Svájc választási rendszere - ugyanazok az emberek élnek
A Konföderáció Alkotmánya garantálja a svájci állampolgároknak a képviseleti hatalom választása során való részvétel jogát. A Konföderáció esetében ez a jog közvetlenül a lakóhely szerinti dokumentumok nyilvántartásba vétele után keletkezik, míg a kantonban vagy a közösségben ezt a jogot többnyire csak több hónapos tartózkodási engedéllyel rendelkezők jelenlétében adják meg.
A választási, választási és szövetségi szintű választáshoz való jog gyakorlásához a következő feltételeket kell teljesíteni:
• elérte a 20 éves kort.
1919-ig a szövetségi parlament választásait a többségi rendszer tartotta, amely az uralkodó pozíciót biztosították a liberálisok számára. Most a nemzeti tanács választásait az arányos képviseleti rendszer szerint tartják, amikor a pártok a Szövetség Tanácsában képviseltetik magukat az őket szavazó szavazók számának arányában. Ennek köszönhetően a kis pártok is kapnak esélyt.
A pártok egyik legfontosabb feladata a választások előkészítése. Nevezik meg jelöltjeiket, benyújtják listáikat jelöltjeik nevével és finanszírozzák a választási kampányokat.
A pártok által benyújtott pártlistákban annyi jelölt van, mint a választásokon betöltetlen állások. Ezután minden választópolgár a szavazóhelyiségeken minden szavazólapon leadott szavazólapot, valamint egy üres szavazólapot kap. Most a választópolgárnak lehetősége van saját választói listájának létrehozására, vagy szavazáskor a meglévő jelöltlistákra támaszkodni. Továbbá lehetősége van arra, hogy törölje jelöltjeit az általa kapott listákról és újakat (pl. Díszítse a szavazólapot). Ha valahogy különösen akarja támogatni az egyik jelöltet, még kétszer is írhatja a nevét a szavazásra, miután átsiklott a többieken ("aggraválni").
A választási eredmények kiszámításánál a listák mellett az egyes jelöltek szavazatai is számítanak. A legmagasabb számú szavazatot kapó jelölteket megválasztják. Helyezzük a tanács tagjait, akik bármilyen okból kiesik lejárta előtt hivatali idejük, elfoglalják a jelöltek korábban nem választják, hanem megy a leadott szavazatok számát nekik, miután elhagyta képviselők.
A többségi rendszer, ellentétben a leírt módszerrel, akkor alkalmazható, ha a választásokat csak egy helyre, vagy csak kevesen választják meg, például a kormánytanács, a kantonális tanács vagy az igazságszolgáltatás választása esetén. Általános szabályként a választási törvények előírják, hogy az első fordulóban történő választásra abszolút többségre van szükség, i.e. az érvényes szavazatok felében plusz egy szavazattal. Ha több jelölt legyőzi az abszolút többség akadályát, akkor azok, akik a legtöbb szavazatot szerezték meg. Ha senki sem kapott abszolút többséget, akkor a választások második fordulójára van szükség, ahol a relatív többség győzelmet hoz.
A kezdeményezési és népszavazási jog
A kezdeményezés és a népszavazás a közvetlen demokrácia klasszikus eszköze Svájcban. Az állampolgár számára lehetőséget biztosítanak arra, hogy folyamatosan befolyásolják az alkotmányos folyamatot, és törvénytervezeteket készítsenek a kormány által a népi bíróság előtt. A szavazók gyakori felhívása arra kényszeríti a társadalmat, hogy folyamatosan vegyen részt a sürgető politikai kérdésekben.
A nagy és már megalapozott pártok (a Szociáldemokrata Párt kivételével) általában élvezik ezt a jogot, mint általában a kisebb pártok, valamint az extraparlamentáris ellenzéki csoportok. A kezdeményezés és a népszavazás szelepként szolgál, amely lehetőséget ad az elégedetlenség kifejezésére. Azonban, ha egy adott kérdésben a döntést már az emberek hozták, akkor ez az eredmény általában változatlan marad.
A kantoni szinten a szavazók (a legtöbb kantonban) aláírásgyűjtés útján új törvény bevezetését, vagy a régi lemondását vagy módosítását követelik meg. A kezdeményezés az Alkotmány felülvizsgálatára is törekszik.
Szövetségi szinten nincs jogalkotási kezdeményezés, és csak alkotmányos kezdeményezés van. A Konföderáció alkotmányának részleges vagy teljes felülvizsgálatának követelménye csak abban az esetben tekinthető meg, ha alatta legalább 100 000 szavazati joggal rendelkező személy jegyzett meg. A kezdeményezés elfogadottnak minősül, ha az aláírást az aláírásgyűjtés megkezdésétől számított 18 hónapon belül benyújtják a szövetségi kancellárthoz. A kezdeményezést a szövetségi közgyűlésnek három éven belül meg kell vizsgálnia, és népszavazásra kell benyújtania. Cselekvő személyek kezdeményezésére, lehetősége van arra, hogy nyújtson be valamely alkotmányos rendelkezés célja egy kulcsrakész szöveget, vagy csak azt sugallják, egy ötlet, és ha jóváhagyott választók a pontos megfogalmazása a népszavazás kerül kialakításra a Szövetségi Közgyűlés.
A Konföderációban csak alkotmányos és nem jogalkotási kezdeményezés észlelhető hiba: az 1874-es megalakulása óta az Alkotmány - talán majdnem kétszer - talán csaknem kétszeresére nőtt, és aligha tekinthető lapidáriumnak.
Ha a választók igényes szavazást a kormány kidolgozott és már a Parlament által elfogadott törvénytervezet előtt lépett jogerőre, az előírt határidőn belül a népszavazás (szövetségi szinten - 90 nap) kell gyűjteni 50 ezer aláírást támogató népszavazás. Ilyen választható népszavazás esetén a nép jóváhagyása (abszolút többség) elegendő a tervezet elfogadásához.
Ha az Alkotmány megváltoztatására vagy egy nemzetek feletti szervezetbe való bekapcsolódásról van szó, akkor minden esetben szavazásra van szükség (kötelező népszavazás). Ezért nincs szükség aláírásgyűjtésre. A Konföderációban kötelező népszavazás esetén a szavazás elfogadásához a szavazati joggal rendelkező személyek és a "kantoni többség" szavazatok többsége szükséges.