Az állam nyelvpolitikája
ÁLLAM NYELVPOLITIKA
Anatoly BERDASHKEVICH - Biológiai Tudomány kandidátusa, az Állami Duma Oktatási és Tudományos Bizottság munkatársa
Ismeretes, hogy az Orosz Föderáció számos köztársasága több nyelven is bevezetett területükön az államnyelvet, és néhányan speciális jogszabályokkal egészítették ki a jogszabályokat. Ugyanakkor a különböző jogrendszerekben a jogalkotás szabályai meglehetősen heterogének. Például a "Buryatai Köztársaság népek nyelvén" című törvény megállapítja, hogy a köztársasági vállalatoknál, intézményeknél és közintézményeknél a "nyilvántartáskezelés az Orosz Föderáció államnyelvén történik". A Komi Köztársaság, amely bemutatta az állam állapotát a két nyelv számára, különböző szabályokat fogadott el. Különösen az orosz nyelv használata engedélyezett a közigazgatás területén.
A Mari El, Khakassia, Kabardino-Balkaria köztársaságokban a vonatkozó törvények egyenlő alapon biztosítják e köztársaságok államnyelvét vagy "más nyelveket kölcsönös megállapodással".
Ez a helyzet alig lehet normálisnak tekinteni. A kormányzati szerveknek, szervezeteknek és állampolgároknak az ország egész területén kölcsönhatásba kell lépniük a megállapított szabályoknak és az információcsere szabályos helyének megfelelően. Ugyanakkor, amint azt a fenti példák is mutatják, az Orosz Föderáció tantárgyai jogalkotási gyakorlatában olyan normatív cselekvéseket találhatunk, amelyek nem felelnek meg teljes mértékben ennek a követelménynek. Nyilvánvaló tehát, hogy szükség van egy országos nyelvpolitikára az országban.
RF alkotmány, mint egy állam által elismert orosz nyelv, amely előírja a hálózati szervek és egyéb szervezetek közjogi meghatározott kötelezettségek összessége, amely lehet az alapja az állami politika vonatkozásában az orosz nyelvet.
Az ilyen politika kidolgozásának fontosságát tovább súlyosbítja az a tény, hogy Oroszországban a nyelv támogatása még mindig nem elég figyelmet fordít. Összehasonlításképpen, a legtöbb nagy európai országban van egy szabványos reprezentációja a nemzeti nyelv, mint egy sor szótárak (DUDEN, Standartwerk zur deutschen Sprache - Németország, Standart Szakkönyvek - az Egyesült Királyságban, stb.) Az ilyen referenciakönyvek egy sorát általános olvasónak szánják, és olcsó tömeges kiadványokban tesznek közzé. A készlet feltétlenül magában foglalja a helyesírást, az ortoepikus, etimológiai, stilisztikai. Kifejezéstárba. idézési szótárak, a szinonimák szótárai. valamint számos szótárt tartalmaz. amely a nemzeti nyelvi hagyomány sajátosságait képviseli. A tezaurusz a szinte minden aspektusát tükrözi a klasszikus alkotások szövegének töredékében. Tehát kötelezőnek tűnik. államilag ellenőrzött bemutatása egy olyan ideológiai és kulturális minimumnak, amelyet minden polgárnak ajánlani kell.
Az Orosz Föderációban nincsenek az államnyelv egyenértékű szabványai. A normatív, kodifikált nyelv formálásához szükséges eljárás laboros és nem olcsó. Ráadásul az orosz nyelvészek pozíciója nem konszolidálódott. Elég csak felidézni a szenzációs vita írás „nyuszi”, vagy „Zayats”, és szintén elosztott időről időre felhívja a visszatérést a helyesírási szabályokat a hatályos 1917-ig a „yatyami” és a „erami”. Néhány tendencia az orosz nyelvpolitikában aggodalomra ad okot azoknak a tudósoknak, akik nem hajlanak túlságosan forradalmi vagy mesterséges archaizálásra.
Megpróbáljuk meghatározni az államnyelvpolitika kialakításának és végrehajtásának alapelveit. Ehhez először is meg kell határozni a nyelv jogi helyzetét a jogi kapcsolatok tárgyaként, és össze kell hasonlítani a különböző terminológiai képesítéseket.
