Amortizáció - stadopedia
A gazdálkodó alapvető eszközei a gyártási folyamat során fokozatosan elhasználódnak. Ezért minden vállalkozásnak biztosítania kell a tartósan elhasználódott állóeszközök megszerzéséhez és helyreállításához szükséges források (források) felhalmozását. Ezt a felhalmozódást úgy érik el, hogy bevonják a termelési költségekbe az adólevonás összegét, amelyet értékcsökkenésnek neveznek. Az értékcsökkenési megtakarítások mérete az állóeszközök könyv szerinti értékének százalékában van meghatározva, és amortizációs levonásoknak nevezik.
Az amortizáció a fokozatosan leértékelődő állóeszközök értékének átadása az előállított termékek értékére.
Az értékcsökkenés kiszámítása előtt a könyvelőnek meg kell határoznia az eszköz hasznos élettartamát, és ki kell választania az értékcsökkenés kiszámításának módszerét is.
A számvitel során az állóeszközök értékcsökkenésének négy módszerét alkalmazzák:
1) lineáris módszer;
2) a mérlegcsökkentés módja;
3) a hasznos élettartamok összegének értékének leírása;
4) a költségeknek a termékek (munkálatok) mennyiségének arányában történő elszámolásának módja.
1. Lineáris mód (egységes, arányos) - az objektum értékének azonos mértékű leírása az élettartam alatt. Az értékcsökkenési ráta (Ha) állandó. A hasznos élettartam alatt felhalmozott amortizáció egyenletesen nő, a maradványérték egyenletesen nulla.
2. A csökkentett mérleg módszere a gyorsított értékcsökkenés módszere, amely az állóeszközök értékének a működés első éveiben nagyobb összegekkel történő csökkentését írja elő az ezt követően felhalmozódott összegekhez képest. Az értékcsökkenés az ingatlanok, gépek és berendezések tételének maradványértékénél magasabb értéken történik. A mérlegcsökkentés módszerében az értékcsökkenést az eszköz, a tárgyi eszközök és a tárgyi eszközök értékcsökkenési értéke alapján számítják ki a beszámolási év elején. Ezt az értéket megszorozzák az objektum hasznos élettartama és a gyorsulási együttható alapján számított értékcsökkenési ráta. Az orosz számviteli szabványok lehetővé teszik, hogy csak azokat a gyorsítási tényezőket vegye figyelembe, amelyeket a törvény ír elő. A csökkenő egyenleg módszer nem csökkenti a maradványértéket nullára a hasznos élettartam alatt, mert Az amortizációs ráta a csökkenő (maradék) értékre, nem pedig az eredetire, mint a lineáris módszerre vonatkozik. Az objektum maradványértékének kis értékével az eredeti értékéhez képest teljesen elmozdulhat az elmúlt évben.
Az éves értékcsökkenést az objektum maradványértékének és az értékcsökkenési leírás levonásának mértéke alapján kell meghatározni, figyelembe véve annak hasznos élettartamát.
3. A pénzeszközök értékének a hasznos élettartamok (gyorsított módszer) számának összegével történő felszámolásának módszerét széles körben használják az olyan iparágakban, ahol az elavulások magasak. Ez a módszer azért jó, mert lehetővé teszi számodra, hogy több értékcsökkenést számítson fel egy új befektetett eszköz működésének elején. Fokozatosan csökken az értékcsökkenés. A gyorsított módszer lehetővé teszi a vállalkozás versenyképességének növelését, mivel több lehetőség van a berendezések flottájának frissítésére.
Az éves értékcsökkenés összege alapján határozzák meg a kezdeti érték az objektum és az együttható (Ki), amely arány a hátralevő évek száma, amíg a végén az élet (Ti), hogy az összeg éves hasznos élettartama (# 931; Tn).
4. Az eljárás értékcsökkenés arányos a termékek mennyisége (működik) - ebben az esetben az értékcsökkenés kiszámítása, kezdve nem a várható élettartam a fő eszköze, és a tervezett termékek száma is gyártják ezt a tulajdonságot. Gyakran az ilyen értékcsökkenési módszer lehetővé teszi, hogy a lehető legrövidebb időn belül írja le a tárgyi eszköz eredeti értékét. Az éves értékcsökkenés összege alapján határozzuk meg a kezdeti érték az objektum és egy együttható (K i „) arányt a mennyiség a ténylegesen előállított termék (Nb), hogy a tervezett felszabadulási periódus teljes hasznos élettartama az objektum (Ntot).
ahol Ki '= Nf / Nob. Nf - a kibocsátás mennyisége az időszakban; Nobsh - a létesítmény hasznos élettartama alatt.
