Radium - kémiai elemek tulajdonságai
Radium (lat. Radium), Ra, radioaktív kémiai elem csoport II a periódusos rendszer, a atomszáma 88. Ismert rádiumizotópok tömeges számokat 204-234. A leghosszabb élettartama az α-radioaktív 226 Ra, amelynek felezési ideje körülbelül 1600 év. A természetben, mint a tagok a természetes radioaktív sorozat fordul elő 222 Ra (speciális név izotóp - Aktínium-X, egy szimbólum ACX), 224 Ra (tórium-X, a THX), 226 Ra és 228 Ra (mesothorium-I, MsThI).
A radium rendkívül ritka elem. Az uránércekben, amelyek a fő forrása, nem több, mint 0,34 gramm Ra per tonna U. A radium nagyon szétszórt elemekhez tartozik, és igen különböző koncentrációkban nagyon kis koncentrációban észlelhető.
Az összes Radium vegyületnek halvány kék fénye van a levegőben. Mivel az önálló felszívódását α- és β-részecskék alatt kibocsátott radioaktív bomlás 226 Ra és annak származékos termékei, minden gramm 226 Ra kiosztja körülbelül 550 J (130 kalória) per óra a hő, így a hőmérséklet rádium gyógyszerek mindenkor kissé meghaladja a környezeti.
A radium egy ezüstfehér fényes fém, amely gyorsan elhalványul a levegőben. A rács térfogat-test-központú, a számított sűrűség 5,5 g / cm3. Különböző források szerint az olvadáspont 700-960 ° C, a dőlés körülbelül 1140 ° C. A Radium atom külső elektronhéjján 2 elektron van (konfiguráció 7s 2). Ennek megfelelően a Radiumnak csak egy fokos oxidációja van +2 (valence II). A kémiai tulajdonságai szerint a Radium a báriumhoz hasonló, de aktívabb. Szobahőmérsékleten a Radium oxigénnel kombinálva RaO-oxidot és nitrogént ad, így Ra3N2-nitridet kapunk. Vízzel a Radium erőszakosan reagál, felszabadítva a H2-et. és Ra (OH) 2 erős bázist képez. Vízben jól oldódik klorid, bromid, jodid, nitrát és szulfid Radium, gyengén oldódó karbonát, szulfát, kromát, oxalát.
A Radium tulajdonságainak vizsgálata óriási szerepet játszott a tudományos ismeretek fejlődésében, mivel lehetővé tette a radioaktivitás jelenségével kapcsolatos számos kérdés tisztázását. Hosszú ideig a Radium volt az egyetlen olyan elem, amelynek radioaktív tulajdonságai gyakorlati alkalmazást találtak (az orvostudományban, a fényes kompozíciók készítéséhez stb.). Azonban a legtöbb esetben előnyösebb a nem Radium, de más elemek olcsóbb mesterséges radioaktív izotópjainak használata. A radium a radonforrások kezelésében fontos szerepet játszik az orvostudományban, mint radonforrásnak. Kis mennyiségben a Radiumot neutronforrások (berilliummal keverve) előállítására és könnyű vegyületek előállítására (cink-szulfiddal elegyítve) használják.