Fedor Sologub - nehéz álmok - 21. oldal
A nap leereszkedett. A Nyugat égett, mint egy gyermeket szenvedett, a levegőben futó lélegzete. Az ég keleti felét óvatosan-vöröses, lila és halvány árnyalattal árasztották el. A levegő csendes és rezonáns volt. Szomorú érzékenységet öntött a könnyű hullámzásba. Az este halványan kigyulladt, s az alkony sem észrevehetõdött. A nedves és álmos csend a folyó felett volt. A part menti nedves homokán finom vízfolyások csillogtak, mint a szelíd baba ajka, amely megcsókolta az anya kezét. Távol, a parton, a máglya vörös csillaga boldogan csillogott; volt egy halászhajó.
A bejelentkezés leereszkedett a tengelyről, és úgy érezte, hogy békés, kedves hangulattal borították.
„Miért?” - meglepetten gondolta, és válaszolt - Anna mosolya felmelegedett előtte.
Hogyan bosszantanám a mosolyát? Most megmelegít engem, és viselem a béke szövetségét. "
A lágy, tiszta levegőben egy dal hallható. Vorobinkán, a víz közelében, egy tönkrement társaság ült. Énekelték és szépen énekeltek.
A bejelentkezés végigjárta a szigetet: közelebb van. Amikor átment a hídon, az énekesek művészetéből, egy magas fogvatartott, a meztelen lábán lévő öltözőpálcák között elválasztott és bejelentkezett. Beszélt és szagolta a drog szaga. Megpróbáltam hallani egy rekedt hangot.
- Tisztelt Uram, merem zavarni. A testmozgás arcán és eleganciáján látom, hogy értelmes ember vagy. Ne tagadja meg az embereknek az intelligens, az emberek társadalmától való megsegítését is, de szerencsétlenségbe esett, és kénytelen volt fenntartani a nehéz ásatással való megélhetést.
A bejelentkezés megállt, és meglepetten nézett rá. Azt mondta,
- Elmondhatatlanul beszélsz.
- Behatolok a megjegyzésed rejtett jelentésére. Engedjék meg, hogy arra utaljak, hogy én ... letettem a nyakkendőt.
A gyerek rákattintott arra a helyre, ahol szokott viselni.
- Szomorúan, kedves úr, és az éghajlatból a közös hideg megelőzésére és visszaszorítására. Láttam, hogy ezek a fiatal madarak, velem utaznak és énekeltek velem, a legjobb napokat látták. De "az arany vörös napjai elhaladtak!" Egyszerre bírósági nyomozó volt. De a sértettem és a hatóságok igazságtalansága a szerencsétlenség mélyén megszállott engem, ahol szünet nélkül maradok. És ezek, velem vándorolva, szintén a világ hatalmaktól: egy volt rendőrségi felügyelő, a másik pedig egykori főbíró, a harmadik egy volt nemes, aki ártatlanul nagyvárosoktól megfosztott. A legnemesebb, hivatalos cég!
- Hol jársz? kérdezte a Bejelentkezés.
- Együtt dolgozunk, hogy javítsuk a kommunikáció módját, és a mérnököket itt, mondjuk csalóknak! De azonban a legédesebb emberek!
- És mit akarsz tőlem?
- A kölcsönben bizonyos összegeket kérnek, nem pedig alamizsnák formájában.
- Hát, adok neked valamit a kölcsönben, ahogy azt mondod. Mindig ebben a állapotban van?
- Őszintén bűnbánó: szinte megszakítás nélkül! Nemesemberként! "Az idegen erkölcs szűkös, nem merünk elrejteni az orosz természet e jelét, igen, az oroszok mulatsága inni." Idézet Nekrasovtól!
- Azonban, van-e valaha még puha?
- Reggel, s, és a kényszer böjt napjaiban.
- Tehát ilyen időben nem fogsz eljönni a lakásomba?
- Lesz író? - kérdezte a ragamuffin, ravaszul kacsintva.
- Nem, nem író. A másik az én számításom.
A bejelentkezés elmagyarázta, hogyan találja meg. A gyermek hallgatta, látszólag megpróbált emlékezni, majd széles mosollyal mondta:
A bejelentkezés csendesen hallgatott, ráncolta a szemöldökét és elindult.
- Bíró úr! az úgynevezett ragamuffin. - És az ígért valamit, amit zaimoobraznoe pomoobschestvovanie?
A bejelentkezés leállt, kivette a pénzt és azt mondta:
- Még mindig inni.
- Azonnal, de az értékes egészségére. Nagylelkű, nagylelkű és kegyes, Isten áldjon meg! Az első alkalommal fogok visszatérni. Serpenitsyn! - nevezte magát, felemelte a szürke és szürke kupakot porral és piszokkal, és összekulcsolta az oszlopait. - Bocsáss meg nekem, hogy nem hordok papírt velem!
A gyermek visszatért társaihoz, és ismét a dal hangja hallatszott. Őszintén szóltak és simogatták a szóbeszédet. A tengernél a közönség meghallgatta az énekeseket. Ezek a hangok kínozták és megdöbbentették Loginát.
"Poétikus design, művészi előadás ... és énekesek, részegek." "Vad és gyönyörű!"
Hazamentem. A következő szárnyban nyíló ablakokból hangos hangokat hallottak, majd Valya szidta a szemináriumot, aki udvarolt vele.
- Ó, lakástulajdonos vagy! - Valin hangjára ért. - Tolja a lábadat, és a házod szétesik.
- Szerinted Andozersky házasodik? - válaszolta a dühös fiatalos tenor. "Mi a szórakozás veled, szóval örülsz."
