A por szárításának és szárításának módszerei a csempe számára
A "portól" történő szárítást az a pillanat határozza meg, amikor a bevonatot olyan bevonattal látják el, amelynél a felület nem tapad a könnyű porra.
A gyakorlatban ez egybeesik a folyékony bevonattal ellátott vékony felületi film kialakításával, amelynek megjelenése egyszerű technikával kimutatható. Egy friss bevonattal ellátott mintát rendszeresen a szájra viszik és lélegzik rajta. A kondenzációs nedvességből gyorsan eltűnő, matt folt felszínén megjelenő kép egy film kialakulását jelzi.
A nitrocellulóz lakkok bevonatának idő előtti vizsgálatakor ez a módszer állandó homályt okozhat a colloxylin összeomlásának és kicsapódásának köszönhetően a felesleges nedvesség hatása alatt.
A szárítási idő meghatározásához vékony darab gyapotot vagy gézet viszünk fel rendszeresen a bevonatra, amely felett egy 200 grammos súlymérőt helyezünk el 1 cm2-es gumitámasztó felülettel. A bevonat tapintásra száraznak tekinthető, ha 0,5 perccel a terhelés és a géz eltávolítása után nem tapad a szálak vagy nyomok a felületen.
Ez a módszer az alábbiak szerint javítható: a bevonat felszínén 2 x 2 cm méretű gézdarabot helyezünk fel, amely fölé 600 g súlyt helyezünk el, amely szintén 1 cm alapterületre támaszkodik. 0,5 perc elteltével óvatosan távolítsa el a terhelést, és fordítsa le a mintát lefelé. A bevonatot megszárítjuk, ha a gézdarab a saját tömegéből leválik a felületről. Ez a módszer nagyobb pontosságot nyújt, mint korábban leírták.