A klán közösség leromlása
A neolitikus forradalom radikális változást eredményezett az emberek életében, az emberi közösség fejlődésének gyors ütemét. Az emberek egy integrált gazdaság alapján folytatták az alapvető élelmiszertermékek célzott előállítását. Ebben a gazdaságban a szarvasmarha-tenyésztés és a mezőgazdaság egymást kiegészítette. Az integrált gazdaság és a természeti és éghajlati viszonyok kialakulása elkerülhetetlenül a közösségek specializálódásához vezetett - egyesek az állattenyésztésre, másokra a mezőgazdaságra váltottak. Így jött létre az első nagy munkaügyi munkamegosztás - a gazdálkodás és az állattenyésztés elosztása az egyes gazdasági komplexumokhoz.
A gazdálkodás fejlődése megalapozott életmódhoz vezetett, és a mezőgazdaságban kedvező területeken a munkatermelékenység növekedése hozzájárult ahhoz, hogy a közösség fokozatosan bővüljön. A Közel-Keleten és a Közel-Keleten megjelenik az első nagy települések, majd a városok. A városokban voltak házak, vallási épületek, műhelyek. Később a városok más helyeken jelennek meg. Az első városokban a lakosság több ezer embert ért el.
Valóban forradalmi változások történtek a fémek megjelenése miatt. Először is, az emberek elsajátították a fémeket, amelyek réz és arany formájában találhatók. Aztán megtanulták, hogyan lehet önállóan szagtalanítani a fémeket. Az emberek által ismert első réz-ón ötvözet megjelent és széles körben használatos - bronz, ami a keménységnél magasabb a réznél.
A fémek lassan eltávolították a kőzetet. A kőkorszakot az Eneolitik váltotta fel - a réz-kő kor és az ékbeli - a bronz század. De a rézből és bronzból készült szerszámok nem tudták teljesen kicserélni a kővet. Először is, a bronz nyersanyagok forrása csak néhány helyen volt, és a kőzetek mindenütt voltak. Másodszor, bizonyos tulajdonságok esetén a munka kőszerszámai meghaladták a réz, sőt a bronz.
Csak akkor, ha egy ember megtanulta, hogy megolvadjon a vas, a kőeszközök korában végre elment. A vaslerakódások mindenütt megtalálhatók, de a vas nem tiszta formában van, és nehéz feldolgozni. Ezért az emberiség viszonylag hosszú időn keresztül megtanulta a vasat érlelni - a II. Évezredben. e. Az új fém a hozzáférhetőség és a munkavégzés minőségét felülmúlta az összes ismert anyaggal, új korszakot nyitott az emberiség történetében - a vaskorban.
A kohászati termelésnek ismerete, készsége, tapasztalata volt. A munkaeszközök új, nehezen gyártható fémtermékeinek gyártásához szakképzett munka volt szükséges - a kézművesek munkája. Kézművesek-kovácsok jelentek meg, átadják ismereteiket és készségeiket nemzedékről nemzedékre. A fémpisztolyok bevezetése okozta a gazdálkodás, a szarvasmarha-állomány növekedésének és a munkatermelékenység növekedésének felgyorsulását. Tehát az eke fémes munkadarabokkal történő feltalálása után szántóföldi gazdálkodás jelent meg, a szarvasmarhák teljesítményének felhasználásával.
Az etiolithicban feltalálták a fazekas kereket, ami hozzájárult a kerámia fejlõdéséhez. A szövés szövőszövetének kifejlesztésével a szövés fejlődik. A társadalom stabil létforrásokat szerezve képes volt megvalósítani a második nagy szociális munkamegosztást - a mezőgazdaságból és a szarvasmarha tenyésztésből származó kézműves foglalkozásokat.
A szociális munkamegosztást a csere fejlõdése kísérte. A természeti környezetből származó gazdagodás szórványosan előidézett korábbi cseréjétől eltérően ez a csere már gazdasági jellegű volt. A gazdálkodók és a pásztorok kicserélték munkájuk termékeit, a kézművesek kicserélték termékeiket. A folyamatos csere szükségessége még számos közintézmény, elsősorban a vendéglátás intézményének fejlődéséhez vezetett. Fokozatosan a társadalmakban léteznek eszközök cseréjére és értékükre.
E változások során a matriarchális (anyai) családot patriarchális helyettesíti. Ennek oka az volt, hogy a nők a legfontosabb termelési területekről származtak. A kapaüzelés helyett az eke, és csak egy ember tud megbirkózni az eke. A szarvasmarha-tenyésztés, mint a vadászati vadászat, tipikusan férfi foglalkozás. A termel gazdasággazdálkodás során az ember komoly hatalommal rendelkezik mind a társadalomban, mind a családban. A házasság idején egy nő lépett be a férje klánjába. A rokonsági könyvelést a férfi vonalon végezték el, és a család tulajdonát örökölték a gyerekek. Van egy nagy patriarchális család - családja több generáció rokonai az apai vonalon, élén a legidősebb ember. A vas munkaeszközök bevezetése arra a tényre vezetett, hogy egy kis család önmagát táplálja. Egy nagy patriarchális család kis családokra szakad.
A többlet termék kialakulása és a tőzsde fejlődése lendületet adott a termelés individualizálására és a magántulajdon kialakulására. Nagy és gazdaságilag erős családok keresték a klánt. Ez a tendencia a törzsi szomszéd közösség helyébe lépett, ahol a törzsi kapcsolatok átadtak helyet a területi kötelékeknek. A közösség primitív szomszédságát az udvar (ház és melléképületek) magántulajdonosa és a munkaeszközök eszközei és a fő termelési eszközök - a földterület - közös tulajdonlása jellemezte. A családok kénytelenek voltak egyesülni, mivel egy különálló család nem tudott megbirkózni számos művelettel: a talajjavítással, az öntözéssel és a sávos gazdálkodással.
A szomszédos közösség az egyetemes színpad volt a világ minden népe számára a fejlődés előtti és osztálybeli szakaszában, a társadalom legfontosabb gazdasági egységének szerepét az ipari forradalom koráig.