Gilgamesh álma - amikor az istenek a mennyből származnak
Gilgamesh álmai
Tehát, Gilgames és Enkidu haladtunk egyre mélyebbre és mélyebbre az alvilágba, hogy a helyén egy döntő csatát Humbaba - a hetedik és a legalacsonyabb fás domb őrzött az utolsó, de mielőtt rátérnénk a leírás a harcot, hadd összpontosítson a csodálatos sorozata álmok került az epikus akkád változatban.
Amikor a két barát megállt az éjszakára, Gilgamesh egy sor rémes álmot látott. Soha nem fogjuk tudni az első álom részleteit, mert ezen a helyen a tabletta súlyosan megrongálódott, de a második [485] alvásról így van szó.
A barátom, nem hívtál?
Miért ébredtem fel?
A barátom, ma láttam egy álmot,
Az álom, amit láttam, minden szörnyű;
A jura szikla alatt állunk veletek,
A hegy elesett, és összetörtünk, Mi
A föld megrepedt, a föld üres volt, a föld zűrzavaros volt,
Megragadtam a sztyeppet,
Az üvöltésből a föld megszakadt,
A felemelt portól az ég elhomályosult,
Előtte térdre esett;
Kinyújtottam a kezemet, felemeltem a földről,
Meg voltam elégedve az éhségemmel, vízzel öntöttem a szőrömből. [488]
Enkidu megmagyarázza Gilgamesh álmát;
Barátom, ez az álom értelmezése:
Humbaba - az, ami olyan, mint egy óriás,
Míg a fény nem hajnalodik el,
Mögötte győzelmet aratunk,
Humbabán, akit erőteljesen gyűlölünk,
Győzedelmileg lemondunk! [489] [490]
Ismét szembesülünk Isten ábrázolásával egy "bukott hegy" formájában.
Most forduljunk Gilgamesh harmadik álmához, amelyben Isten legcsodálatosabb leírása Isten katasztrofális eredetére a túlvilágon:
A barátom, nem hívtál? Miért ébredtem fel?
Nem érintett engem? Miért fojtottam?
Vajon Isten átment? Miért reszket a testem?
A barátom, a harmadik álom, láttam,
Az álom, amit láttam, minden szörnyű volt!
Az ég sírt, a föld dübörgött,
A nap meghalt, a sötétség eljött,
Villám csillogott, tűz égett,
A tűz felgyújtott, a halál esett az esőben, -
A lámpa villant, a láng kialudt,
A hő leesett, hamut keltett. [491]