A sziklakertek koncepciója, az alpesi hegyek története - az alpesi hegy lefektetése
Az emberek kövekkel és vízzel igyekeztek díszíteni a kerteket, mielőtt elkezdték rendezni a gyepeket, a virágágyásokat vagy a füleket. Több ezer évvel ezelőtt a japán kert csak egy fehér kőburkolatú terület volt, egyetlen fával a fa közepén, és az ősi perzsa paradicsomi kertben csatornák és szökőkutak voltak.
A kövek és a víz természetesbb képet nyújtanak a ház környékéről. Azonban a közelmúltig, a kőből és a vízből készült mesterséges ékszerek csak a gazdagok számára voltak elérhetők. A XIX. Század közepén. az angol birtokon szokásos volt, hogy impozáns boltíveket és falakat építettek a természetes kőből, és csak a 20. század közepén. A tó és a szökőkút építése a kertben egy közönséges kertész rendelkezésére állt.
Napjainkban a rock kertek és tavak vált közös időtöltés. Érdeklődjön a létrehozását tározók a kertben és a tenyésztés vízinövények hatalmas és használható alpesi növényeket termesztenek nagy mennyiségben nem csak a sziklákon, de normál körülmények között. Érdekes, hogy a tavak és sziklás hegyek van néhány dolog közös: tudnak elfoglalni egy területet néhány tíz négyzetcentiméter, és néhány száz négyzetméter met-pit, és lehetőséget ad a nőnek a növények, amelyek nem nőnek a rendes kertben. Ezek az eredendő és általános hátrányai: sőt, míg a másik esetben, a gondos tervezés és előkészítés és meg kell tölteni egy csomó munkát és pénzt.
Az alpesi hegyek története
Az alpesi hegyek rövid, meglepő történetében Nagy-Britanniában három időszakot különítenek el.
Az első időszakban, amely a 18. század közepén kezdődött. A kövek önálló díszítő elemként használatosak. Ezek közül épültek barlangok, később nagybirtokok masszív kövek csoportjaival díszítettek. A kövek között szinte nem ültettek növényeket, kivéve a páfrányokat és az örökzöld fajtákat. A XIX. Század végén. a kövek masszív szerkezete már elment a divatból.
1772 - a második időszak kezdete. Abban az évben a Svájci Alpokban importált növények gyűjtésére Izland kavics és bazalt lávát használtak a Chelsea fizikus kertjének üvegházában. A kertben lévő kövek nem csak díszként szolgáltak, hanem növényi élőhelyként. A "sziklakert" vagy a "sziklás hegy" kifejezés ebben a könyvben ilyen jellegű konstrukciót jelez. Az ötlet, hogy a növények a kövekre terjedtek Nagy-Britanniában nagyon lassan, bár sziklakerteket hoztak létre az ország különböző részeiben, és a kövek elhelyezése, a természetes cölöpök utánzása már nem idegen volt. A helyzet drasztikusan megváltozott az 1860-as években. és a rock kertek végül erős pozícióba kerültek a brit kertekben. 1867-ben egy alpinárium épült a londoni Kew kertjében, 1871-ben Edinburghban. 1870-ben megjelent W. Robinson Alpine Plants for English Gardens című könyve. Ezekben az években és a XX. Század elejéig. Broxbourne-ben (Hertfordshire) bányászott egy kőből, amelyet a sziklakertek építésénél alkalmaztak a magán- és a nyilvános kertekben Angliában. [2]
Az 1920-1930-as években. az alpesi növények hagyományos kertészeti növények termesztésének ötletét és terjedését, valamint a 20. század második felében való megjelenését fejlesztették ki. a kertközpontok a sziklakertek történetében a harmadik időszak kezdetét jelölték. A kerti növények választéka jelentősen bővült, ráadásul sok erőfeszítés és erőforrás-felhasználás nélkül is lehetővé vált az alpesi növények termesztése anélkül, hogy egy sziklakert építésére volna szükség. Az érdeklődés ebben a szakaszban a sziklakertről mint a hagyományos rock-diákon termesztett növényekre költözött.
Alpesi domb, az emberi beavatkozás következtében a kert egy része, amely a természeti sziklás tájképet utánozza. Ez a mesterségesen létrehozott sziklás terep (a kert része), amelyben kőzetek pszeudo-véletlenszerű konstrukciói és vadon termő ültetett hegyi rétes növények kerülnek bemutatásra. Gyakran, hogy különleges hangulatot hozzon létre, a kompozícióban, ahol alpesi csúszda van, létrehozásakor minivodemet vagy patakokat kell hozzáadnia. [10]
A sziklakert egyik fő eleme a kompozíció a sziklák, és a növények díszítik, és kiegészíti azt. Táj tervezők szerint a zöld sziklakert bázis, általában véve talajtakaró évelők, alacsony növésű fenyők és lombhullató fák és cserjék, páfrányok, gyógynövények, a gabonafélék és a többiek. Jól komponált és szerkesztett tartós alpesi csúszda, amely lehetővé teszi, hogy élvezze, hogy szinte egész évben. [9]
Alpesi csúszda létrehozásakor szem előtt kell tartani, hogy a kerti környezetben reprodukálják a lejtőkön kialakuló természeti tájformákat. Bizonyos természeti átalakulásokkal összefüggésben a természetes állapotban lévő sziklakertek a sziklatörés helyén alakulnak ki, ha elegendő talaj és tápanyag van a növénynövekedéshez a felszínen.
Mindenesetre az alpesi csúszda a kertben vagy a teleknél nyugodtabban és határozottabb hátteret igényel, így a szépség nem elvész a csalán és a gyomnövény között. A legjobb a pázsiton vagy a tó számára alkalmas sziklakert hátterében. Mindenesetre a lehetőségek sokfélesége és az alpesi csúszda egyénisége miatt mindig felveheti azt a sziklakertet, amely harmonikusan illeszkedik a környező terephoz.
A nyári házak és vidéki házak tulajdonosai sok esetben megpróbálják elrejteni vagy átalakítani a telek csúnya részét, különösen szerencsére, ha egy kis domb vagy szakadékok vannak a kiválasztott helyen. Ha lehetséges, a terület természetes kőjét vagy ügyesen kiválasztott importált kő felhasználásával létrehozhatja a teljes harmónia illúzióját webhelyén. [5]