Az értékcsökkenést nem lehet elszámolni:
- tárgyi eszközök konzerválódott és használt termékek gyártásához, munkák végzéséhez vagy szolgáltatások nyújtása a menedzsment a szervezet igényeinek, illetve, hogy a szervezet a fizetési ideiglenes birtoklása és felhasználása vagy ideiglenes használatra;
- nonprofit szervezetek befektetett eszközei;
- állóeszközök tárgyi eszközei, amelyek fogyasztói tulajdonságai nem változnak az idő múlásával (telkek, természetfelhasználási tárgyak, múzeumi tárgyaknak minősített tárgyak és múzeumi gyűjtemények stb.).
A beszámolási év végén az összes meghatározott tárgyra vonatkozóan az értékcsökkenés a megállapított értékcsökkenési normák szerint kerül elszámolásra.
Az értékcsökkenési leírást rubelben számolják (kopecks nélkül). Az amortizációs levonásokat havonta kell kiszámítani a tárgyi eszközök esetében, amelyek a jelentési hónap 1. napján szerepelnek.
Tárgyi eszközök értékcsökkenése újra be számítva az 1. nap a hónapot követő hónap működés folytatódik, és elidegenített befektetett eszközök - vége az 1. nap a hónapot követő hónap nyugdíjba.
Az adóbevallásban az állóeszközök értékcsökkenésének két módja van:
1) lineáris módszer;
2) nemlineáris módszer.
Az amortizáció havonta kerül felszámításra. A lineáris módszer alkalmazásakor az értékcsökkenthető javak havi értékcsökkenésének összegét eredeti értékének és az adott objektumra meghatározott értékcsökkenési leírásnak megfelelően határozzák meg.
A lineáris értékcsökkenés mértékét a következő képlet határozza meg:
ahol n az értékcsökkenthető tulajdonság objektumának hasznos élettartama hónapokban kifejezve.
A nemlineáris módszer alkalmazásával az értékcsökkenés kiszámításánál az egy hónapra vonatkozó értékcsökkenési leírás az értékcsökkenthető eszköz maradványértékének és az adott objektumra megállapított értékcsökkenési leírásnak a terméke.
Ugyanakkor az abból a hónaptól számított hónapot követően, amikor az értékcsökkenthető ingatlan objektumának maradványértéke eléri az eredeti (helyettesítési) érték 20 százalékát, az értékcsökkenés a következő sorrendben kerül kiszámításra:
1) az értékcsökkentési célú értékcsökkenési célú értékcsökkenési maradványértéket a további számításokhoz alapértékként rögzítik;
2) az értékcsökkenthető tulajdonságra vonatkozóan egy hónapra elszámolt amortizáció összegét úgy határozzák meg, hogy az objektum alapértékét elosztják az objektum hasznos élettartama lejáratáig hátralévő hónapok számával.
Az Orosz Föderáció adótörvénye lehetővé teszi az adózók számára, hogy speciális emelkedés és csökkentés együtthatókat alkalmazzanak a tárgyi eszközök értékcsökkenési leírására, valamint az értékcsökkenési prémiumot.
A növekvő együtthatókat (az Orosz Föderáció adótörvényének 259. cikke) a következő tárgyi eszközökre kell alkalmazni:
- agresszív környezetben való munkavégzésre (legfeljebb 2);
- fokozott váltás esetén (legfeljebb 2);
- lízingszerződés tárgyát képezi (legfeljebb 3).
Az Art. Az Orosz Föderáció adótörvényének 259. §-a szerint a szervezetek jogukban állnak, hogy mérlegeljenek az összes állóeszköz (vagy bizonyos csoportok) értékcsökkenésének kiszámításához, csökkenő együtthatók alkalmazásával. A csökkenő együtthatók alkalmazására vonatkozó döntést a szervezet számviteli politikájában rögzíti. Nem engedhető meg, hogy az év közepén alkalmazzák a csökkentési együtthatókat.
Az együtthatók és az amortizációs prémium alkalmazásának eldöntésénél figyelembe kell venni, hogy ezt a lehetőséget csak az adójogszabályok tartalmazzák.