Romanov mítoszok a dinasztia - 3 - társadalomról - ablak Oroszországban
"Először adták át a hatalom egy nőnek, egy közembernek, egy külföldinek, aki nem volt vérrel a rómaiakkal"
A hatodik mítosz. A Romanov-dinasztia háromszáz éven át kormányozta Oroszországot
Mítosz egy valóban nemzeti szinten, ha az 1913-as nagy hírverés jelölt 300. évfordulóját a megállapítás a Romanov dinasztia az orosz trónra. Bár hivatalosan megszűnt 1761-ben, a halál a Erzsébet, és szigorúan véve - még korábban - véleményem szerint nem sokkal azután, I. Péter nem ragaszkodnak a kifogástalan érvelés, limit meghatározva néhány részletet, amelyek azt mondják, hogy a leszármazottai Filaret tartott a trónon csaknem több mint száz évig.
Amíg a korai visszavonása élet „legcsendesebb” Alexei Mihajlovics dinasztikus minden ment, mint rendesen. De túl fiatal és beteges örököse Fedor III nemcsak hogy nem emlékszik a császár, de ő meghalt, így hamarosan, hogy adja át a trónt nem volt senki: félig vak és féleszű fiú John A. a szerepét az egyeduralkodó nyilvánvalóan nem illik, és féltestvérét Peter A. még egészen az óvodai korban. Miután komoly indulatok, klán kísérletek és vérontás még mindketten koronás király alatt a kormányzói a nővérével, okos és erős Sophia Alekseevna. Képzeld el, két gyermeke egy különleges trónon, amely különböző, és gyűlöli egymást klánok. Egy ilyen bonyolult konfiguráció a legfőbb hatalom ismét szagát a válság az országban, amely éli a tragédia a megosztottság és alig felépült a véres árvíz Razin felkelés. De még mindig hipotetikus várható csatlakozása a nők -, hogy ez már hallott Oroszországban idején Princess Olga Kijev.
Kiderült, hogy nem rázta meg: a felnõtt Péter vette a hatalmat a kezére. Azonban a trónra való öröklés kanonjai külső sérthetetlenségét megrázta, ami a válságok jelképévé vált, amelyek rendszeresen bekövetkeztek, amikor a trón egy orosz autokratról a másikra költözött. Péter maga is sok olajat öntött a tűzbe.
Felismerve ezt, I. Péter kiadott egy törvényt, amely szerint az uralkodó uralkodó maga belátása és kijelöli utódját. És azok által kijelölt mutatva legidősebb fiát Skavronskaia (a jövőben Katalin cárnő I) Pjotr Petrovics. De - bánat! - Peter, Jr. csecsemőkorában meghalt, mint a többi gyerek, I. Péter és Katalin, kivéve Anna és Erzsébet, ugyanaz, de illegitim (később Elizabeth azonban az volt a császárné, és leszármazottai Anna Petrovna uralkodott Oroszországban, hiszen 1762- 1917-ig).
Így a halálos ágyon az oroszországi első és legnagyobb császár kétségbeesésbe kezdett, mivel nem volt "nyilvánvaló", minden elismert utódja. A legenda szerint Peter sikerült írni "Mindent hagyok", de nem írtam senkinek.
Ugyanakkor volt a legtöbb, amit sem jogos unokája és névadója a teljes - Peter A. fia, a meggyilkolt Tsarevich Alexei és az első „Romanov” németek Charlotte Christina Sophia Brunswick-Lüneburg. De a kérdés az, vajon a trónnak joga van-e gyermeknek, akinek az apja visszautasította ezt a jogot? - még mindig ellentmondást okoz.