- És te bolond vagy; Pedagógusnak hívod magad, de maga a fiú, akkor egy sarokba tettek.
- Senki se merészel egy sarokba tenni. Te vagy a tanár, és a tanítványai megverték.
- Hazudsz, szándékosan tette.
Tizenharmadik fejezet
A bejelentkezés az irodájában ült. Sötétzöld tapéta, csúszó, súlyos levél rózsaszín felni függöny réz gyűrű réz rúd, három keskeny ablakok az utcára, az alacsony mennyezet, ragasztott sárgás papíron, sötétzöld szőnyeg Lyon - minden történt a szobában komor. Átadás volt, szelíd fény csapott ma Annina mosollyal, kifakult színek kivirult az ő fehér lábát.
A kanapé közelében egy asztalnál egy Melchior tálcán állt egy üveg Madeira, fehér kenyér, Roquefort és egy kis vékony pohár. A bejelentkezés egy pohár bort ivott, újabb poharat töltött, és átvitte az asztalra. Néhány percig ült, nagy gondossággal. A fejem égett és fonódott. Úgy éreztem, nem fogok hamarosan elaludni. A szomjúság éhes volt a borért.
Nemrégiben sokszor éjszakai éjszakák nélkül töltöttem éjszakát - fárasztó álmok éjszakái, töredékes emlékek. Valami rossz volt benne. A tudatos élet megdöntötte, - nem volt korábbi teljes kapcsolatban a világgal és az emberekkel. Elég ez volt a legkisebb kifogás, hogy hirtelen elkezdjen gondolkodni és másképp érezni, majd a gondolat és az érzés éppen elhagyott gondolkodási rendszere vadnak tűnt.
Az álmatlan éjszakákon átesettek a múlt képei. Néha a figyelem középpontjában az egyik - a körvonalai világosak voltak, tolakodó-konvexek.
Különösnek tűnt, hogy azonosítsa magát a fiúval, akit egy tapasztalat és fáradság hegyéről nézett. Emlékezve, láttam magam egy kicsit az oldalról. Nem mintha egyértelműen megfigyelhető, hogy más, ami azt hiszi, hogy kölcsönös pontatlanságok a nyelv és a gondolkodás azt mondja: én, én. Olyan volt, mint hogy amikor vysuneshsya ki az ablakon, és próbálja meg, hogy a szomszédos ablak vagy az eresz alatt a ház, ahol öntött szürke fészek, vagy egy ablak más padlóburkolatok; a ház nem látható kívülről, de úgy érzi, hogy maga nem a házban tartózkodik. És látta a apály és dagály pír az arcon, a súlyos, enyhén hullámos vonalak az arcon, az egész kényes és törékeny alkat, mindig egy kicsit lehangolt, - látta, hogy valami idegen, de nem olyan fényes, mint emlékezett tárgyak teljesen idegen. Még az egyszerre tapasztalt erős lelki mozgalmak is homályosan emlékeztek. De néha valami külső és kicsi, ami a tapasztalt erős érzéssel kapcsolódik, felemelkedett a memóriában.
Volt olyan körülmény, amely teljesen eltévedt a memóriában. Úgy vélték, hogy sok láncszemek tapasztalat, amely egykor karcsú hullámok elárasztó küszöb tudat mára elveszett, leesett az általános sötét tömeg tapasztalt - és hasonló csatlakoztatva összefolyó patakok. A tudat, vándor fény, széttépték ezt rendezetlen tömeget és a villogtató teszi az úgynevezett tudatos élet.
Loginov tűnt, hogy nincs egység a tartalom a lélek, nem volt biztonságos, hogy a szétesés a lélek már régen megkezdődött, és most végéhez közeledik. Volt olyan nap, amikor a gondolatok és érzések vidám módon mentek keresztül, - az életben sötétben mindent elfelejtettek. Voltak erőszakos banda élet elviselhetetlen szomorúság megragadta a szívet és az összes békét a temető sírjai kizárták a halott -, akkor leitatjuk a szívemben a memória barátja, egy jobb világot.
De még ennél is tudat tűz égett a híd két fele között a lélek, és úgy érezte, kín határozatlanság. Az alapokat a híd volt laza és repedt a nyomás hullámok az élet és a tudat brezzhuschy tűz világít néha Blanker felsők és szörnyű tárcsás alapjait. Néha ez a tűz világít boldog és bizakodó gondolatok, de az élet ereje tartozott az öreg, aki csinál vad dolgokat, dobott, mint egy veszett állat, mielőtt a meglepett tudat és vágyott fájdalom és önkínzás. Minél több az elnyomó életében felhalmozódott, annál erősebb és hosszabb volt a felszabadult alacsonyabb tudatosság diadala.
„Nem magától értetődő, olykor Bejelentkezés furcsa vidámság -, hogy az én” én „- elég szánalmas lények állítják, aktuális és frissített, mint a víz a folyó a bankok, amelyek változatlanok maradnak csak megjelenésében?”
A bejelentkezés megnyitotta az asztal egyik fiókját, és levett egy levelet, amelyet a közelmúltban kapott. Még nem válaszoltam erre a levélre. A legjobb baráti társaságból származott, akikkel őszintén szólalt meg. A levél mind a négy oldalát gondosan átolvastam. Aztán megtalálta a levélpapírt, közelebb húzta a széket az asztalhoz és elkezdett írni - az ötleteiről. Hosszú ideig leült a háta mögé, aztán gyorsan áthelyezte a tollát a papíron, aztán hátradőlt a székében, és gondolkodott. Néha vettem egy pohár és keveset ittam.