Baby nils carlson, audiobaba
- Még unalmasabb - mondta Bertil.
- Szeretnél egy percre lemenni az alagsorba? - a kölyök újjáéledt.
Bertil felnevetett:
- Gondolod, hogy felmászom ezt a nyércet?
- Könnyű - mondta Little One. - Kizárólag a nyakra kell kattannania a szögre, majd azt mondja:
Snur-re, snur-re, snur-re, Vips!
Te gyerek vagy, fordulj!
És olyan kicsi leszel, mint én.
- Tényleg? Kérdezte Bertil. "Megújulhatok még akkor is, ha anyám és apám hazatér?"
- Természetesen te is tudsz - biztosította Tiny. - Akkor újra megnyomja a körömet, és újra azt fogja mondani:
Snur-re, snur-re, snur-re, Vips!
Forduljon fel, mint fiú!
- Jól van! Bertil meglepődött. - Olyan nagyok lennél, mint én?
- Kár, de nem tudom - sóhajtotta Tiny. - Jó lenne, ha rövidebb ideig velem jössz.
- Rendben, menjünk! - állapította meg Bertil.
Felült az ágy alá, a mutatóujját benyomta a körömre, és azt mondta:
Snur-re, snur-re, snur-re, Vips!
Te gyerek vagy, fordulj!
Csak gondold! Egy pillanatra - és ő, olyan kicsi lett, mint Tiny, egy patkánymadár előtt találta magát.
- Valójában mindenki Nisse-nek hív. - mondta a kis ember, és kezet nyújtott Bertilnek. - Gyere le hozzám!
Bertil megértette: valami rendkívüli és érdekes történt vele. Egyszerűen megrázta a kíváncsiságot, és türelmetlenül lépett be egy sötét patkánymadrába.
"Menjen le alaposan!" Figyelmeztetett Nissa. - Az egyik helyen lévő korlátok töröttek.
Bertil óvatosan leereszkedett a kicsi lépcsőházra. Gondolkodj, és nem tudta, hogy van egy lépcső!
A lezárt ajtó előtt lezárt lépések.
- Várj, én megvilágosítom a fényt - mondta Nissa, és megfordította a kapcsolót.
A névjegykártyát az ajtón rögzítették.