Olvassa el az Unknown Stalingrad könyvét
A bemutatott munkadarabot a LLC liters jogi tartalmának forgalmazója egyetértésben állapítja meg (legfeljebb a forrásszöveg 20% -a). Ha úgy gondolja, hogy az anyag elhelyezése sérti valaki jogait, akkor tudassa velünk.
Alexey Isaev
Ismeretlen Sztálingrád. A történelem félreértelmezése
A második kiadás előzménye
Vannak témák, amelyek nem engedik el, késik, újra és újra visszatérnek, és úgy érzik, hogy nem minden találós megoldást találtak. Néhány évig a sztálingrádi csata ilyen témát jelentett számomra. Miután a Stalingradban tartózkodó Georgiy Zhukov-i tartózkodáshoz kapcsolódó kiemelkedő csata egyik epizódjához kapcsolódtam. Ez az epizód - az ostromlott város északi részének helyzete miatt - a várost a völgyi harc uralkodó nézőpontjává változtatta. Kiderült, hogy amellett, hogy harcolnak a „Pavlov-ház” mesterlövész párbajok a romok az ipari hadsereg Paulus és Sztálingrádi Front volt véres helyzeti csatában, több, mint a Somme és Verdun.
Ezután a Sztálingrád szélén megjelentek a harc más oldalai. "Bogrács" a napsütötte sztyeppén, amikor a katonák és a parancsnokok végig harcolták az utat a sok szakadékban, "gerendákban". Néhány nap alatt, mint egy gyertya, az először érkezett egységek teljes körűek voltak és fegyveresek voltak. Mindez újra és újra arra fordult, hogy forduljunk a Sztálingrád-téma témájához, és kapzsisággal új adatokat nyerünk.
Ma, hetven évvel a Volga-i nagy események után, azt akarom, hogy a sztálingrádi csata megkapja a méltó lefedettséget.
A Sztálingrád-csata ütközésének tanulmányozása során nem tudtam megszabadulni a "Terminator" ismert filmhez való hasonlóságától. A Paulus hadsereg, mintha csak a robot megölésére készült volna, módszeresen összetörte az útját. A tartálygyár több száz tankral, új és új, teljes vérű puskákkal szemben támadt. De a látható hatást a tankok nem termelték, az osztályok visszahúzódtak, vérzik. A Terminátor makacsul folytatta a Sarah Konor keresését, a hatodik hadsereg ugyanilyen céltudatos volt a Volga és a Sztálingrád felé. Amikor a tartály felrobbant (a zárókör gyűrűje lezárult), egy hűvös csörgés újra megjelent, és az elszigetelt hadsereg visszaállította az első vonalat. A csiszolt gép, amely egy fém csontváz lett, még mindig mozog. A 6. hadsereg befolyásolta az operatív helyzetet. Még miután Manstein mûködésének meghiúsulása megakadályozta a "kazán" feloldását, megfosztva a megváltás reményébõl, visszatartotta harci képességét. Hasonlóképpen, a félig szakadt robot továbbra is folyamatosan kúszott a cél felé. Csak az egyik legerősebb német hadsereg "fotocelláján", a "Ring" hidraulikus nyomása után kijött egy halálos vörös fény.
Valójában szemünk előtt újra, gyakran a semmiből, a háború történetét írja. 1967-ben K. Simonov, A.M. Vasilevsky panaszkodott: "Elképesztő, milyen kevés dokumentumot használunk. Húsz év telt el a háború vége óta, az emberek emlékeznek, vitatkoznak, de gyakran vitatnak dokumentumok nélkül, hitelesítés nélkül, ami könnyen elvégezhető. Nemrég keresett néhány iratot, nagyszámú dokumentumot találtam a vezérkari főosztály egyik részlegében. Jelentések, tárgyalások a háború legfontosabb műveleteiről, amelyek abszolút pontossággal igazolják, hogy az üzlet ténylegesen megtörtént. De a háború óta, és a mai napig, hogy ezeket a dokumentumokat letették, így hazudnak. Senki nem nézett rájuk. Sajnos negyven év elteltével Vasilevszkij szavai nem veszítették el a jelentőségüket. Ha 1967-ben még mindig vannak akadályok, hogy megismerkedjenek a fő katonai dokumentumokkal, ma gyakorlatilag nem léteznek. De a Nagy Honvédő Háború számos művelete és most.