Néhány nyelv terminológiai képesítéséről
A bolygón több mint 3 ezer nyelv létezik, amelyek közül mintegy 300 kifejlesztett írott nyelvet, a leggyakoribb 1500 nyelv, 22 a földemberek 75% -a és 7-50% -a beszél. R. Bell szerint a nyelv a kulturális kultúra által közvetített viselkedési modellek mintájaként jelenhet meg, amely az egyének legnagyobb csoportjához, vagyis a társadalomhoz tartozik.
A "világnyelv" készlete folyamatosan bővül 4. A feltöltés forrása történelmi vagy más tudományos kutatás, valamint a társadalom "nyelvi élete". Ebben az esetben a készlet legfontosabb minősége az összes elem megőrzése.
Az orosz népek nyelve
Az "orosz nép népeinek" halmaza ugyanolyan nehézségekbe ütközik, mint a "világnyelv" halmaza. Az orosz nép "nyelvének" nem és nem lehet közös hordozója, a kiejtés egyetlen értelmezése, az írás egységes szabályai, csak nem, és nem lehet zárt listája. amelyben a felsorolt vagy ahhoz kapcsolódó tárgyak szerepelnek.
Általában a nyelv főbb formáit különböztetik meg:
Az irodalmi nyelv a nemzeti nyelv létezésének fő formája, amely a nép minden szellemi eredményét testesíti meg, gazdagsággal, kifinomultsággal és szigorral felülmúlva másokat. Ő rendelkezik a társadalom magasan képzett részével.
A népzenei nyelv stilisztikusan redukált, kevésbé szabványosított formája. A legszélesebb nyelvi csapattal rendelkezik, és mindenki számára hozzáférhető.
A közmondás a mindennapi beszéd nem irodalmi stílusa. A fuvarozók rosszul képzett rétegek és főként az idősebb generáció képviselői. A XIX. Században. a köznyelv a városi tömegek nyelve volt. Abban az időben a tudósok megkülönböztették különösen a városi filiszterbeszédet, az alsó rétegek dialektusát, a nem művelt osztályok dialektusát.
professzionális "nyelvek" - különbözõ szavak és kombinációk a mindennapi nyelvhez kötõdnek. Ezeket lexikai rendszereknek vagy szakmaiságnak nevezik. Gyakorlatilag minden szakma - a halász, a cipész, a vadász vagy a fazekas saját nyelvével rendelkezik;
vállalati zsargonok - párhuzamos szavak és kifejezések sorozata. a fő nyelvvel egyetemben. Jargon - a szubkultúra nyelvi megnyilvánulása (tinédzser, diák, hadsereg, sport);
feltételes nyelvek (argo) - titkos nyelv titkos funkcióit végrehajtó lexikai rendszerek, a kezdeményezők számára érthetetlenek. Olyan csoportok állítják elő, akik tudatosan arra törekszenek, hogy elkülönüljenek másoktól. A titoktartás célja a kézműves "titkainak" megóvása, a kimentett élet feltételeinek védelme, a nyelvi fölény megmutatásának vágya:
Oroszországban egyrészt az orosz nyelv használatának hosszú hagyománya van, másrészt nincs ilyen igény az államnyelvek funkcióinak éles bővítésére, mint a volt Szovjetunió más köztársaságaiban. Mindazonáltal, annak érdekében, hogy ne idézzük fel a nemzeti szenvedélyeket, szükségessé válik az Orosz Föderáció köztársaságainak nyelvére vonatkozó törvények bevezetése fokozatosan és óvatosan.
Az orosz nyelvi világ megőrzése érdekében, amely az orosz nyelvterület alapja, kiegyensúlyozott és átgondolt nyelvi politikára van szükségünk. amely az orosz nyelv helyzetének gyengülése nélkül előmozdítaná a multinacionális országok minden nyelvének felkeltését és virágzását.
Az ókortól napjainkig kínáltak különböző magyarázatok a nyelvnek: az istenség annak eredetét (a teológia), a veleszületett képessége, hogy külön a fél recheyazykovoy (Platón, Descartes), a hagyományos, azaz a megállapodás az emberek között a használata a nyelvi formák (Dzh.Lokk, F. de Saussure).
