Pereyaslavskaya Rada 1654, az időszalag, Oroszország történelme - a szövetségi portál
Hetman Zaporizhzhya Sich Bogdan Khmelnitsky kérésére és a nép akaratával összhangban Ukrajna az orosz állam részévé vált. A moszkvai Zemsky Sobor és a pereyaslavói All-ukrán Tanács jóváhagyta Ukrajna törvényhozással való újraegyesítését Oroszországgal.
Miután a gazdaságot helyreállították Oroszországban a Troubles után, a helységekben és a központban lévő állami intézmények megerősödtek, az ország a passzív védelmi külpolitikától a határain kívül tevékenykedő aktív tevékenységekre indult. Ezek a lépések többnyire sikeresek voltak.
Mint ismeretes, III. Iván idejéből Moszkva Oroszország elkezdte kifejezni követeléseit az ortodox országok birtoklására, amelyek egykor Kjajan Rushoz tartoznak. A nyugati és déli régi orosz földek lakói, valamint a XVII. Században. nevezték magukat oroszok. Ugyanakkor a XIV. Századtól. Elkészült egy független belorusz és ukrán nemzetiség kialakítása, önálló nyelvük, kultúrájuk, szokásuk és nemzeti jellegük megalakulása. A XIII-XIV. Században. A belorusz és az ukrán országok a Litván Nagyhercegség részévé váltak, és a Rzeczpospolita-i 1569-es Lublini Szövetség megalakulása következtében az egykori Nyugat- és Dél-Oroszország belépett az egységes lengyel-litván államba.
Természetesen ilyen körülmények között az "orosz nép" nemzeti-vallási ellenzéke lengyel-litván uralkodáshoz vezetett. Az orosz állítások és Moszkva segítsége folyamatosan táplálta az elégedetlen emberek erõit.
Zaporozhets. HIT ÉS VAN
Maguk is jelentős fegyveres erővel rendelkeztek. A Zaporozhye kozákok a déli, veszélyes közelségben voltak a tatárok, a külvárosok közelében. A főváros Zaporozhye erők - Zaporizhzhya Sich szolgált állandó központja, ahol volt egy kozák libertinusok, kész rajtaütés ellen a tatárok, a törökök és a lengyelek maguk. Bár a kozákok rögzítik a királyi lista - adatbázis, figyelembe vették a szolgáltatást a király a Commonwealth és a fizetést kapott a pénz, a kenyér, a puskapor és fegyverek, azok gyakran fellázadtak, amikor azt hitték, hogy jogai sérülnek. Különösen a szerbség nőtt Ukrajnában, a parasztok és a jobbágyok elhagyták a Dnyeper, a mocsok mögött. A nem rezidens kozákok rovására nőttek. Ezek az új kozákok élt, megnyerő egy gazdag kozákok, akik részt vettek a horgászat, vadászat, hanem golutvennye Don kozák nereestrovoe Zaporozhye kozákok gyakran vadásztak a katonai razziák.
1630-ban a Nemzetközösség hirtelen rájött, hogy túl nagy a veszélye ennek a szabad határőrnek, és megpróbálta megőrizni a kozákokat. A kozák földjén a Kodak erődöt építették, ott egy német zsoldoshelyet helyeztünk el. A helyőrség célja az volt, hogy megakadályozza a menekültek behatolását Zaporozhye-ba, és hogy megfosszák maguknak a kozákok tevékenységét, akik északra törekszenek.
Az erőd kicsit segített. Hamarosan elpusztult a lázadó, nem rezidens kozákok helyőrségével, melyet Ataman Ivan Sulima vezetett. És öt évvel ezelõtt a kozákok Taras Fyodorovics lázadása elesett. A kozákokat 1637-1638 között Pavlyuk és Ostryanin vezetése alatt lázadták. Mindezeket a beszédeket elnyomták, de nehézkesen elnyomták.
