Douhan balaeva - Madina - 86. oldal

- És gondoljon rá, sehova se mehetsz! Munka közben dolgozott. - Nem megyek tovább maradni, és akkor nem kellett volna törve zayav- mereven mondta Mad. és leplezetlen ellenszenvvel nézett rá. - Tegyük fel, hogy semmi sem történt, felejtsük el mindezt - suttogta a hangját. De a szeme elé tudta mondani az intonációval, hogy egyáltalán nem akar elfelejteni valamit. Csendesen távozott, azonnal a recepción írt egy új nyilatkozatot. és felkérte a titkárságot, hogy regisztrálja és aláírja. A titkár, meglepődött hirtelen elbocsátása és egy ilyen szokatlan kérés miatt, megkérdőjelezte, de Mad. csak azt mondta, hogy azonnal szükség van a családi körülményekre. Tudta, hogy a jelenlegi helyzet szerint 2 hétig kellett dolgoznia, és ez a helyzet. mindezidáig többször kényszerül a nap folyamán, hogy szembenézzen a kezdettel. hivatalos ügyekben. A vidám gondolatok elkábították. Nem tudta, mit fog csinálni. Ismét meg kellett keresni a munkát, hogy megszokhassák az új kollektívát. És az óvoda helye biztosan elvész. A vallja valamit, csak nem akarja elveszíteni: a kertben nem volt messze az otthontól, csak egy háztömbnyire. A sokadik alkalommal során özvegysége volt keserűen pochuv-, hogyan ki van téve a jelenlegi helyzetet. „Gondolod, hogy ez lenne egy öreg kutya mer ezt velem, ha y hívták férje minden jelentéktelenné jól minden Semmi sem a nadrág elkötelezett bánni Istenem, milyen undorító ez az egész .....” - sóhajtott szomorúan.

Az ösvényen. héten a munkanap végére jött Ibrahim. A rabszolga után. egy szakszervezeti találkozót kellett tartani, és az összes alkalmazott pontosan 5-nél elhagyta az osztályt. Sár. ő is megy, de Ib, aki csak volt ideje cserélni egy hagyományos üdvözlet vele, kérte, hogy maradjon egy ideig. min. A rabszolgára ült. hely, a következő asztalnál van. Gondolva az aggódó, szelíd arcára, azt mondta: "Látom, hogy nem vagyok boldog velem." Mad, nem vagyok felelős a sorsért. Mindketten ártatlanok vagyunk a szerencsétlenség miatt. De mivel a sors olyan rendben van, találkoznunk kell. Miért olyan hideg a szavam? Elfelejtette mindazt, ami volt? csendesen hozzátette. - És mi volt ez? Semmi más, mint egy naiv gyerek. szórakoztató, a macska. és nem emlékezett semmire, sóhajtott.

- Személy szerint nekem ez nem volt szórakoztató. Mind ezekben az években jártam. Bármit mondasz, legyen velünk együtt. - Hogyan gondolhatna, hogy egy özvegyet fog egy csecsemővel? Mint az egész világ, mint a lányok. nem található. Szeretne nevetni? - Nem az aggodalmad. - Meglepett a tiéd. - Tegye meg már! Nem akartam nevetségessé tenni. - Nem hiszem. Ami engem illet, én már elköteleztem a házasságomat. És inkább az életben elfogadom a részeket, mint a fiammal. - Megesküdtem, hogy nem választanám el tőle, hogy szeretni fogom őt, mint a sajátatomat. Miért nem hiszel? Sár. szórakozottan nézett előtte fekvő könyvet, azonban nem felel meg a tekintetét, és mentálisan megismételte: „Ha én nem bontható Ha lehetne az erőt, hogy ellenálljon a hangot.”.

