A gázfoltok kisülési feszültségét befolyásoló fő tényezők
ahol n0 az elektron kezdeti koncentrációja.
Az a koefficiens a sokk ionizációs együtthatója. Ezt az anyag molekuláinak donor-akceptor tulajdonságai határozzák meg, attól függ, hogy mekkora az átlagos szabad útvonal, és erősen függ a térerősségtől.
A kifejezés (7.2.) Egy homogén elektromos mezőben érvényes. Egy olyan inhomogén mezőben, amelyben a rés feszültsége a lavina út mentén változik,
Az ionizálás során nemcsak az elektronok képződnek, hanem a pozitív ionok is, amelyek kis elektronikával rendelkeznek, ezért a lavina az anódba való költözés során a töltés elválasztási folyamata megy végbe. Az elektronok az anódra mennek, és a pozitív ionok, amelyek közelednek a katódhoz, új ionokat hoznak létre a másodlagos ionizáció miatt. Ezek a másodlagos elektronok lavinákat is létrehozhatnak. Ha a másodlagos ionizáció intenzitása gyenge, és az elektronok reprodukciójának fenntartása egy külső ionizáló hatását igényli, akkor az ilyen kibocsátást nem önfenntartónak nevezik.
A sokszoros ionizációs együtthatót, amelyet általában egy a, és az első Townsend-hatású ionizációs koefficiensnek neveznek, az elektródák közötti résben az áram növekedésével határozható meg az elektronokkal ütköző gázmolekulák ionizációja következtében. Az ionizációs folyamat új szabad elektronok kialakulásához vezet. Ezek a szabad elektronok viszont megkapják a mező energiáját, elegendő az ionizációhoz, vagyis új elektronok kialakulásához.
Ez a koefficiens a legfontosabb jellemzője, amelyet a gázkibocsátás elméletében alkalmaznak, és meghatározza a kibocsátás kialakulásához vezető fő reakciót. A sokk-ionizációt a forma reakciójával lehet ábrázolni:
ahol M az atom- vagy gázmolekula.
A táblázat a levegőben lévő molekulák ionizációs energiáinak értékeit mutatja.