A Lengyel Köztársaság hatóságai megsemmisítették a legmagasabb Zaporozhye ataman választását - a hetmant, valamint más magas kozák álláshelyeket. Most a király kinevezte a Zaporozhye vezetőit. Tíz éve csönd volt. Csaló csend volt - ez általában vihar előtt jön.
A vihar tört ki 1648-ban, amikor a következő felkelés a kozákok kiömlött túl Zaporizhzhya kozák régió, elterjedt az egész Ukrajna, és vált a háború a nemzeti felszabadító, mely lett a banner a védelemhez az ortodoxia.
A küzdelem vezetője Bogdan Khmelnitsky volt. Az ukrán úriembertől jött. Bogdan egykor a Zaporozhye hadseregben tartotta a katonai tisztviselői posztot, másodszor pedig fontos szerepet játszott. A lengyelek megfosztották Khmelnytszkijt a poszttól. Bogdannak minden oka volt, hogy gyűlölje meg a Panovot: egy lengyel nemes lerázta birtokát a földre, és megjelölte 10 éves fiának halálát.
A Zborov-i szerződés szerint a regisztrált kozákok száma közel 4 alkalommal nőtt (akár 40 ezer embernél). Khmelnitsky uralkodott Zaporozhye és Kelet-Ukrajna.
De Bogdan már a nagy ukrán hercegségről álmodott, amelybe tartozott az összes dél-orosz föld. A szökevény parasztok, akik nem esnek az új nyilvántartásba, nem akartak visszatérni a jobbágyhoz. Vágyakoztak a Pani ellen harcolni hitük és akarataikért. Az őrmester és az ukrán ukrán nemesek nem voltak ellenségei a lengyel és a litván földtulajdonosok teljes eltávolításáért az ukrán országoktól, nem akarták csak a katolikus úrral való egyenlőségre szorítani.
Nyilvánvaló, hogy ez a világ csak pihenés volt. Lengyelországban meghallották a hangokat, amelyek a Zaporozhye-rablók megszüntetésére szólítottak fel. Bogdan és az őrmester felismerték, hogy megbízható szövetségesre van szükség a harc folytatásához. Khmelnitsky ismételten küldötteket küldött Alekszej Mikhailovics cárnak, akit csak "Kelet nagy királya" hívott, azzal a kéréssel, hogy a lázadó területeket a karja alatt tartsa. Moszkva lassú volt, mert a Smolensk közelében lévő katasztrófa még mindig friss volt a memóriában, és egy ilyen döntés elfogadása nélkülözhetetlen új háborút jelentett a lengyel-litván nemzetközösség számára.
1653-ban eljött a döntő pillanat. Az ukránok ismét küzdenek a Pannal. A krími kán újra megváltoztatta őket a Zhvanets (1653) csata döntő pillanatában. Hatalmas mennyiségű pénzért a khan átment a lengyel-litván nemzetközösség oldalára. Anélkül, hogy Oroszország támogatta volna a háborút a páni és a krími csapatokkal, Khmelnitskynek nem volt esélye.
