A monitor típusai
- Plazma.
- Electron.
- Folyadékkristály.
Az elektronsugaras monitorok nagy, nagy méretűek és a megjelenés hasonlít a régi modellek színes televízióihoz. Ugyanúgy működnek, mint a régi televíziók.
Az ilyen monitorokat CRT néven hívják, ma megjelennek. Az ilyen monitorok képernyőjén megjelenő információk a katódsugárcsőnek köszönhetően jelennek meg. Az elektronpisztoly a készülék torkában található, felmelegszik és felszabadítja az elektronáramlást. A ferde és fókuszáló tekercsek irányítják az áramlást a foszfor bevonatú képernyő kívánt pontjára. Az elektron energiájának hatására a foszfor fénypontjai képeket hoznak létre.
Az LCD monitorok a legáltalánosabb típus a mai napig. A kijelző működése a folyadékkristályok tulajdonságainak felhasználásán alapul. A kijelzőn megjelenő fényszűrő fényhullámokat hoz létre, és a polarizáló szűrő, amely ellentétes, forgatva módosítja a bejövő fényenergia mennyiségét. Így a képernyő fényereje beállítható. A színek továbbítása érdekében a kijelző harmadik színszűrővel rendelkezik, amely három cellát tartalmaz (kék, piros és zöld) a kép minden egyes pixelére.
Ma az LCD monitorok vezető szerepet töltenek be a számítógépes piacon, mivel számtalan előnye van. Ezek a monitorok kompakt méretűek, nem villognak, emellett kiváló minőségű képet nyújtanak és nem elektromágneses hullámokat bocsátanak ki.
A plazmamonitorok számos előnnyel rendelkeznek, ugyanakkor meglehetősen magas áron. A képernyő felületén elhelyezkedő foszforok ultraibolya sugárzás hatására ragyognak. Az ultraibolya sugárzás könnyű kisülést eredményez egy ritka gázban, ionizáló molekulákkal (plazmával) rendelkező elektródákkal.
Egyetlen elem világossága függ a cellák izzási idejétől. A plazma monitoron lévő képek nem villognak, ami szemvédelmet biztosít.
Gyakorlatilag bármely számítógépes technológia katalógusa a fenti típusú monitorokat tartalmazza.