A sztálingrádi csata a történészek egyik legértékesebb tárgya. Ez volt a németeknek egy nagy és feltétel nélküli veresége abban az időben, amikor még mindig elég erősek voltak. Amikor még mindig nem csatlakoztak a szövetségesek a kontinensre, amikor bombázóikat még nem erősen befolyásolták a német ipar, a szintetikus üzemanyagok és a román olajmezők. Azonban ebben az időszakban az egész hadsereg teljesen megsemmisült. Korsun-Shevchenko által körülvett "kazánok" Fehéroroszországban 1944-ben, a berlini Khalbi "üst", legalábbis egy kis része, elmenekült a csapdából. A hivatalos német háborús történelem nemrégiben kiadott nyolcadik kötetében a beloruszkerülések áttörésének vonalait szeretettel vonják be. Sztálingrád nem volt ilyen folyosó. A katasztrófa túlélői közül néhányan a repülőgépből kivették a "kazánt". A kisebb csoportok áttöréséről szinte legendás történetek meglehetősen rémültek, mint az optimizmusnak. Például a kör egyik csoportjában egy ember távozott, másnap a mentés után egy kóbor bányával meggyilkolták.
A nagy "kazánok" szörnyűek, mert azok, akik rendes körülmények között sohasem fognak szembesülni az ellenséggel, támadást kapnak. Hátsó egység, lámpákból, szakácsok, a járművezetők és autóvezetés - mindegyikük neve körül, vagy fogságba. Ez magyarázza a nagyszámú veszteséget a csaták során a környezet ellen. A helyzeti csatában, annak ellenére, hogy véres háború készülék megfelelően működik: a sebesült veszik a hátsó, szakácsok, vezetési és tüzérek végzik a munkájukat, és nem puskával kivédeni az ellenség minden oldalról.
Ettől az időtől kezdve már eléggé elhúzódott a keleti irányban, hogy elhagyja a "dél-nyugati" és a "dél" elnevezést. A német támadás a kelet és a déli szovjet csapatokat dobta. A "Blau" első ütéseinek megdöntése után a Juscsint meg kellett keverni, és a játékvezető "egy, kettő, három, négy ..." grófokot adta vissza. A következő néhány hónapban két térben elkülönített, de általában egymással összekapcsolódó csatát fognak kifejteni - a Kaukázus és a sztálingrádi csata.
A következő cél a Sztálingrád. Hitler jobboldala - a 6. hadsereg Friedrich Paulus parancsnoka. A messzeségi jog a Fedor von Bock Hadseregcsoport parancsnoka. Hamarosan Maximilian von Weichs helyére került (Paulus mögött állva)
„Erők a 62. és 64. hadseregek két tengeri dandár, tizennyolc tüzérség és géppuska URovskih zászlóalj diákok nyolc iskolák, jön az észak-kaukázusi, erősen elfoglalni Stalingrad határ nyugatra a Don folyó, és semmilyen körülmények között nem akadályozzák meg az ellenséges áttörés a keletre vonalat Sztálingrád irányába. "
Ennek megfelelően a 63. és 21. hadsereg "semmiképpen sem akarta megakadályozni az ellenséget a folyó átkelésével. Don. A Sztálingrádi Front seregeinek feladata tökéletesen két szó volt: "állni a halálig". A harc fényét és a déli szituáció kritikus helyzetét a katonai iskolák használata tanúsítja. Csak egy igazán katasztrofális helyzetben a parancsnokok megtagadják a kadétok kiképzését tiszti tisztként, és harcba dobják, mint rendes gyalogságot.
Az elöljáró vezérigazgatója P.I. Bodin A.M. Vasilevsky számolt be a Sztálingrád megmentésére szolgáló egységekről és képződményekről, főleg tüzérségi ezredekről és Katyusha-ezredekről. Különösen azt mondták, hogy "8 különálló KV-tartály cég, kifejezetten a védelem megerősítésére". Ő szerzett hírnevet 1941 tankobortsa, HF, bizonyos mértékben megmarad a bizalom a 1942 nyarán letétele után a déli szomszéd szinte minden hadsereg sztálingrádi Front örökölt Southwest elé repülőgép. Emellett ígéretet tettek arra, hogy még nyolc légiembrietet küldjenek. A páncélozott vonatok négy osztálya (nyolc páncélozott vonat) szintén eljutott a Sztálingrádi Fronthoz.