A ZEMSKI-KATHEDRÁLIA HATÁROZATA A UKRAJNA BEVÉTELÉVEL RUSSIA-nal
Igen, az elmúlt godeh küldeni a Sovereign cár és nagyherceg Alekszej Mihajlovics BCEAO Rusii Zaporozhye hetman Bohdan Hmelnittskoy és az összes csapatok Zaporizhzhya hírvivők a mnogizhda hogy serpenyők tetszett az egész Rzeczpospolita az ortodox keresztény hit grecheskago jog és a szentek Isten a keleti egyházak Vostan és üldözés elkövetett nagy. És, Zaporozhye Cherkas, az igaz ortodox hit, ókeresztény, amit már rég éltél, uchali elválasztott és fogságban az ő római hitet. És Isten Egyháza, lezártuk és ynyh uneyu elkövetett, és mindegyik, az üldöztetés és szennyeződés és a harag nehristiyanskie javítani, amit az eretnekek újra és újra a zsidók nem javít. És, Cherkasov, még a jámbor korai keresztény hit indulási és Isten szentjeinek templomok rom látni, és látta magát ilyen gonosz üldözés, szükségszerűen, az úgynevezett ő segítségével a krími kán a horda, uchali az ortodox korai keresztény hit és az Isten szentjeinek Church ellenük Állj fel. Kegyelme és Őfelsége kérte, hogy ő, a nagy korai keresztény császár, akik jámbor ortodox hit és a korai keresztény szentek Isten egyházak és az ortodox hristiyan ártatlan vérontás, irgalmazz nekik, utasította őket venni az ő császári felsége nagy kezét. <…>
És hallván, a bojárok elítélt: a Boldogasszony tiszteletére a memória a Nagy Fejedelem cár és nagyherceg Mikhail Romanov BCEAO Rusii és a tiszteletére fia, az uralkodó, a Nagy Fejedelem cár és nagyherceg Alekszej Mihajlovics BCEAO Rusii, és álljon ellen a lengyel király háborús híreket. És, akkor nem bírta tovább, mert sok éven át a királyi oklevelek és porubezhnye listeh írta a gosudarskie imyanovanya Titley és az örök dokonchanya és követségi szerződést, sok lakóhely.
Az X-XX. Századi orosz jogalkotás. 9 térfogatrész T.3. A Zemsky Sobor cselekedetei. M. 1985
"Isten, biztos vagyok benne, Isten megerõsített minket, hogy nem lehetünk egyedül!"
„Uram ezredesek, kapitányok, kapitányok, egész serege Zaporozhye! Isten megszabadított minket a kezében ellenségeit keleti ortodox, aki azt akarta, hogy gyökér, hogy az orosz és a név nem szerepel a mi földünkön. De nem élhetünk szuverén nélkül. Van gyűjtött ma egyértelmű, hogy minden ember örömmel választotta ki a négy uralkodók maguk szuverén. Az első a török király, aki sokszor hívott minket a hatalomra; a második a krími kán; harmadik - a lengyel király, a negyedik - a Nagy ortodox Oroszország, Kelet-király. Török király a hitetlenek, és tudni fogjátok, mi a testvérei elnyomása keresztények hitetlenek. A krími kán szintén bassurman. Mi kell magával hozta a barátság és a mi tartott elviselhetetlen bajok, vadgazdálkodási könyörtelen szórnak keresztény vért. Nem szükséges emlékezni a lengyel edények elnyomásáról; tudod, hogy imádták egy zsidó és egy kutya jobb, mint a keresztény testvérek. És az ortodox keresztény király a keleti érintkezési görög vallásosság: mi ortodoxia Nagy Oroszország Nagy test az egyház tulajdonát birtokló feje Jézus Krisztus. Ez a nagy király keresztény, figyelembe kár az elviselhetetlen keserűség ortodox egyház kisoroszországi nem megvetette a hatéves ima, meghajolt nekünk irgalmas királyi szív, és elküldte nekünk, hogy a szomszédok emberek a királyi kegyelem. Szeretni szeretettel. Emellett a királyi magas viszont nem találunk menedéket blagotishneyshego; Buda és aki már nincs velünk a Tanácsnál, ahol akar :. Freestyle út "
"A keleti királyt akarjuk!" jobb, ha meghalunk a mi kegyes hitünkben, mintsem a Krisztus, a mocskos gyűlöletre menni. "
Aztán a Pereyaslav ezredes megkerülte a kozákokat, és megkérdezte: "Megtudjátok mindezt?" - Ez minden! - válaszolta a kozákok.
