Egy róka
Más típusú kapcsolatok olyan szexuális vagy romantikus kapcsolatok, amelyeket nem lehet "perjel" -nek, sem femmeshnek, sem pedig geth-nek tekinteni semmilyen megnyilvánulásban.
Wergen nem nyújtott be Henseltet! Azonban van mit ünnepelni - Maid of Aedirna erős varázslat Philip elment Lok Mui Ne, és mindent rendbe Csak a legendás Geralt a Fehér Farkas és a régi róka Iorveth.
Egyéb források közzététele:
Lok Muinne három napos utazás volt. Itt hasznos lenne egy ló vagy teleport, de Vergenben lévõ lovakat csak az elkészített formában tartották, és a Geralt-teleporttal egyáltalán nem sikerült.
Iorvet úgy nézett ki, mint a legelismertebb mókusok, amiket csak a Fehér Farkának kellett kezelnie. Felmászott a holttestre, mintha ezüst kardot mögött volna. Nos, vagy az alattomos mókus csak tudta, hogy miután Geralt foglalkozott a hármasával, biztosan segíteni fog abban, amit Iorvet szenvedett.
A nap már régen leült, de Skoia'tael előtte járkált, és nem hitte, hogy megálljon. Időnként lemaradva, hogy összegyűjtsék az úton lévő füvet, a boszorkány néhány percig elgondolkodva bámulja az elf hátán, lépésről lépésre, lépésről lépésre. Iorvet furcsa lépést tartott. Geralt észrevette Sko'tael ezt a tulajdonságát, még akkor is, amikor személyesen találkozott vele. Iorveth még a csatatéren viselkedett, mint egy király, vagy még jobb, mint néhány híres Witcher bemutatott üzemükben olyan nyugodt és higgadt, ha nem pretentiously, hogy ez az idő a kérdés, hogy van egy csata egyáltalán.
Geralt néha észrevette ugyanazt a séta Foltest mögött, de a büszke Aen Seidhe mindig így ment. Néha a boszorkány még magára vonta magában azt a gondolatot is, hogy Iorveta-nak nem volt elegendő hosszú vonata a földön, amit nem hagyhat ki.
- Nem gondoltam, hogy az elfek figyelmen kívül hagyják az éjszakai pihenést. Vagy egy álcázott boszorkány és elrejtesz valamit tőlem? Geralt nem bírta elviselni, és Iorvet a boszorkányhoz fordult, és lehetővé tette, hogy magasságra emelkedjen.
"Alig tudok aludni, csak ha magad hordod."
- Itt van egy másik.
- Ha nem állunk meg, kétszer gyorsabban érjük el a Lok Muinne-t.
- Igen. És valami azt mondja, hogy a harmadik álmatlan napján a megközelítéseken tényleg magammal kell viselnem. "Iorvet horkantott, ajkainak sarkai leereszkedtek, és a tündér arca megismerte Geralt iránti megvetését.
- Rendben, igazad van, dh'oine. Megállunk itt. Körülnézett: "Az ételt vigyázok, de jobb, ha nem veszi be a szájába, amit általában vadászik."
- Mit morog - zavarba Geralt vetette fel a kezét, mit skoya'tael csendben felé fordult a ligetben, az úton, hogy egy íj és nyíl az ő tegez, és eltűnt az ágak között. Nos, nem kétséges, hogy ha van a világon jobb íjász, ő egy elf, Geralt nem volt, így ő önzetlenül mangled tűzifa, és egy tűzoltó nehézség nélkül. Amikor Iorveth vissza, húzza a kezében két legyet egy csapásra, a The Witcher már sikerült megtisztítani, és élesíteni a fegyvert, főzni két korty és macskák - beszélt italokat, természetesen.
- Régóta vagy - felelte Geralt, szándékosan a hangsúly végén.
- Ne rohanj, Gwynbleidd. A hasta csak két esetben van megfelelő, és most már nincsen közülük. Yorvett apró pillantással nézett a helyre, és ragadozóval leült a földre.
