Az alsó állkapocs oldalirányú mozgása
Oldalirányú mozgását a legbonyolultabb és okozta egyoldalú csökkentésének külső és pterygoid izmokat. Már tudjuk, hogy az alsó állkapocs leeresztésekor. és az előremenetben is, az állkapocs párhuzamosan mozog. Azon az oldalon, a mozgás, az ízületi fej mindkét oldalán az alsó állkapocs egyidejűleg, de különböző: az egyik megy, és az ízületi tubercle, lemegy, előre és befelé, illetve a lejtőn a lejtő, az ízületi tuberculum, a másik - továbbra is az izületi üreg, kiforduló a függőleges tengelye körül. Ezek a különböző mozgásokat okozhatnak ízületi fej egyenlőtlen helyzetben a két fél egy side shift állkapocs.
Tekintsük az oldalirányú mozgást balra. Amikor a külső pterygoid izom összehúzódik, az alsó állkapocs balra tolódik.
Ebben a mozgás (ld. 24), a bal oldali sorban a fogak félre majdnem vízszintesen, és ugyanazt a nevet csücsök az alsó és felső oldalán a zápfogak érintkeznek, amely egy oldala van (ábra. 25a).
Ábra. 24. Az alsó állkapocs oldalirányú elmozdulása balra.
Ábra. 25a. A dentition munkafelülete.
A jobb oldalon, kiegyensúlyozva, lefelé, előrefelé és befelé - az ízületi fejnek az ízületi kúp mentén történő csúszása szerint néha elhagyja a fogak felső sorát. A kiegyensúlyozó oldalon a felső molárisok mediális palatinjei és az alsó molárisok bukkális disztális csövei leggyakrabban érintkeznek. A kiegyenlítő oldalon lévő premolárisok nem érintkeznek egymással. A lumen mindkét oldalán a lumen egyenlőtlen magassága az alsó állkapocs leengedésének köszönhető, csak egy kiegyensúlyozó oldalon (25b. Ábra).
Ábra. 25b. A fogak kiegyensúlyozó oldala.
A kiegyensúlyozást (kompenzáció) egyenlőtlen rések mindkét oldalán a természetes fogazat rágóizmok berendezés azért van, mert a felső állkapocs fogak vannak elrendezve transzverzális görbe kinyúló bukkális csücsök a fog, hogy az egyik oldalon az állkapocs ellenkező oldalon a bukkális csücsök a fogak.
Tekintettel arra, hogy a felső molárok koronái a középvonaltól kifelé irányulnak, a fogantyúik nem ugyanazon a szinten vannak az okkluzális síkhoz képest. Ezek az anatómiai jellemzők kompenzálják a lumenet a kiegyensúlyozó oldalon, mivel az alsó molárok emelkedett bukkális dombjai találkoznak az oldalirányú mozgásban az útjukon a felső lejtős palatai dombok között.
A dombok megfelelő magassága és a nyilvánvalóan keresztirányú görbék esetén a kapcsolat a bordázó oldalon lévő összes fog tartományában alakul ki. Minél meredekebb az ízületi cső lejtése, annál alacsonyabbnak kell lennie az állkapocsnak a kiegyenlítő oldalon. A felek eme egyenlőtlen pozíciói azt mutatják, hogy az oldalirányú mozgások nem csak a vízszintes síkon, hanem bizonyos lejtőn következnek be.
Az alsó állkapocs oldalirányú elmozdulásával összefüggésben az egyik articuláris fej speciális mozgását figyelték meg. Ez abból a tényből áll, hogy a kiegyensúlyozó oldalon mozgó ízület nem csak előre és lefelé mozog, hanem középen is 15-18 ° -kal befelé mozog.
Az alsó fogsor az oldalra történő elmozdulása során nem véletlen, hanem nagymértékben függ a forgási tengely helyzetétől a munkafelületen. Ez a forgási pont természetesen nem rendelkezik szilárd anatómiai pozícióval, de csak funkcionális központként alkalmazható, ami az izomcsoport kontrakciójának eredménye az oldalirányú mozgáshoz. Ezért az oldalirányú mozgás jellegétől függően a forgáspont különböző helyeken lehet: nagyon ritkán a munkadarabon lévő ízületen, az ízületen vagy az ízületek mentén.
Grafikailag a forgás tengelye két merőleges metszéspontban lesz: a merőlegesek által leírt út közepétől merőleges, a kiegyensúlyozó oldalon a csuklópálya közepétől a második pedig a merőleges oldalon (26. ábra).
Ábra. 26. Az alsó állkapocs balra mozog, a forgási központ az ízületi csonk ferde végének megfelelően mozog.
Ennek a központnak a meghatározása csak elméleti érdekkel bír, mivel a gyakorlatban nem alkalmazható, mert lehetetlen megtervezni.