A sztálingrádi front kezelése meglehetősen józanul értékelte a katonai műveleteknek a rábízott irányba való közvetlen fejlődésének kilátásait. A jelentést a vezérkar „Értékelési a csoportosulás és az ellenség szándékait, mielőtt a sztálingrádi elöl 07.14.42” állítólagos problémák „A” és „B” a hadsereg csoportok írták a következőket:
"Ennek a csoportnak a fő feladata a Déli Fekete seregeinek bekerítése és megsemmisítése, a folyó alsó folyásaihoz való hozzáféréssel. Don [...] Az ellenség akciója a folyótól keletre. Don a művelet ezen szakaszában nem valószínű, mert ez megkövetelné a sokk motehmeh csoportosulás erőfeszítéseinek eloszlását. A támadást Sztálingrádra kell várni, miután az ellenség sikerül befejezni a műveletet a déli front ellen. Ez a csapás valószínűleg a fő támadás segítőjeként szolgál, amelyet az ellenség a folyó alsó pályáján fog alkalmazni. Don, hogy betörjen az Észak-Kaukázusba "[1] 1
CAMO, f. 220, op. 226, 19, 207. o. 20-21.
Az utolsó mondatot a "Ez a fújás valószínűleg ..." később törölték. De meg kell jegyeznünk, hogy a Sztálingrádi Front parancsja egyértelműen felvázolta a "Blau" művelet eredeti szándékát - a Sztálingrád-féle csapás az olajjal kapcsolatos kampány tekintetében segédeszköz volt. A közvetlen kilátások értékelése is nagyon pontos volt. Valójában ebben az időszakban harcot tartottak a Déli Fekete csíkjának körülkerítésén, amelynek eredményeképpen a 9. és 38. hadsereg csapata a Millerovo közelében lévő "bográcsba" lépett.
Headquarters Timosenko azt mondta, három oldalas jelentést szavakkal kezdődik: „Mi jelenteni, hogy a jelentések a Katonai Tanács az első helyzetjelző 28, 38 és 57 hadseregek megszűnt bemutatása Headquarters átmenet óta a hadsereg rendelkezésére álló Déli Front”. A hadsereg sorsa a következőképpen íródott: "28 a hadsereg ebben az időben (10 és 11.7) nagyban megdöbbentette és visszavonta a harcosok vezetetlen csoportjait"; „38 a hadsereg, melyről kiderült, két nappal túl szervezetlen és ellenőrizhetetlen tömeg, hulladék súlyos veszteségeket a katonai felszerelések a keresztezési közelében Kazan, Veshenskaya és Serafimovich.” A későbbi beszámolók nem voltak túl megnyugtatóak. Timosenko azt jelentette, hogy a 28., 38. és 57. hadsereg székházának jelentései szerint a kapcsolatok szánalmas maradványai elhagyták a Don keleti partját. Tehát a 13. őrségből. Gyaloghadosztály elérte 387 fő, a 38. gyaloghadosztály - maximum 60 fő nem a központban, 175 th gyaloghadosztály - akár 200 ember anélkül, hogy a központja, a 169. gyaloghadosztály - a központ és a 786 fő, 15-ik Guards. a puskaosztály - 225 férfi és további 100 férfi a hátsó részlegből. A seregek tüzérségi ezredei is sok fegyvert vesztettek el. Ez az információ fokozatosan kritikus tömeget hozott létre a központban.
[Bezár] gombot. Lehetetlen, hogy ne ismerjük el ezt a javaslatot, mint időszerűnek. Nem kétséges, hogy Timosenko maximális erőfeszítéseket tesz a sztálingrádi népesség evakuálására.
A csata kezdetének nehézségei nehézséget jelentenek a Nagy Honvédő Háborúban folytatott harcoknak. Kezdetben az ellenfelek nem érintkeztek egymással. A németek a látszólag végtelen sztyeppel haladtak el kelet felé. A tartalék hadseregek egy része elfoglalta az előkészített pozíciókat, és lapátot és lapátokat a nyüzsgő nap alatt intett, javítva őket. A németek és a szovjet gyalogosok és tankok menetelő oszlopai több tucat kilométert osztottak meg a földön. Eleinte nem volt alaposan tanulmányozva az ellenségnek a távcsőben elfoglalt pozícióit, sem a spontán villámcsapásokat, sem a tartályok és a borotvapengék csontozatát "senki földjén". Szokatlan volt a csend a fronton. Nincs ágyú, csak ritka repülőgépek.
A Sztálingrádi Front egyik első feladata az ellenség erőinek és terveinek meghatározása volt az előléptetések előrehaladása. Valójában kapcsolatba kellett lépniük a Sztálingráddal költöző német egységekkel, miközben a front főereje nem volt kapcsolatba az ellenséggel. Az előléptetett feladatokat úgy döntöttek el, hogy az érkező iskolákból származnak. A diákok jobban képzettek és fegyelmezettek voltak, mint az átlagos gyalogosok, és bízták őket a nehéz feladatok elvégzésére, mint az előléptetés részeként. A távolléteket a tüzérségi zászlóalj, a tankok társasága és a PTR társaságának meg kellett erősítenie. A 8. légi hadsereg parancsnoksága elrendelte, hogy a légi közlekedés fellépéseivel fejlett leszállást biztosítson. Később, az iskolák érkezése késleltetése következtében, a 62. hadsereg gyalogos részlegeinek részévé váltak.
