Orosz temető Prágában
A Boldogságos Szűz Mária felvonulása az Olšan temetőben
Olshanskoye temető, az egyik legnagyobb prágai. Temetései a XIV. Század óta ismert Oshlian település emlékét idézik. 1697-ben a birtok tulajdonosai eladták földjük városi részét, hogy eltemethessék a haldoklókat a pestisből. Amikor 1787-ben II. József császár megtiltotta a templomokkal való temetkezést a városban, a városi hatóságok döntése alapján az elővárosi Olshanskoye temető a Prága egész jobb partjának központjává vált.
A független Csehszlovák köztársaság létrejötte után az orosz beömlött oroszországi emigránsok áramlása Prágába esett. Nem mindenki érkezett, akik hosszú idõre készültek idegen földön. A régi helyszín gyorsan feltöltötte. 1923-ban és 1927-ben új területeket vontak vissza. Orosz bennszülöttek létrehozták a "Testvériséget az ortodox orosz állampolgárok temetésére és a sírjaik megőrzésére és fenntartására Csehszlovákiában", melyet az Assumption Brotherhood jobban ismert. Különösen szükséges volt az ortodox kápolna, miután 1921-ben a temetkezési szolgáltatást helyezték el a polgári temetkezési szolgáltatások teremévé.
A kezdeményezést a Nagyboldogasszony veszte át. Hatalmas segítséget nyújtott az első csehszlovák kormány miniszterelnöke, Karel Kramarj és orosz házastársa, Nadezhda Nikolaevna, aki Khludova született. A nagy személyes ajándék mellett a Kramarzh az összes szükséges forrása majdnem négyötödét gyűjtette össze. Ennek eredményeképpen a kis szerény temető kápolna helyett egy kicsi, de monumentális és kifejező ortodox templomot díszítettek. M. Krvchanin prédikátor, a katonai sírok királyi felügyelője, aki kormányának nyújtható segítséget nyújtott, jelentős hozzájárulást tett a testvéri szerb nép nevében.
Az építkezés adminisztratív és technikai részét az AMMirkovich, SAVelichkin és PPNakhodkin mérnökök adományozták. A cseh arhitektora I Vodnyaruka építőipari cége mindent elvégzett költségen, elutasítva a nyereséget. Minden olyan földmunkát és más munkát, amely nem igényelt képesítést, számos önkéntes végezte az orosz emigránsok körében. A diákok a nagy lelkesedéssel dolgozták a templom építését. Öt harangok a templom adományozta a király Jugoszlávia I. Sándor jugoszláv király, chetoyu Kramarzh, az orosz emigránsok Csehszlovákiában Metropolitan Eulogius és Sergius püspök.
A bejárat felett a templomba kerül egy nagy mozaik ábrázoló Virgin Orans, és az oltáron apszis - egy kis mozaikkép Mihály arkangyal. A mozaikokat M.V.Ferstrov készítette el a figyelemre méltó orosz művész I. Ya Bilibin vázlatai alatt. Útmutatója alatt egy fiatal művész, KM Katkov 64 ikonot festett egy többszintű ikonostasisra és megszüntette az akadályokat. I.Ya.Bilibin megbízásából az amerikai filantróp Charles Crane létrehozott vázlatok a festmény a falak és boltívek a templom, de ők állították jóval később - 1941-1946 években. Ebben a munkában a művészek vettek részt: T.V.Kosinskaya (később apáca Seraphim) K.P.Pyaskovsky, M.B.Romberg, A.N.Ryazanov, V.Gartman, R.D.Karyakin, I.Shapov.
Az templomban, a pincében van egy kripta mártír Sofia, ahol fekszenek a darazsak tartályok templomba, és az alkotók sok híres ember. Közülük - Karel KRAMAR és felesége, a vezető szakértője bizánci és régi orosz művészet akadémikus N.P.Kondakov igazgatója, a Don Cadet Corps, Általános T.A.Semerninov tábornokok S.A.Voronin, N. Schilling, professzor: SS Gruzdev, FA Shcherbina és mások. Itt temették N.N.Ipatev mérnök, akinek a házában Jekatyerinburgban lövés az utolsó orosz uralkodó és családja. Különös ünnepséggel az 1920-as években. a kriptában az első világháborúban meghalt szerb katonák maradványai átkerültek. Sírjuk mindkét oldalán a kriptába való bejáratnál van. 1935-ben, emlékére az elhunyt Marseille a kezében az usztasa király I. Sándor jugoszláv király a kriptában volt emléktábla formájában egy fehér kereszttel.
Az Olshan temető utolsó menedéket számos kiemelkedő ember találták meg, akik a forradalom után elhagyták Oroszországot. Itt vannak eltemetve A.T.Averchenko írók, Nemirovich-Danchenko, E.N.Chirikov, P.A.Krechevsky; a költő Dmitry Rathaus és a drámaíró LN Urvantsev; zeneszerző SA Trailin és énekes V.Levitsky; AA Kizevetter történészek, Maksimovich EF és SP Postnikov; Jogi professzor PI Nivgorodtsev; filozófusok II Lapshin, NI Sadovsky, PN Savitsky; geológus akadémikus NI Andrusov; a VS Il'in biológus; filozófusok akadémikus VA Frantsev, professzorok EA Lyatsky és NV Yastrebov; pro-fessor mérnökök AS Lomshakov és KP Fedorov; N. V. Lvov tábornok, G. Palchikov admirális, Don Ataman V. Yu Naletov; politikai és közéleti I.I.Petrunkevich, V.A.Myakotin, N.I.Astrov, valamint az anyja és húga az író Nabokov, grófnő S.N.Tolstaya, T.N.Rodzyanko és még sokan mások.
