Miért rakott a hal tojás milliója?
Az a tény, hogy egyes halfajok több mint egymillió tojást képesek elhelyezni ívásra, jól ismertek. De miért van szükségünk ilyen hatalmas mennyiségű kaviárra?
A legtöbb halfaj nem terheli magát az utódok gondozásával. Az ívóhelyeken összegyűlve a nők egyszerűen felszabadítják a tojásokat a vízbe, és a hímek megtermékenyítik őket. Ennek következtében a túlélő lárvák aránya elhanyagolható. A nők által elhelyezett összes tojásból csak 3-4 éves felnőtt halakká válhatnak. A csíra a felnőtt halak számára táplálkozik, az oxigén hiánya miatt hal meg, a kaviár az alacsony árapályok alatt megszárad. Gyakran a lárvákat a parton lévõ hullámok dobják ki.
Nyilvánvaló, hogy ezzel a megközelítéssel a halpopuláció megmentése érdekében óriási mennyiségű kaviárra van szükség. A harcsa és a csuka 100 000 tojást takarít meg ívásra, 250 ezer tojást a keszegre. Burbot pénzverde öt, és a tőkehal kilenc millió tojás egy időben.
A tojásoknak, amelyek nem törődnek az utódaikkal, esélyük volt túlélni, bizonyos módon a környezethez igazították őket. A legtöbb hal, gyors áramlatokban ívó, ragacsos. Emiatt a lárvák kövekhez, növényekhez vagy talajhoz tapadnak, ami lehetővé teszi számukra, hogy a vízi környezetben maradjanak.
Csak bizonyos halfajok mutatják az utódok szülői gondozását. És általában a hímek a szülői feladatot látják el, és nem a nőstényeket.
Néhány férfi különös gödröt képez az alján, és felkéri a nőket, hogy rakjanak belőlük tojásokat. Ezután óvatosan őrzik utódaikat, amíg a lárvák felszabadulnak. A fiúk fújják a borjat finomokkal, eltávolítják a szemetet és az elhalt tojásokat.
Más halfajoknál a hímek még tovább mennek: tényleges fészkeket építenek a kagylókban, a résekben és a kisebb barlangokban. Egyes fajtákban a hímek egyszerűen tárolják a szájukban a kaviárt.
Az ilyen ellátás miatt a túlélő serpenyők száma elég nagy. Ezért ezeknek a halaknak nincs különösebb termékenységük - egyszerre több száz tojást takaríthatnak meg.