Előadás 16
1.1. A tanítás a pedagógiai folyamat szervezésének egyik módja. Tanulási funkciók
1.2. A tanítási formák és módszerek
1.3. Modern didaktikus fogalmak
1.1. A tanítás a pedagógiai folyamat szervezésének egyik módja. Tanulási funkciók
A tréning nem más, mint egy speciális felismerési folyamat, amelyet egy tanár irányít. A képzés nem korlátozódik a tudás, készségek és készségek mechanikus átadására. Ez egy kétirányú folyamat. amelyben a tanárok és a tanulók (diákok) szorosan együttműködnek: tanítás és tanítás. Ugyanakkor a tanítást feltételesen kell tekinteni, hiszen a tanár nem tud csak a tudás bemutatására korlátozódni - egyszerre fejleszti és oktatja, teljes körű pedagógiai tevékenységet folytat.
A tanulási folyamat három funkciója van: oktatási, oktatási, fejlesztési. A tanítás gyakorlatában a funkciók elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz, hogyan kapcsolódnak három folyamat: képzés, oktatás és fejlődés. Ezek kölcsönösen függenek egymástól, mivel ezek egymás következményei és okai.
1.2. A tanítási formák és módszerek
A modern didaktikában az általános szervezeti formák, beleértve a kötelező és az opcionális, az osztálytermi és az otthoni osztályokat, elosztásra, csoportra és egyénre oszlanak. Ezeket önállóan és egy lecke, szeminárium és egyéb tevékenységek elemeként használják.
A szervezeti formák sokfélesége az oktatási célok megoldásának és azok szisztematikus használatának szempontjából alapvető, kiegészítő és segédeszközökre oszlik.
Abból a szempontból integritását az oktatási folyamat, a fő tanulási forma a leckét, mint tanulási forma, amelyben a tanár egy jól megalapozott idő felszabadítással kollektív kognitív és egyéb tevékenységeinek állandó csoport diák (osztály) használatával eszközöket és módszereket a munka, hogy kedvező feltételeket teremtsenek a hogy minden tanuló elsajátítsa a tanult tantárgy alapjait, valamint az iskolás gyerekek kognitív képességének és lelki erõinek (AA Budarin) nevelését és fejlõdését. A kollégiumi középiskolai oktatásban a képzés fő formái előadások, szemináriumok és műhelyek.
A tanítási módszerek egyrészt tanítási módszerek, másrészt oktatás. A tanítás főbb módszerei: információ-receptív, reproduktív, probléma-kimutatási módszer, heurisztikus, kutatás.
1.3. Modern didaktikus fogalmak
Összefoglalva a rendelkezésre álló didaktikus fogalmak gazdagságát, meg kell különböztetni a három: tradicionális, pedocentrikus és modern didaktikai rendszert.
A hagyományos tanítási rendszerben a domináns szerepet a tanítás, a tanár tevékenysége játssza. Ez áll a didaktikai fogalmak, mint például a tanárok JA Comenius, az IG Pestalozzi, és különösen a német tudós JF Herbart, aki megalapozott az oktatási rendszer, amelynek célja, hogy fejlessze a szellemi képességek, ötleteket, elképzeléseket, az elméleti tudás. Ugyanakkor a Herbart bevezette az oktatási oktatás elveit: az oktatási intézmény és az oktatási intézmény minden rendjének morálisan erős személyiséget kell létrehoznia. A képzésnek oktatási jellegűnek kell lennie, összekapcsolnia az ismereteket az érzelmek fejlődésével, akarattal. A huszadik század kezdetén ezt a rendszert élesen kritizálták a könyvesség, intellektualizmus, az érdekek, a gyermekek és az élet szükségleteitől való elszigetelés miatt. Ezért új megközelítések születnek.
Közülük elsősorban a pedagógiai didaktika. Ez a megközelítés a D. Dewey, a G. Kershensteiner és a V. Lai munkaiskola rendszerén alapul - a pedagógiai reformok elmélete a huszadik század elején. A "pedocentrikus" név ennek a rendszernek az oka, mert D. Dewey a gyermek szükségleteire, érdekeire és képességeire ("a gyermek a központban") alapuló tanulási folyamatot építi fel. Így a tanítás fő szerepe a tanítás - a hallgató tevékenysége. Az oktatás célja az általános és mentális képességek fejlesztése, a gyermekek különböző készségeinek fejlesztése. Ehhez szükséges a tanulmány önálló, természetes, spontán jellegű. Az ilyen képzés nem gazdaságos, sok időt vesz igénybe. Ezenkívül a tanár tanácsadóvá válik, ami a képzés szintjének csökkenéséhez vezet.
Így a hagyományos és a pedocentrikus fogalmak problémáinak megjelenése arra készteti őket, hogy keressenek megoldást. A huszadik század második felét a didaktikus gondolkodás fejlődése jellemzi mind hazánkban, mind külföldön. És bár a tudományban még nem létezik egyetlen didaktikai rendszer, számos olyan elmélet létezik, amelyek közösek. A modern didaktikai rendszer abból indul ki, hogy mindkét fél - az oktatás és a tanítás - az oktatás tevékenységét alkotja. A modern oktatási koncepciójára létre olyan területeken, mint programozott oktatás, probléma-alapú tanulás (T. Kudryavtsev AM Matyushkin et al.), A képzés fejlesztésére (P. Galperin, L. Zankov, Davydov), a személyi-tréning (tanárok-innovátorok Oroszországban: Sh A. Amonashvili, SN Lysenko, IP Volkov, VF Shatalov, EN Ilyin et al.), a humanisztikus pszichológia (K. Rogers), a kognitív pszichológia (J. Bruner).