- Ebből a két ügyből nem is kérdezem tőlem - mondta a Witcher a maga módján, figyelte, ahogy Skoja'tal levágja a nyájakat. Yorwet nem szólt semmit. - Változott, mióta elhagytuk a Flotzamot. Vergen levegője téged viselkedik? Skoy'tael felemelte a saját szemét, a smaragdzöldet tüzelve a tűz máglyáján, a Fehér Farkasig. Az arccsontok, a templomok és az elsüllyedt arcok árnyéka még a szokásosnál is jobban elkülönült.
- Öreg vagyok ahhoz, hogy megváltozzam.
- hány éves vagy? Idősebb vagy Cedricnél?
- Nem Nem régebbi. Yorvet visszatért a csendben elveszett nyájasokba. - Tudta-e Cedricet?
- Szerintem a helyzetemben nehéz megmondani, hogy jól ismerek valakit. Geralt félretette a kardját, és a hátához fordult a kőhöz, és a lábát a tűz felé nyújtotta. Egy idő múlva a boszorkány, gondolataiban lehajolt, komoran hozzátette: "A karomban halt meg."
- Számomra meghalt, amikor elhagyta a tábor skojtaele-t. Nem látok okot beszélni róla. Elárulta Aen Seidhe-t.
"A hegyek emberei ... milyen romantikusak" - gondolták el bűbájosan a boszorkány. - Triss azt mondta, hogy ismered a romantikát, látod, hogy a szépség nem az emberek.
Iorvet ásta az ecsetet, a vékonyabb és erősebb halat vadászta, és nyulaként használta a nyulaknak.
- Triss intelligens nő. De nem szereted őt, és mindketten tudjátok.
- És ez nem érinti Önt.
A fésűket pörkölték a téten, a varázsló mágikusan görgette a nyársat, hogy a hús ne égjen. Iorvet azonban előtte telepedett, és kivett egy kis fuvolát. Egy térdre hajlítva térdre hajolt, elfutott, melodikus, túlcsorduló dallamot játszott. A Witcher felsóhajtott, és jól tudta, hogy most már hallgatnia kell ezt, amíg a mókus egy másik hasznosabb dologgal el nem éri a száját. És a mezei nyulak még nem állnak készen.
Witcher tűnt, hogy Iorveth már gondolkodtam Saskia, a Szűz a Aedirna, amely azt mondta egy ilyen inspirációt neki Flotzame és még inkább sértve, amikor Geralt kockázati kitalálni, hogy ő volt a barátnője.
- Kérsz valamit, Gwynbleidd? - Nem fordult meg, kérdezte Iorvet, és befejezte a dallamot.
- Egy édes dal - mondta Geralt.
- Nagyon - felelte az elf nyugodtan.
- Miért nem hozta be a saját cserkészeket? Vagy már annyira bízol bennem, hogy nem félsz reggel ébredni a hasad kardjával?
"Skoya'tali harcosok, és politikai kérdéseket fogunk megoldani." - Ezekre a szavakra Geralt megrándult. - És már régen elárultad, Gwynbleidd. Döntsd el, hogy megölsz, velem jársz Lok Muine-nel?
- És talán szeretek sétálni. Az egészségügy hasznos. - vigyorgott Yorveth.
- Úgy tűnik készek.
- Ízletes szaga van. Nem hittem, hogy megtiszteltetem, hogy vacsorázzak a legkeresettebb bandit és az észak gyilkosa által előkészített nyulat.
- Igen, nagyon szerencsés vagy, dh'oine.
Mindketten enni kezdtek. Egy ideig a csendet csak a koncentrált rágás és a tűz megrepedése szakította félbe.
- Azt mondtad, hogy megváltoztam. - Geralt látta, hogy Iorvet szorosan figyelte a tűz ellenkező oldalát. - Talán csak nézett rám a kardja markolatának másik oldalán?
Néhány másodpercig a két utas egymásra nézett.
- Remélem, hogy ilyen bolondot nem fogok mondani, amikor rázom ki a lelkét.
- Maga kérdezte magától, Gwynlessid - villant fel haragja a hangjában.
- Csak a fecsegésig, Iorvet. Adj egy esélyt enni.
