Hogyan fogadhatjuk el leginkább a saját halálát?
Ezt kell gondolnunk. Ne fojtsd el a halál témáját, ne csak a másokkal való kommunikációban, hanem a magaddal való kommunikációban is.
Továbbá felismerni, hogy ez valóban elkerülhetetlen.
És ne felejtsd el.
Az elfogadás fokozatosan történik.
Az én tapasztalataimról elmondhatom a következőket.
Ez a téma, valamint mi történik a halál után, gyerekkorom óta érdekel. A legnagyobb félelem az anyám vesztesége volt. Talán az érdeklődést éppen ennek okozta, mert elvileg nem tudtam elképzelni, hogy "örökké" oszlik el. Így próbáltam megérteni, hogy igen.
Egy évvel ez történt, és bejutottam az elkerülhetetlenségbe.
A halál utáni élet témája érdekes volt folytatni, a halálról szóló beszámolók eltávolításra kerültek az összes tabuk, és most szabadon beszélek róla. Csak akkor igazán nincs senki, akivel beszélni, kivéve a nővéreket - az emberek elkerülik. És nagyon jól hallgatom az érzéseimet. És gyakran, ami előttem jön, szinte lehetetlen leírni az emberi nyelven.
Amennyit tudsz. a halál valójában nem a vég, és nem a feledés, de a mi földi állapotunkban és szintünkben nem tudjuk ezt megvalósítani. Még mindig sok minden van, kivéve a minket. Nem támogatom semmilyen vallást vagy eszoterikus gyakorlatot és így tovább. És én sem próbálok semmit bizonyítani senkinek. mert van egy újabb célom - válaszokat kapni.
Ó, inkább a félelemről van szó.
Halála én megszűnt félni, de igazán félni kezdett akár a korai halál (mert az élet nagyon csodálatos és érdekes, és szeretnék tanulni, amennyire csak lehetséges, itt), vagy a halálos ágyán sajnálom keserűen, hogy élt egy élet értelmetlen és haszontalan.
És csak a közelmúltban, az életem második alkalmával, a füstölgő füvön és a nagyon gyors szívverés miatt pánikba esett, most éreztem a halálfélelemtől való félelmet.
Mi ezt követően arra a következtetésre jutott, hogy az (ál) kritikus helyzetben a személy szerepel a védekező mechanizmus, az ösztön talán a félelem, ami miatt a jogosult eljárni maga lehet menteni.
Úgy értem, hogy tudatos állapotban a haldoklás előtt mindenképpen félelem lesz. Ez bennünk van.
Egy másik fontos dolog nem élni ezzel a félelemmel, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül a létezésünk eme aspektusát.