Az orosz mint "anyanyelv" képviselhetõ a szóbeli vagy írott beszéd nyelvi tárgyaként, amelyeket egy adott személy használ.
Ember, definíció szerint, képtelen tisztázása, illetve megfelelnek a „világnyelv”, vagy „nyelvén oroszországi népek.” Ezektől a készletektől eltérően, amelyeknél nincs közös kifejezés vagy hordozó, nincs megfelelő egyszett az "anyanyelv" fogalmához. Az "anyanyelv" halmaza megegyezik azzal, hogy hány orosz nyelvű polgár ismeri az orosz nyelvet anyanyelvként. Mivel ujjlenyomatok egyediek személy, valamint az „anyanyelvi” velejárója a polgárok, különösen, módosítása a személyes stílus, kézírás, beszélni vagy más nyelvi tárgyak szóban vagy írásban. Következésképpen az "anyanyelv" használatát szabályozó szabályok többsége a polgárok személyes jogaival függ össze.
Ez nem csupán mechanizmus az oroszok jogainak és szabadságainak megvalósítására, hanem nélkülözhetetlen eleme a kormány egységességének és az állami akarat megértésének. Ezért az ország területén való felhasználása kötelező az RF rádiófrekvenciák hatálya alá tartozó hatáskörök gyakorlása során, vagy az RF és a szövetség alanyai közös joghatóságának tárgya, valamint a jelenlegi jogszabályok által létrehozott állampolgárok joga.
Így az Orosz Föderáció állami nyelve az ország integritásának megőrzését szolgáló rendszert alkotó tényező, amely az emberek és minden polgár akaratának kifejező eszközét képezi, amely nélkülözhetetlen eleme a kormány egységességének és az állami akarat megértésének. az oroszországi lakosság jogainak és kötelezettségeinek megvalósításának mechanizmusa, amely a nemzetközi jogviszonyokban nemzeti jellegzetesség.
Ami az Orosz Föderáció köztársaságainak hivatalos nyelveit illeti, ezek felhasználása nem kötelező az állami hatóság számára, hacsak az utóbbiak bizonyos különleges célokra nem működnek.
A különböző közszolgáltatások és rendszerek általánosan elfogadott üzleti forgalmában uralkodó nyelvi szabványok nem azonosak. Például a hadsereg és a katonai oklevelek nyelvét eltér a nemzetközi diplomáciai vagy bírói nyelv. Ha ezeket a szabványokat hirtelen eltörlik, a kölcsönös megértés és ennek megfelelően az egyes szolgáltatások különböző szintjei közötti kölcsönhatás megsérthető. Szakmai nyelvi homogenitás sebesség, stílus és szókincs képviselői között az egyes államok a rendszer bizonyos fokú diverzitás a nemzeti nyelv, amely ahhoz szükséges, hogy tartalmazza az összes „megyei” nyelv, különben a közigazgatás nehéz lesz.
Az Orosz Föderáció állami nyelve a modern irodalmi orosz nyelvre épül, ezért helyénvaló ilyen kérdésre helyezni a helyesírást.
Mint tudják, a XIX. És a XX. Század elején. sok ellentmondás halmozódott fel. Az 1918-as helyesírási reform nem tudta teljesen kiküszöbölni őket, és később a helyesírási dualitás esetei megnőttek. Az ortográfiai sokféleség megzavarja az általános helyesírási rendszert, és sok nehézséget okoz a kiadók munkájában, az iskolások oktatásában. Hogy megszüntesse azt, 1954-ben, a Tudományos Akadémia, a Szovjetunió, a Felsőoktatási Minisztérium a Szovjetunió és az Oktatási Minisztérium a RSFSR hagyta jóvá még az első teljes körű „szabályok az orosz helyesírás és központozás”.
Egy másik példa. Senki nem helyezte hatályon kívül a szükségességét, hogy megduplázódott a mássalhangzók az utótag előtt - (a) a kicsinyítő és ismerős formákat személyes nevek, mint Allka, Emmka, Kirillka, de nagyon gyakran ez a szabály megsértése esetén.
Nem találtak választ a helyesírással vagy írásjelekkel kapcsolatos érdekes kérdésre, az emberek különböző kézikönyvekhez és referenciakönyvekhez fordulnak. Azonban a benne foglalt ajánlások gyakran eltérőek, néha átmérõen eltérõek. És mivel nincs jogi erejük, végül van különbség az írásban.