Geralt rendelést megunni ezt a fajta beszélgetés, sőt, nem is olyan régen Saskia is faggatta, valamilyen oknál fogva, ő vette az oldalára. Az oldalon, és nem a párt ... Hányszor ő volna kimondani a mondatot: „az átkokat, gyilkos férgek és más hasonló problémák - ez a munkám, de a munka megéri a pénzt”, hogy a dicső emberek a világ végre rájött, hogy ez nem más, mint a szokásos zsoldos. Nos, kivéve, hogy csak a képességek, a fejét a vállára, és képes együttműködni a gonosz szellemeket.
- Megtartja álmom, Gwynbleidd? A Skojtali leválasztása során csak a legjobb háborúkat ítélik oda - mondta gúnyosan az elf.
"Jó, hogy nem vagyok a Skoi'tael leválásában." Egész éjjel őrültem, hogy elaludjak. - Iorvet nem szólt semmit, aztán hozzátette:
- régen észrevettem, hogy viseli ezeket az elf kesztyűket. Ez a rajz az ősi elf fákat ábrázolja. Aen Seidhe vélekedései szerint jó szerencsét hoznak. Ők jönnek érted, Gwynbleidd.
"Aludni fog vagy nem?" - Iorvet valamit gondoltam. A fejét a könyökére helyezte, és értelmetlenül figyelte, ahogy a máglya nyelve felfelé nyúlik.
Geralt nézett vezetőjének skoya'taeley naluchnik * - kiderült, hogy hímezve a fekete vászonra piros mintás hajszál híján ismételt monogram a kesztyűjét. Iorvet utolsó szavai visszhangoztak Geralt fejében.
- Iorvet?
- Igen.
- És én igazán tartom az álmodat - sóhajtotta Geralt a dolgaiban, kinyújtva az intenzív kék kristályát. Az elf felemelte a fejét.
- Lement a hárpiákhoz?
- Igen. Meg kellett találnom Saskia álmát. És sikerült. De útközben találtam egy másik párat - Geralt tétovázott - vigye magának. Azt hiszem, az álmodnak semmi köze nemhez. - A Skoia'taylei vezetője elgondolkodtató, kemény pillantást vetett a csillogó kristályról a witcherre.
- Hagyd magad, Vatt'ghern. A bizalom jeleként - mondta az elf. Geralt zavartan meredt a kristályra.
- Hát, köszönöm, hogy nem szenteltem a lovagnak - mondta a varázsló ironikusan, figyelve az alvó elfet.
A hajnalig Geralt gondolkodott a narkókról.
Azonban a hajnal maga nem várt sokáig. Amint a liget teteje, ahol az utasok pihentek, aranyba festettek, Geralt megrázta a mókus vezéreit, és útjukra indult. Azonban a nap nem sokáig boldoggá tette őket, és amint a hegyek hófehérje előretekintett, az utazók hamar lefedték a vastag, nedves, lélegző ködöt.
- Pont, mint a Vergene - fintorgott Geralt, kellemetlen érzés ebben az áthatolhatatlan ködben - kapaszkodj belém, Iorveth nem akarja, hogy helyreállítsák a maga dicsőségére Assassins of Kings - elhallgatott -, és egy nagy parancsnok - tette hozzá, nem minden irónia nélkül, bár, őszintén szólva, a csata után Vergene igazán gondoltak Iorveth állni vezetője. És az emberek, ez biztos, hogy kövesse őt a csatában, akkor kétségtelenül szerette.
Geralt érezte a hátát, miközben követte.
- Van valami rossz ott, Geralt. A Witcher csak morgott, de Yorvet, a kurva fia, igaza volt. Még a korábbinál, mint a vibrált, mintha őrült volna, egy köldökcsepp egy ködből sírni kezdett.
- Hárpiák - mormolta Geralt, és az ezüst kardot kandikálta.
- Maradj távol a sziklától, ezek a lények szeretik a legelõnyösebbet.
A sikoltozó sikoly fokozódott, és Geralt előre rohant. Hallotta a hüvelyének hátát, és Iorvet két elf kardját vette ki. Nos, izzadni kell.