1951 óta a templom a Cseh Köztársaság és Szlovákia ortodox egyházának alárendeltje, de itt az orosz egyházi hagyományok megmaradtak. Az isteni szolgálatokat az egyházi szláv nyelv régi stílusának megfelelően hajtják végre, a prédikáció nyelve orosz.
Hétköznap pénteken 9.00 órakor és vasárnap 10.00-kor a templomban egy isteni liturgia. Az isteni szolgáltatásokat a nagyszabású ünnepeken is tartják, az ütemterv szerint.
Az Olshanskoe temető, az egyik legnagyobb Prágában, a Zizkov negyedben található, a Zhelivske metróállomás közelében (A út).
Az ortodox temetőben valami könnyebb lélegezni. És még a nyírfa is nő az orosz sír között. És a templom, mint egy nyírfa, úgy tűnt, növekedni fog ezen a csodálatos helyen. Nem tudtam segíteni, csak felemelkedni a sírkeresztek felett ...
Az első kötelesség az orosz katonák elé járni. 495 embert temettek el. Egy idegen földön fekszenek, azonos, tökéletesen ápolt műemlékek alatt, ahol a csillagok a keresztek helyett - mind a saját nevük alatt. Csehek n és m i t s források nem bántam ... És mellette szovjet katonák felszabadítók feküdjön 45 katona egy másik dicsőséges pórusok: orosz Lancerek igen huszárok harcoltak a Drezda és Kulm másik előfutára az Antikrisztus - Napoleon és meghalt Prágában sebek 1813 ...
A túra az orosz része a temetőben számomra volt az apát a Nagyboldogasszony templom Olshanah Archimandrite Sylvester (Weil). Először a templom alatt lévő kriptába menünk. Különös érzést fed le, mintha megtalálná magát az első keresztény katakombákban ... A k ri pt a szó valahogy befolyásolja. Egy hely, ahol a becsület van eltemetve a falon a mérnök Nikolai Ipatiev (+ 1938), akinek a házában Jekatyerinburgban lett az a hely az orosz Calvary: ott lőtték a királyi család. Maga a mérnök, Ipatiev, valószínűleg soha nem látta a cseppet. És megtudtam, mi történt a házában, valószínűleg sokkal később - a fehér emigránsoktól, akik Prágába érkeztek. Amit ő tapasztalt, miután megtudta a tragédiát a házában, csak találgatni lehet. Isten külön vizsgálata során a neve a történelemben maradt. Ha az első király a Romanov dinasztia hívták a királyság a Ipatiev kolostor Kosztroma, majd az utolsó (remélem, hogy most.) - lelőtték a Ipatiev ház ... így hengerelt, elönt a vér, egy oldalt a történelem a cári Oroszországban ....
- Ha a mérnök Ipatyev nem mélyen vallásos ember lenne, akkor nem lett volna eltemetve a kriptába - mondta az apát-apát. E szavak után kétségtelenül egy másik sírba nézett a kriptában: az első csehszlovák miniszterelnök, Karel Kramář. De a kétségeim hiába voltak: az orosz felesége, Nadezhda Nikolaevna, Khludova születésű, magas rangú férje az ortodoxia lett, sőt jelentős segítséget nyújtott e templom építésében.
A temető ismerete Sylvester atyától kezdve ... a sírjával kezdődött. Néhány évvel ezelőtt vásárolta meg - a templom közelében, nem messze Dorofei főváros sírjától. Ebben egy orosz emigránsot temettek el. A sír elhagyatott. Itt van a felettese és választotta. A hely nagyon jó. Nem messze az író Averchenko, a tábornokok körében, kozák ezredesek, professzorok. A sírat tíz évig vásárolták. Ha ez az idő nem x a és t és t, akkor még egy hozzájárulást kell tennie. Oly sok ember érkezik Csehországba. Például Dorotheus püspök ötven éven keresztül megvásárolta magát egy templom közelében. Többet költ, de biztosan ... "Korábban a szerzetesek másként gondolkodtak" - mondta az apja apja. - Amikor meghalok, vághatsz fát a hátamra ... De még mindig van egy sír a rend számára. Naponta többször átadja a sírját. És nagyon jól néz ki.
A község gondoskodott az elhagyott orosz sírról. A cseh állam segít nekik ezzel, de költségei még mindig nagyon magasak. A közelmúltban negyven kereszteződést hoztak létre 160 ezer korona nagy összegére. Hamarosan a temetőben nem lesz elkopott és bukott kereszteződés - újakat cserélnek ki. A pap az elhunytnak, mint plébánosjának szólít. Ő gondoskodik róluk, szolgálja a szükségleteit, emlékszik rájuk.