A jelenlegi "Szabályok" hiányosságairól sokat mondhatsz, de. valószínűleg, és elégségesnek tartotta: ez a kiadás elavult, nem képes megbirkózni a funkciójával.
A nyelv folyamatos mozgásban van. Írásos formája, amelyet verbálisan befolyásol, ellenáll valamilyen módon, de valamilyen módon elismeri, hogy nincs köztük mélység. Ez természetes folyamat. Feladatunk az, hogy ügyeljünk arra, hogy az orosz nyelv helyesírási és írásjelszabályainak "levele és lelke" megőrizze az egész Oroszország egészét és azon túl. Ennek a sajátos állami szabványnak a letéteményese hagyományosan a Tudományos Akadémia. most az orosz Tudományos Akadémia Ortográfiai Bizottsága és az Orosz Nyelvi Intézet orthográfiai és helyesírásos szakasza. V.Vinogradov az Orosz Tudományos Akadémia. Ezek a gyakorlatot követi, az írás, és felfedi a bonyolult és ellentmondásos írás, nem terjed ki a hatályos szabályozás, keresünk új szavakat tanulmányozásával nyelvi tulajdonságok és javaslatokat dolgoz ki a helyesírás.
De vissza az állami nyelvhez kapcsolódó jogi kérdésekre. Funkcióinak rendkívüli fontossága miatt a jogszabályoknak véleményünk szerint garantálniuk kell a támogatását és védelmét. Beszélünk biztosítva a polgárok jogai az oktatás, a képzés, a fejlesztés és végrehajtása speciális programok fejlesztését célzó, az Orosz Föderáció az államnyelv, és hogy a törvény bünteti előre megfontolt és ismételt jogellenes korlátozása annak használatát. Az állami hatóságoknak képesnek kell lenniük arra, hogy különböző intézkedéseket hajtsanak végre az ország területén a jogsértő engedélyének megtagadásáig.
Hangsúlyozni kell, hogy az államnyelvről szóló törvény végrehajtása érdekében nincs szükség külön kiadási tételre az állami költségvetésből vagy egyéb kiegészítő pénzügyi forrásokból. Az oktatási rendszer határozza meg az állami szabványok és képzettségi szintjének követelményeit a tudás az orosz nyelv az irodában rendszer közös mondatok és a számok a beszéd, vannak ékezetes szótárak televíziós műsorszórók számára, és a rendelkezésre álló szakmai szótárak az orosz nyelv, stb Ezért a jogalkotó hagyhatja el a hatalmi struktúrák szabadságát a nyelvpolitika prioritásainak meghatározására, illetve konkrét intézkedések kidolgozására annak érdekében. Ezután maguk a hatóságok is felhatalmazást kapnak arra, hogy döntést hozzanak a különböző programok finanszírozásának összegéről, a szótárak kiadásának sorrendjéről stb. A jogalkotó fő célja a hatóságok erőfeszítéseinek egy bizonyos irányba történő megszilárdítása, rendszeres és szervezettvé tétele.
Állami oktatási standardok, tantervek, irányelvek és egyéb dokumentumok fejlesztése az oktatási rendszer és a szabályozó oktatási folyamat - mindez jogi keret vonatkozásában a tanulmány és használata a modern orosz irodalmi nyelv, az alapja az államnyelvet. Amint szabványokat is megtekinthető szótárak az orosz nyelv, valamint a megyei szótárakat, ami egyrészt magyarázza a szakmai terminológiát, de a másik -sluzhat példa a helyes írás és a kiejtés szakmai szempontból. Ez különösen jogtörténeti szótárakat, szakoktatást, a televíziós műsorszolgáltatók ékezetek szótárait stb.
Az államnyelvpolitika célkitűzései
A jogi szabályozás fő célkitűzései, és ennek megfelelően az állami nyelvpolitika tárgyai: az Orosz Föderáció állami nyelve; az Orosz Föderáció köztársaságainak állami nyelvei: az orosz nép nyelvének mindegyike nyelve a világnyelvnek: az orosz népek anyanyelvének minden nyelve. Ennek a jogi objektumnak a alapján fel lehet tüntetni az államnyelvpolitika fő célkitűzéseit.