Ahelyett, hogy elméletet írna, a pergamenre festett egy rózsaszín orrát a fejemen
A harang figyelmeztette a lecke végét. Úgy gondoltam, hogy ez a varangy mindig hagyja el, de ma valami érdekes volt vázlatosan! Azt tervezte, hogy ellenőrizni fogja az általunk írt műveit. Nyugtalan voltam. A teljes pergamint festékporral festett, valószínűleg nem felel meg a Dolores Umbridge-nek.
- Mint minden rendben, minden rám, mondtam.
- Igen, sokan bűnösek voltak - felelte a srác.
- És ki más? Véleményem szerint csak Harry nagy vitázó volt. Vagy tévedek?
Fred akart válaszolni valamire, de nem volt ideje.
- Mi ez. - ordított Umbridge körülöttem.
- Varangy - feleltem halkan. - Add vissza! Megpróbáltam megragadni a pergament.
- Varangy. - A miniszteri személy ismét sikoltott, és még mindig sikerült megragadnia a pergament.
Míg Umbridge a méreggel dühöngött, megpróbáltam nem néztem a szemébe. A pedagógus ökölbe szorosan lyukasztott egy lyukat az íróasztalon, és a kapart pergamenem telepatikus volt a másik kezében.
- És ez hasonló! George Weasley mondta örömmel.
Minden vadon élő diáknak felhívta a figyelmet Weasleyre.
- Milyen kép! Fred egy kicsit felkapott.
- Természetesen! A természet festett! - folytatta George, és a professzorra mutatott.
Az ikrek hangosan felnevetettek. Megdöbbentem az irányt, és Umbridge saját szemével égette a vörös hajú embereket.
- És ki őrült? - az érdeklődés kedvéért.
- Nos, mondtam, a bátyám szeretete van - mondta Fred.
- Ezért támogattad őt - mosolyogtam.
- Természetesen! Nem nélküle! Fred elvigyorodott.
- De Dumbledore ... - zavarban voltam.
- Úgy érted az átkot? Fred rám nézett.
- Beszélt családról és barátokról. És a szerelemről nem szó volt.
- Pontosan. Köszönöm, hogy emlékeztetett rám.
- Igen, egyáltalán nem, Evans.
- Weasley. Mindkettőt. És Evans. Ma este este nyolckor dolgozik. - a miniszteri varangy vizes nyál.
A sikoltozásból rázogattam és csendesen feleltem:
- Ismét kétségbeesették az ikrek és leeresztették a fejüket.
Hamarosan mindenki szabadul fel. Tudva, mi teszi a diákok az Umbridge munkáját, eljutottam a Benefit Roomhez. A nyereséget egy kis laboratóriumba alakították át. A szoba közepén egy tálca állt, és az egész kerületen polcok voltak, összetevők, hangszerek és néhány könyv.
- Van egy tehetség a bájitalokra - mondta Fred, figyelte a manipulációimat.
- Nos, én vagyok a Bájital Mester lánya. Hagyja, és dobja a sors kegyére. És mit akarsz? - Megnéztem a fickót.
- Nem kellett volna dolgoznod nekünk az üzletben, Evans.
- Változtatna valamit?
- Igen. Legalább a laborunkban a kazánok nem robbantak volna fel - mosolygott Weasley.
- És őszintén szólva, te magad is tudod, a fiú mosolya elérte a fülét.
Csak válaszoltam.
Az összes néhány órát, mielőtt elkezdtem dolgozni, elkezdtem készíteni a szükséges italokat. Még saját magam is hiányzott néhány lecke. Végül, miután befejezte a bájitalt, töltöttem több palackon. Vettem egy pár üvegtartályt velük. Egy borítékot csatoltam az egyikhez.
Csak hárman dolgoztunk a fejlesztésen. És Umbridge, kedvenc módján, írta a sorokat. Megkaptam a mondatot: "Nem szabad megsértenem a helyetteset. Mágiaügyi miniszter. " Ja, most már értem, hogy a griffendélesek miért érezték a büntetésüket. De szerencsére az iskola tele van pletykákkal, és tudtam, mit kell tennie.
A vörös hajú emberek, akik csuklójukat szorongatták, kimerültek az irodából a büntetés végén. Beléptem a példájukat, és dobott egy zsák a válla fölött - jött ki a szobából, dobott egy utolsó lesújtó pillantást a vigyorgó Dolores.
Rájöttem, azonnal el kell mennem a Gryffindor Toronyba. És visszadobta a zsákból a bájitalt a hegéhez. Egy másik folyosóra csomagoltam. Igen, gyorsan a fiúk elfutottak. De amint hallgattam, hallottam elfojtott átkot. Fred és George még nem érte el a tornyot.
- Az ördög egy varangy! Igen, ez a hely a béka levesben! Sziszegte a fájdalmat.
- Nem, testvér! Igen, ez a leves mérgezhető. Ő egy mérgező varangy - válaszolta a második.
- Ay-yay-yay, Freddie, milyen rossz esküszöm! - suttogtam Weasley-nek.
Fred kezével tartott, valamit válaszolt.
- Van saját parseltangja? - meglepetten kérdeztem.
- Hol szerezted, Roxanne?
- Nos, most annyira ékesszólóan sziszegtél - kuncogtam.
- Itt beszélsz! - mosolygott a fiú. - Nemcsak Potter tudja a kígyók nyelvét.
Elmentem Fred és George hangjaihoz. És megtaláltam őket az ötödik emelet folyosóján.
- Hey! - csak ennyit tudtam kioltani magamról.