Az 1953-as berlini válság
Az NDK Miniszterek Tanácsa 1950 után a második negyedévben növelte a termelékenységi normákat, ezzel párhuzamosan csökkentette a béreket. Az új törvények valóban átalakították a keletnémet munkások munkáját rabszolga munkába. A válság érett nyár elejére 1953 robbanás a harag váltotta a magasabb árak a gyümölcs zselé, a fő összetevője a standard a német üzemi reggelit. Ezek a zavarok komolyan aggasztják a szovjet vezetést. Az Elnökség a Központi Bizottság és a Miniszterek Tanácsa előtt álló két szempontból: a sztálinisták élén Molotov és hangot L. Berija megtekintéséhez a Külügyminisztérium és a Belügyminisztérium, meglepően liberális. Berija ejteni a bevezetését a szocialista modell Kelet-Németországban, és még megy a német egyesítés, akár egy polgári alapon (letartóztatása után Berija vádolták kezdeményező zavargások Berlin).
Ulbricht kormánya veszteséges volt. A tüntetõknek nem jelent meg a kelet-német vezetõ képviselõje. A válság megoldásának fő terhe a szovjet parancsnokságon állt, amely röviddel korábban az energetikus A. Grechko vezette. A szovjet tankok újra megjelentek Berlin utcáin. Ez hátrálást okozott. A tüntetők szlogenjei szovjetellenes jellegűek. "Ivan" -ot sürgette, hogy "hazaérjen".
Valódi veszélyt jelentett a szocialista német állam összeomlása, a legjelentősebb szovjet előőrs elvesztése Európában. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia a berlini nyugati részén növelte csapataik számát. Az amerikai rádióállomások propagandát sugároztak Kelet-Berlinbe, és összehangolták a lázadók cselekedeteit. Az USA légiereje szórólapokat szétszórta az NDK városaiban és a szovjet csapatok egy részében. A műveletet CIA A. Dulles vezérigazgatója irányította, akik érkeztek Nyugat-Berlinbe.
L. Beriya Berlinbe repült, hogy elnyomja a felkelést. Az akció zajlott a Leipziger Strasse, Wilhelmstrasse, Friedrichstrasse és Unter den Linden, t. E. A szív keleti részén, a város és közel a nyugati szektorban.
Általánosságban a második berlini válság segített a Szovjetunió és az NDK közötti államközi kapcsolatok egyszerűsítéséhez, bevezetve őket a jogi csatornába. 1955-ben aláírták az NDK és a Szovjetunió közötti kapcsolatokról szóló szerződést. 1957-ben az NDK államhatárának védelme teljesen átkerült a kelet-német határőrségre.