Minden lehetséges szárazsággal azt mondta: - Ó. Nagyszerű szolgáltatást fogok csinálni, ha abbahagyod az ideérkezést. Nem akarok pletykázni rólam. Ez egyszer rosszul szolgált. Ib. Láttam, hogy szándékosan durva volt vele, ami nem olyan nyugodt, ahogyan megpróbál kinézni. "Továbbá meg kell értenem, hogy ne forduljon figyelmet rájuk." "Csak könnyű mondani." De őszintén szólva, ez nem róla. Ha még a helyettesre is gondoltam, a cha egyébként sem jöhetett volna ki. És ne nézz rám ilyen módon, nem magyarázom meg. Ilyen dolgok. Meg kell értened a szívedet. Erkölcsi akadályok vannak. nekem egyébként. Nem vagyunk egyenlőek, és ez az. - Hülye. mit. Nos, attól a ténytől, hogy nem házas voltam? Mindig végig itt voltam. nem angyali életmód vezetett, túl bűnös. - Miért "túl"? Nem gondolom bűnösnek. És ezt nem mondod, Ib. Nem kell vallanom előttem. "Én magam is érzem magam" sóhajtott. "Nem tudom meggyőzni, hogy az okos embernek soha nem kell a rabsága félnie valaki más elítélésétől." Valaki más véleményével csak ésszerű határokon belül kell figyelembe venni.

- Milyen súlyos vagy, Sár. Mindez igaz, amit mondasz. De egyetértek: hülye iz-félelemtől a másikért, ami hasonlít a véleménynyilvánítás elutasítására. saját boldogságától. "Nagyon kétlem, hogy ez az én boldogságom." Biztos vagyok benne, hogy ez csak nagyon sok felesleges világi bajhoz vezet. - Miért vagy így? - leromlott Ib. - Nem akarok lenni álszent. És veled még annál inkább inkább őszinte vagyok, sajnálom. - Mad. abban az időben erősen nyöszörgött. - Még mindig nagyon jó vagy. sokat változott. - El sem tudod képzelni, mennyit. És itt az ideje, hogy megértsd, hogy messze vagyok az egyiktől, a macskától. Ön. Tudtam, hogy egy nap, és hogy a jelenlegi egyáltalán nem felel meg neked. Ib. sóhajtva elismerte: - Éppen ellenkezőleg élek: minden találkozón egyre inkább meg vagyok győződve arról, hogy együtt kell lennünk. Bármit mondasz, nem hiszem, hogy közömbös vagy. Végül szóval adtál nekem. - Ó, nem emlékszem az Isten szerelmére. Azóta örökkévalóság telt el, fájdalmasan ráncolta a homlokát. - És úgy tűnik számomra, hogy mindez csak tegnap volt. - Figyelj rám jobban, nem fog tűnni. - Már keresem. Pont. Nézd yo. Mad-szomorú mosoly. mondta. - És tényleg nem vesz észre. Hagyjuk el az értelmetlen bomlást - Mad. elfordult. - Ó. Könyörgöm: ne gyere többé. Hogy mi az. A családomnak. a férj kaphat pletykákat. Már bizalmatlanul néznek rám. Sár. felállt, és tudatta, hogy többé nem akar beszélni. Ib. emelkedett is. - Néha úgy gondolom, hogy újra kezdünk. Nem tudta állni a szemét, elfordult, az ablakhoz ment. - Most a népünk visszatérhet. Nem akarom, hogy ide találjanak. - Senki sem jön ide. Megkértem a barátját, hogy vigyázzon erre. - Milyen vicc ez? - Élesen őrült. Ib. mellette állt, nagyon közel látta a szemét, tele szerelmes liszttel. A vállát vitte, erővel húzta. "Mad, miért ilyen sok idő." meggyűlöl engem? Miért. - Most menjen el. Halld, menj el! - kérdezte felháborodva, gyengén rejtett félelemmel, mely égő szemébe nézett. Érzem, hogy ez a vzg. benne valami fájdalmasan fejjel lefelé fordult, hogy az akarat elárulja őt, és már nem tud állni, megváltoztatott hangon azt kérdezte: "Az isten szerelmére, állj meg!" - Mennyi ideig várok erre a pillanatra, Mad. Nem szabadult fel azonnal az öleléséből. - Menj innen. - kiáltotta a hangja remegő izgalomtól és könnyektől, és az ablak felé fordult. Ib. - szakította félbe. Egy pillanatnyi habozás után homályos hangon szólalt meg: - Rendben, én megyek. De tudd: nem adom fel.