Megkérdezte, melyik sír a legértékesebb neki. - Vlasovtsev nagyon sajnálja - feleli váratlanul. "Felhoztuk az archívumokat, és kiderült, hogy a 189-es ROA katonák legöregebb lelőtte és eltemetette itt 35 éves volt, a legfiatalabb pedig 17 ...". A templom falához közelítünk két keresztet. Az a fal, amely a 45. évben mind az "árulók az anyaországhoz" vérében volt. Itt voltak, és ott voltak - az oltár falához. Ennek emlékére egy kis magányos bokor nő. És azon a helyen, ahol a testüket egy speciálisan ásott árokba dobták, egy keresztet szereltek és egy nyírfa nőtt.
- Nem politikus vagyok, hanem pap. És ezért emlékszem mindenkire egyformán: a szovjet katonák és a vlasoviták "- mondja Sylvester apja. - És aki most hangosan sikoltozik, hogy Vlasovtsy áruló volt, így csak a Szent Oroszországgal kapcsolatos hozzáállást fejezték ki. Vajon Vlasov inkább áruló, mint azok, akik megsemmisítették az egyházainkat, akik az ikonokra tapadtak, lelőtte a papokat? És ezeknek a fiatal fiúknak még fegyvere sem volt (a francia hadsereg ásott árkot használt), de harcoltak az embereikkel? Elleni voltak a rezsim ellen, amely megragadta hazánkat ... Ezek a Vlasov fiúk nem árulják el a cárjukat, nem változtattak esküjükön. Az 1920-as években maradtak, nem temették el a templomokat, épp ellenkezőleg, elvették a szentélyeket velük, megmentve őket a gyalázástól. És megmentették Zlatou Prágát a szökésből - három nappal a szovjet csapatok előtt jöttek ide.
Bevallom, szokatlan volt hallgatni az ilyen szavakat egy pap szájából. Végtére is, a katonáink a közelben vannak, akik itt haltak meg az igazságukért. Kiderül még egy igazság - "Vlasov"? Vagy meghalt a közös igazságért, csak a különböző oldalakról nézett? Különböző módon is szeretheti anyaországát. Csak ugyanazt a gyűlöletet gyűlöli. És itt a szerelmükért mindketten saját vérükért fizetnek. És ki fogja ítélni őket?
Vlasov sírok közelében láttam egy emlékművet a ROA jelképével. Kiderült, hogy itt temették el a német Karl-Ludwig Ottendorf tábornokot. Ő önként eljött a Vlasov tárgyaláson, és megkérte a Smersheviteket, hogy ne űzöljék be az ártatlan fiatalokat. Azt is elismerte, hogy ő maga volt a szovjet rendszer ellensége, és felajánlotta magát áldozatul helyette. - Mire fogsz lőni a sajátod? Lőj nekem helyettük - már öreg vagyok. És elengedték őket - kérdezte. Hallották és ... lövés volt. A Vlasovites után. Most a sírjaik közel vannak.
- És imádkozni Vlasovért? - kérdezem az utolsó Sylvester apját.
- Nem csak az öngyilkosságok és a hitehagyók miatt imádkozom - válaszolta szárazon.
Egyedül járok. Itt van Nadezhda Mikhailovna Brusilova, a híres tábornok felesége sírja. Közel író Nemirovich-Danchenko. Egy másik író, Eugene Chirikov sírjánál az Angyal sír és friss virágok vannak. Ezért valaki emlékszik rá. Minden év május 11-én ünnepeljük mindazok emlékét, akik elhagyták hazájukat a kommunista rezsim elismerése nélkül. A prágai orosz parókia számára ez a nap különleges. Végtére is, Oroszország igazi színe a templom körül van! Az egyetemek, a vezető professzorok, az első ballerinák, az akadémikusok, a fejedelmek, az atamánok alapítói ... Ebben a templomban a zsidó költő, Marina Cvetaeva költő imádkozott. Itt tanulmányozhatja az autentikus, jegyzetek nélkül, történelem Oroszország. Ahol mindenki számára elegendő hely van: Dokhturov huszárjai, Zhukov őrmesterek és a magán Vlasov ...
... És másnap a temető közepén lévő temetőben láttam egy egyszerű, nem csodálatos, megható esküt. Sylvester atya egy fiatal orosz embert koronázott nyitott szláv arccal és egy nagyon fiatal ortodox csehszel. A menyasszony volt - ne szakítsa le a szemét. Olyan szép, és így ... orosz. Úgy tűnt, hogy zavarban van, hogy ilyen boldog. Rokonai, cseh és orosz barátai gratulálták a fiatalokat. Korábban soha nem láttam esküvőt a templomban. Öröm a temetőre. Vidám a sírok közelében. És valamiért a Feltámadás Troparionja egész idő alatt hangot hallatott. Olyan lenne, mintha együtt lennénk együtt azokkal, akik eltemetve itt imádkoznak a fiatalok boldogságáért. Tehát nem minden hiába volt! Amint az élet folytatódik, a történet folytatódik.