A harc sokáig tartott. A Hárpiák egy pillanatra felosztották a Skoia'taelt és a Witcher-et, akik megpróbálták visszavágni. Geralt úgy érezte, hogy az adrenalin átáramlik a véren, és gumiabroncs nélkül gumiborodott, minden fújás egyre inkább tüzelt. Egyedül küzdött egyedül, és majdnem megfeledkezett Iorvétáról, amikor a hárfa sírja ködéből hallotta komor, rövid nyögését.
- Itt van a kolera - mondta a boszorkány, és háromszoros erőfeszítést tett, hogy áthaladjon az elfre.
- Rend, - mondta Iorvet, miközben Geraltot látta a ködben. Úgy tűnik, a nyakának és a vállának jobb oldalán egy karcsú mancsú izmos seb volt. Az ördög. És mérgezőek is lehetnek.
Két hárpiák kezdték elvinni a boszorkányt a szakadékba. De Geralt nem adta fel. Elhúzta az egyik szárnyas lényt, a másik pedig a kardot a testbe hajtotta, és a dühbe szorult, amely a halott bordákhoz ragaszkodva együtt a teremtményrel a boszorkánynak a szakadékhoz húzta. A kövek leereszkedtek a csizmák alól, és nem tudták megállni a szélén, Geralt elrepült, miután megragadta a kőburkolatot. Egy kezet tartva a kőt, a boszorkány elkapta a kardot a hárpiás testében, és erővel lehúzta, és megpróbálta a lényt lecsapni a szikláról. Megpróbálta megtalálni az egyensúlyt, erővel dobta el, és a fejét a szikla éles peremére szorította. A test hengerelt, mint egy rongy, a harpy legutóbb felkiáltott, és csendben elhallgatott, csúnyán elcsúszott a kardból, és belevágott az ördög szájába. A Witcher megkönnyebbülten megkönnyebbülten megkérdezte a köveit, és felugrott az ugrásra, amikor valaki nyitott tenyerének felülről látszott. Skoya'tael. Egy élő fehérje, Geralt melegen gondolkodott, és mosollyal elkapta kinyújtott kezét.
- Hadd lássam. Geralt, miután kiszállt, elsőként látta az elf sebét. Vér öntött tetovált levelek, amelyek a ruhadarab alatt a jól kiálló klavikulákon folytak keresztül. - Süllő. Kelj fel. Menjünk vissza, és megpróbálok valamit csinálni.
- Egy finom harc, Gwynbleidd - kérdezte Yorveth rogyadt hangon, és egy halott markolattal tapadt a boszorkány vállára. Úgy tűnt, nem látja előtte Geraltot, de valami túlságosan kézzelfogható emléket. - Tedd, amire szükséged van. - A vállát Yorveta-hoz fektette, Geralt visszahúzta az erdő borítója alá.
- Adok neked egy elixírt. Nem tudom megmondani, hogy ez hatással lesz rád - használata végzetes lehet számodra. De a seb komoly, és nincs más út - Geralt több ruhadarabot húzott ki az állományokból, és határozottan Iorveta-t nyomta a nyakába.
- Ne viseljen ilyen mély vágásokat, Yorvet. Lesz tanulság az Ön számára. És igen, úgy tűnik, hogy te vagy a tiéd - a boszorkány tollas színű tollat hozott a mellétől.
- Nem gondoltam, hogy egy nemes ember találkozott az emberek között - mondta Yorvet, hálásan fogadta el a tollat, és elrendezte az éles fülét. Úgy tűnik, hogy emlékezetes volt számára.
"Nos, hogy őszinte legyek, nem vagyok teljesen ember."
- Minden apró dologért hibát fog találni?
- Vessék ide. Igyál, és próbálj meg nem halni.
- Igen, nyilvánvalóan nagyon kötelezlek.
- Nem a szó, mókus.
A harmadik napon Geralt és Yorvet végül elérte a Lok Muinne-t. A Skoi'taeli büszke vezetője többet érzett, mint elfogadhatónak, bár a boszorkány-elixír hatása után el kellett kerülni valamit. A sebet azonban elhúzta, és az öregember a fiatalember testével kétségbeesetten harcolni akart.
Geralt ugyanaz a boszorkány maradt, és még alvás közben Iorvet továbbra is tükrözte a nácert.