Vonalak a fotón
A kompozíció elméletében a fotózási vonalak valósak vagy elképzelhetőek. A vonalak a kép minden objektumának körvonalai. A vonalak kombinálhatják a kompozíció különböző elemeit, vagy elválaszthatják őket.
Az emberi agy egyszerűsíti mindazt, amit látunk. Például, miután látta a kövek hegyét, a tudatosság elsősorban értékelni fogja, mint egy hegy. Az a tény, hogy sok különböző alakból és méretből álló elemből áll, a tudat hiányzik. Először is a fő vonalak érzékelhetők, amelyek az objektum egészének jellemzői.
A horizontvonal a fotózás egyik legfontosabb vonala
Gyakran objektumok egy fényképben, legyen az különböző épületek, terepfunkciók, például a sziklás hegyek távolban megnehezítik az igazi horizontvonal megértését. Ilyen esetekben egy állványt használhat egy buborékkal, vagy beállíthat egy speciális szintet buborékkal a fényképezőgépen.
Néhány képen nem kerülheti el a felesleges objektumok megjelenését a keretben. Az erõs vezetékek vagy az erõs repülõgép nyomai elboríthatják a keretet vagy díszítik. Mindent a vonalak összetételétől és helyes használatától függ.
Tulajdonságok és űrlapvonalak
A fotózás függőleges és vízszintes vonalak önmagukban nem okoznak feszültséget vagy éles érzelmeket. Mindenki megérti, hogy ezek természetes irányok, amelyek alapvetően közvetítik az objektumok statikus természetét. Az ilyen vonalakra ható erők egyenlőek minden irányban vagy teljesen hiányoznak.
Egy görbe vonal láttán úgy tűnik, hogy bizonyos erők cselekednek rajta. A kis kanyarú vonalak stabilak.
A vízszintes vagy függőleges irányvonalaktól erősen eltérõ vonalak instabilak. A legstabilabb vonalak azok, amelyek 45 fokos szögben futnak.
Az S betű alakú vonalas vonal stabilnak vagy instabilnak tekinthető. Mindez függ a hajlítás mértékétől. A függőleges vonal enyhe kanyarral stabil lehet. Rugónak számít, és feszültséget közvetít. Vannak horizontális vonalak is. Például a horizonton lévő hegyek vonala, a folyók vagy az emberi test kanyarulatai.
Átlós vonalak
A Diagonal egy olyan vonal, amely a kép egyik szélétől a másikig halad. Diagonálható még a horizonton is. Csak meg kell forgatni a kamerát egy bizonyos szögben.
Az európaiak balról jobbra tanulnak. Ezért az átló mozgása balról jobbra kicsit jobban észrevehető a balról jobbra. A Diagonal gyakran dinamikát hoz a kerethez, de vannak képek, ahol az átlósok békésnek tűnnek.
Kanyarok, "szépségvonalak"
A könnyű hajlatokat a szépség vonalaiként érzékelik. A tudatalatti társítja őket a test kanyaraihoz.
Az S alakú vonal előnye az egyenes vízszintes, függőleges, párhuzamos és átlós vonalak felett. A hajlatok minden élőlényben benne rejlenek, ezért az ilyen vonalak az életet és a szépséget az életre keltik.
Aktív képsorok
A vezetővonalak fontossága nagyon erős a fotózásban. Ismeretes, hogy a személy véleménye nem áll meg, tekintettel a képekre. Egy aktív pontról a másikra mozog. A mozgás a vonal mentén történik. A szem a kép legösszetettebb területeire vagy a vonalak legszokatlanabb kanyarulataira és metszéspontjaira tapad.
Az ember véleményét nemcsak valós vonalak vezethetik. Az objektumok kontúrjait, kontrasztjait, színeit és kontúrjait is figyelembe véve rajzolódik ki. Amint már említettük, egy csomó tárgyak kövek formájában alkotják a hegy kontúrját.
A portréban a kép aktív pontja a szem, az ajkak és az orr. Közöttük vannak olyan kommunikációs vonalak, amelyek mentén a kinézet mozog.
Hogyan használhatok aktív vonalakat a gyakorlatban?
A gyakorlatban, tudva, hogy a néző hogyan fogja megtekinteni a képet, akkor leghatékonyabban összeállíthat egy kompozíciót. Például, ha a képen két ember nézi egymást, szemük az aktív pont, és a képzeletbeli vonal összekapcsolja a két nézetet. Ha nincs több fényes aktív pont a háttérben, akkor a néző figyelmen kívül hagyja.