És 1725-ben az összes vitás kérdés véget vetett az őrnek, melyet Menshikov herceg és "pártja" vezetett. Hatalomszerű módon felemelte a I. Katherine császárnőt, M. Skavronskaya leányvállalatába, a trónra. A Muscovy monarchia ereje először nem ment végbe, mint a legkorábbi időkben, a férfi vonalon. Első alkalommal kapta meg a nőt, egy közembert, egy idegen, aki nem volt vérrel a rómaiakkal. És hogyan lehet tudni, hogy egy kicsit tovább él az első orosz császárné, nem volt teljesen teljesen új dinasztia - például a menshikovok, akik a trónon ültek? De, miután rövid évekig uralkodott a kóborok és szórakoztatások mellett, miközben mindent és mindent ellopott, és gyorsan aláássa egészségét, Catherine jobb világba került.
Aztán a bírósági kamarilla lefoglalta Tsarevics Alekszej fiát, és így tinédzser Alekszejevics Péter császár. De a fiatal shalopay nem mutatott magának semmit, csak vadászatot és szórakozást, és hamarosan meghalt. És csak azért ment a történelembe, mert a rómaiak nemzetsége arra volt rá, hogy véget érjen egy férfi térdében. Szimbolikus, hogy II. Péter volt az utolsó orosz herceg, aki a moszkvai kreml arkangyal székesegyházában volt eltemetve.
A fentiek alapján meggyőződésünk, hogy a Rurikovics moszkvai ágának esetéhez hasonlóan a Filaretov "romanoviches" is átkerültek, és az oroszok elkezdhették az új dinasztia kinevezésének folyamatát. De a történet más módon ment.
A tetején a feudális nemesség, akik megszokták, hogy a feltöltés megüresedett és búcsú ügyes halat a sötét vizekben a dinasztikus, úgy döntött, hogy meghosszabbítja az élet ünneplése. Annak kedvéért, amit a székesfehérvári szemlélõk a félig értesült John V leszármazottaihoz fordítottak, akik csak egy megszállottsággal rendelkeznek! - Szintén teljesen nőies volt. Figyelem fordult a munkavállaló ideiglenes Anna Ivanovna, mivel úgy gondolták, egy közönséges és kezelhető Babenko, amely mellett már on-the-nagyon kérdéses kizáró foglalkozás a trónt, ami úgy nézett ki, mint egy további garanciát az abszolút hatalom az arisztokrácia. Reményeik azonban nem indokoltak, Anna kegyetlenkedve. Csak a császár életrajzának azon aspektusa, hogy gyermektelen volt, a mi narratívánkhoz kapcsolódik. Ahogy te is érted, a trón helyzetét csak beleharapta.
Mindazonáltal már halálos beteg Anna sikerült egy örököst kinevezni. Bébi lett, Catherine Ioannovna unokája, a császárnő testvére. Boldog újszülött szülei majd vezetője lett egy hatalmas birodalom volt, Prince Anton Ulrich Brunswick-Brevern-Lüneburg és Elizabeth Caterina Christine Mecklenburg-Schwerin (és könnyebb - Anna Leopoldovna, unokahúga az újonnan távozott császárné hamarosan uralkodni a nevét a baba).
Úgy tűnt, hogy nincs hova menni tovább a Romanov-dinasztikától. Szentpéterváron az új uralkodókat hívták - a "Braunschweig család". De akkor egy másik törvénytelenség történt: az I. őrségre hivatkozva, Elizabeth Péter törvénytelen leánya, akit senki sem tekintett a trónt jelöltnek, elfogta. Romanov csodálóinak nagy bosszúsága miatt nem volt dinasztikus, hanem egy morgánságos házasságban egy emberrel, amint azt mondták, megvető származásúnak, és ő is keresett egy örököst az oldalán.
Nem feltételezem, hogy megítélem, hogy ez jó vagy sem. Végül nem a nemzeti identitás határozza meg a személy tulajdonságait. De mégis, mindazonáltal ugyanaz. Azután egy ilyen portré galéria hátterében Petrovna Anna kép egy vékony szálon, valahogy összekapcsolta a német német autokratákat a Romanov-dinasztiával, elhalványul a történelem homályában.