Egy korty víz a Stalingrad felé vezető úton. A német gyalogosok sok kilométert mentek a sztyeppén, egészen az első találkozásig a tartalék hadsereg hadseregével
A fejlett elvándorlás deportálása lehetővé tette annak megállapítását is, hogy az elülső erőknek idejük volt új pozíciókat készíteni. Timosenko nem elégedett a tartalék hadseregek számára készített álláspontokkal. A 62. hadsereg által elfoglalt pozíciók egy nyitott, tartályban hozzáférhető területen találhatók, és könnyen megsérülhettek. Egy kedvezőbb határparancsnok a 62. hadsereg meglévő védelmi vonalától 15-20 km-re fekszik.
Néhány órával később súlyosabb összecsapás történt. 20.00 órakor négy német tartály titokban közeledt az Aranyparti Tanyához, és tüzet nyitott az elkülönítésre. A sztálingrádi csata első csatája 20-30 percig tartott. A 645. tartályállomás tartályhajói két német tankot pusztítottak el legénységgel, egy másik megsemmisítésével és egy anti-tank fegyver megsemmisítésével. Nyilvánvaló, hogy a németek nem várták azonnal ütköznek két tankgyártóval, és csak négy autót küldtek előre. A leválás elvesztése egy T-34 égett és két T-34 párnázott. A véres több hónapos harc első csatáját nem jelölték meg senki halála - a két tankszáj emberi vesztesége 11 embert sebzett meg. Mögötte két megrepedt tartály húzódott vissza, a tartály visszatért. A nagy csata első felvételei hallatszottak.
Ennek megfelelően SK Timosenko székhelye a következő cselekvési tervet javasolta:
"1) Tartsa meg a 62 hadsereg elfoglalt vonalát;
2) A tüzérséggel megerősített erőteljes előrefelé irányuló egységek a folyó mentén haladnak. A királyné, Kurtalak, Chir, Tsymla. Az iskolák megérkezésekor haladéktalanul vonja vissza őket a fejlett egységek által elfoglalt határ megerősítése érdekében.
3) 64 hadseregnek a hadsereg 62-es vonalához való megközelítésével a 62-es és 64-os hadsereg csapatait a fejlett egységek által elfoglalt vonalra vonják vissza. Egy 62 hadsereg e határokon való megjelenése rendkívül kockázatos "[5]
TsAMO RF, f. 220, op. 220, 79, 1. 93.
Valóban veszélyes volt az egész 62. hadsereg előretörése a rosszul felkészült pozíciókból - a menetelést el lehet zúzni. Annak ellenére, hogy a szovjet parancsnokság szerint a fő csapást a déli irányban a németek okozták, a Sztálingrád irányában tett tevékenységet nem zárta ki. A csupasz sztyeppet új helyekre sétálva a részek könnyű prédává váltak a repülés és a tartályok számára.
[Bezár] gombot. 9 T-34, a zászlóalj jelentése szerint "a hőre lövedékek hatásából égették" [7] 7
TsAMO RF, f. 345, op. 5512, 14, 1. 40.
[Bezár] gombot. A "termeszet" leggyakrabban halmozódó lövedékeknek nevezik. A 113. gyalogos hadosztály 75 mm-es PAK-40 fegyverekkel volt felszerelve, amelyek hagyományos fegyverzet-piercing kagylókat égetnek. Valószínűleg az összesített rakéták a SAU "Sturmgeuschutz" -ot használták fel, amely a 113. osztályhoz tartozott a három egység számában [8] 8
NARA T312 R1685 keret 148.
[Bezár] gombot. Hamarosan a szovjet tank-brigádok és hadtestek elleni támadó tartályát a "thermite-lövedékek" valódi duzzasztása sújtja.
A bemutatott munkadarabot a LLC liters jogi tartalmának forgalmazója egyetértésben állapítja meg (legfeljebb a forrásszöveg 20% -a). Ha úgy gondolja, hogy az anyag elhelyezése sérti valaki jogait, akkor tudassa velünk.
Könyveket olvas? Keress rá!
Írja meg a csoport adminisztrátorának - Sergei Makarov - írni