségű jódot halmoz fel, akkor gyógyszereket használnak, és fordítva, ha a jód jelentősen felhalmozódik, akkor a pácienst az operációs asztalra kell helyezni.
A VESZTESEK Tiszta RADIOAKTÍV VÉR
A címkézett vegyületek akkor is megmentésre kerülnek, ha más szervek funkcionális aktivitását tanulmányozzák. Az utóbbi években a diagnózis-renográfia egyik legmodernebb módszere széles körben használatos a klinikai gyakorlatban. Hogyan történik a vizsgálat ebben az esetben? Indikátorként egy különleges radioaktívan jelölt anyagot használnak, amelyet hippuránnak neveznek, amely vérrel együtt belép a vesebe, majd vizeletből kiválasztódik a szervezetből, mivel nem térhet vissza a véráramba. A vizsgázó ül, két érzékelőt helyeznek hátra a vesék szintjén. A nagyobb pontosság érdekében egy harmadik érzékelőt használnak, amely a szívterületen "célzott". Ez utóbbi jelzi, hogy a vér mennyire szabadul fel a mutatóból. A vér tisztítása azonban önmagában a vesék egyik fő funkciója - tehát az érzékelő közvetlenül jellemzi tevékenységüket. Az indikátort intravénásan adjuk be, a röntgenfelvevő feljegyzi felhalmozódását és kiválasztásának mértékét minden vese külön-külön. Emellett, amint már említettük, az indikátort a vérből izoláljuk. A felmérés eredményeként három görbét kapunk, amelyek mindegyike három linkből áll. Közvetlenül az indikátor testben történő bevezetését követően a radioaktivitás növekszik: a görbe gyorsan növekszik. Ez jellemzi a vese keringés állapotát. A következő 3-6 percben a radioaktív sugárzás a vese régióban tovább növekszik, de lassabb, amíg eléri a maximális pontot. A görbe következő szakasza a
az idő és a magasság függ attól, hogy a felső vese tubulus sejtje hogyan működik aktívan. A következő 15-20 percben csökken a vese aktivitása, ami jellemzi a felső húgyutak állapotát. A mutatónak a vesékön keresztüli mozgásának természete különböző betegségek jelenlétét, a vese szövetek károsodását, a vesekőbetegség és a húgyúti mechanikai akadályok jelenlétét jelzi. Tehát a radioaktív izotópok a nefrológusok és az urológusok segítségével jönnek.
Foszfor és rosszindulatú daganatok
A radioaktív izotópok fontos szerepet játszanak a rosszindulatú daganatok felismerésében. E célból a radioaktív foszfor a legszélesebb körben használt. A gyorsan fejlődő szövetek (és a rosszindulatú daganatok sejtjei a gyors sejtes reprodukciótól eltérő normál sejtekből) a foszfor nagyobb mennyiségben halmozódik fel, mint a normál sejtekben. Ezt a tényt akkor alkalmazzák, ha szükséges a malignus tumor jóindulatú megkülönböztetése. A módszer lehetőségeit csak az korlátozza, hogy a radioaktív foszforból felszabaduló elektronok útvonala nagyon rövid (kb. 3 mm). Ezért ez a módszer csak akkor használható a diagnosztikában, ha a vizsgált forma a test felszínén helyezkedik el, és a pultok az érintett szervhez közel helyezkednek el. A radioaktív foszfor segítségével rosszindulatú
a mell, a bőr daganata. A tárgy radioaktív foszforot ivott. Az orvos 24 és 48 óra múlva méréseket végez. Ha a feltételezett oktatás aktivitása meghaladja a 100% -ot az egészséges szimmetrikus helyhez képest, akkor indokolt feltételezni, hogy a daganat rosszindulatú. Bizonyos tudósok szerint a leírt módszerek pontossága a biopsziával kapott eredményekkel összehasonlítva (a sebészi sebészi mikroszkóp alatt végzett vizsgálat) elérte a 95 százalékot. Ez nagyon sok, ha figyelembe vesszük, hogy a betegnek nem kell műtéti beavatkozást végezni. A radiológiai diagnosztika második jelentős módszere a szervek szkennelése (a vizsgált szerv imázsának vizsgálata szkennerrel). Ez a módszer az 1968-as Science and Technology folyóirat negyedik számában olvasható V. Ozol "Sparks in an Living Body" című cikkében.
Címkék: radionuklid felmérés, radioaktív izotópok és vizsgálatok, izotópokkal végzett diagnosztika