Az 1920-as évek amerikai mozija - az Egyesült Államok története
A 20. század elején a legtöbb film még mindig Franciaországban készült. Mindazonáltal más országok is kezdtek befolyásolni a világ filmiparát. A film hossza a század elején legfeljebb 15 perc volt, hamarosan elérte az 1 órát, 1915-ben pedig az amerikai Griffith 3 órát tartott. Ezt hívták "Nemzet születése". A film fő témája egy polgárháború az Egyesült Államokban. A filmet rasszistaként ismerik el, ami zavargásokat okozott, de nem befolyásolta a sikerét: 100 millió ember figyelte.
A 20. század 20. évében a filmipar kezdett kialakulni. Egy szabványos hollywoodi rendszer jelenik meg, amikor a producer keres és megvásárol egy forgatókönyvet a jövő filmjéhez, kiválasztja a színészeket, és meghívja a rendezőt. A XX. Századi filmművészet fő műfaja vígjáték volt, különösen Charlie Chaplin részvételével.
A cég Paramount Pictures logója
Clara Gordon Bow egy amerikai színésznő,
egy néma filmsztár és egy szex szimbólum az 1920-as években
"The Jazz Singer" (angol The Jazz Singer)
- az első játékfilm hanggal (1927)
Azt is meg kell jegyezni, hogy 1927-ig szinte minden film nem volt hang, ezért kapták a nevüket "csendes mozi". Az első rendszer a hangfelvétel és a hang lejátszása a 20-as évek elején jelent meg, de a gyártók nem merik ezt használni, attól tartva, hogy a filmgyártás és a filmelosztás emelkedni fog. Az első vállalat, amely kockázatot vállal, a Warner Bros volt. 1927-ben megjelentette az első filmet, amelyben a karakter a képernyőn beszél. A filmet "The Jazz Singer" -nek hívták, Al Jolson Alan Crosland főszereplésével és rendezésével.
A leghíresebb filmek amerikai némafilmek az 1920 a "kapzsiság" (1924), "The Big Parade" (1925), "Gold Rush" (1925), "Általános" (1926), "Sunrise" (1927) A tömeg (1928). Annak ellenére, hogy a mozi nem volt hangos, nem hagyja abba az embereket attól a naptól fogva. Az akkori szereplők és rendezők széles körben ismertek. Ők Charlie Chaplin, Buster Keaton, Harold Lloyd, Mary Pickford, Clara Bow és még sokan mások.
A hangzás a mozi világába sokat változik. A művészi kifejezési módszerek szerepe élesen csökken, a párbeszédek jelentősége nő. Ez megváltoztatja a színészek elvárásait, mivel játékuk már nem vonzza a figyelmet, a néző inkább a karaktereket hallgatja, mint nézni őket. Ebben a tekintetben sok színész és rendező - köztük Charlie Chaplin - ellenezte a mozi hangját, és védekezett egy véleményt, amely szerint a hang nem zavarja a színészek játékát.