Kostomarov NI Az orosz történelem vezető alakjainak életrajzaiban
POLITIKAI VARÁZAT
Moszkva csapatok belépett Ukrajna és Fehéroroszország területére. Az utóbbi szintén lázadott a Pan ellen, de a kozákok nélkül megfosztották a gerincet, amely körül egy nép hadsereget lehetett létrehozni. Tsar Alexei a csapatokon volt. 1654-ben a moszkoviták elfoglalták Smolensk, 33 fehérorosz város, beleértve Polotskot, és betörtek Litvániába. Délen sikeresen működtetett orosz-ukrán hadsereget. Úgy tűnt, hogy a lengyel-litván nemzetköziség veresége közel volt. Ráadásul volt egy másik ellensége. Svédország 1655 nyarán megtámadta Lengyelországot, és számos lengyel földet fogott Varsó fővárosával együtt.
A Rzeczpospolita száma mágnások és nemesek jöttek azt hinni, hogy ez jobb tárgyalni Moszkvával, talán még egyesül vele perszonálunió a trónjára Rzeczpospolita Alekszej Mihajlovics és fia a Tsarevich Alexei. És a háború Oroszországgal jöhet, és verte a svéd király X. Károly Ezek az ötletek hozott szív a moszkvai csúcstalálkozón, tiltakozása ellenére Khmelnytsky, aki nem akar békét Lengyelország bármilyen feltétel.
A SVÉD VILÁGBAN 1656-1658.
Kezdetben a háború sikeres volt. Az oroszok elfogták Dorpatot, Dinaburgot, Marienburgot, ostromolták Rigát. A moszkvai ezredek azonban nem tudták elviselni Rigát. Lengyelországban időközben az oroszországi orientáció ellenfelei győzedelmeskedtek. Békét kötöttek Svédországgal és háborút jelentettek a moszkvai királyságban. Az unió tervei tehát eltemetésre kerültek, és Oroszország a két háború előtt a háború előtt állt, amit nem engedhetett meg. A két csapatok és az adók által összetört nép fáradtsága már érezhető volt, amire ez a hosszú küzdelem felszívódott.
Oroszországnak engedményeket kellett nyújtania Svédországnak. 1658-ban fegyverszünetet kötött, és 1661-ben Cardisse-ben - a világon. Oroszország nem vesztett semmit az orosz-svéd háború előtt, de nem szerez semmit. A letöltött balti erődítményeket a moszkoviták visszatértek a svéd királyhoz.
A háború FENNTARTÁSA UKRAJNAK
Változó sikereivel Oroszország háborúja a lengyel-litván nemzetközösséggel Ukrajnában. Az orosz erőket kiutasították Litvániából és Fehéroroszországból. Rzeczpospolita ellenőrizte Ukrajna jobb partján fekvő részét. És Moszkvában a réz-lázadás zajos volt, nyugtalan volt a kozák Don és a külvárosban.
Az ukrán bal parton, ahol a hetman uralmát megőrzték, sok moszkvai kormányzó és tisztviselő érkezett. A moszkoviták valójában nem vették figyelembe az ukrán identitást, mert úgy vélték, hogy Ukrajna már Oroszország ugyanolyan része, mint a többi. Mindez felborította azokat, akik nem látták Ukrajnának ilyen egységet a "nagy keleti királlyal". Bogdan Khmelnitsky úgy érezte, hogy eltér a Moszkva nézeteitől Moszkva és Ukrajna közötti kapcsolatoktól. Amikor a hetman túl sokat ivott, sírt, dühös a „moszkoviták”, azt mondta: „Nem akartam!” Sok követői a hetman, különösen, Bogdan fia - Jurij Khmelnitsky, megpróbált „elszakad” Moszkvából. Némelyikük remélt autonómiát (belső önkormányzati) a lengyel mecenatúra (hetman Ivan Vygovskyy), hogy valaki - a krími vagy török (hetman Ivan Bryukhovetsky), de Moszkva, támaszkodva az ukrán szurkolók szilárdan tartja az újonnan megszerzett földet. A fő előnye a Moszkva szemében rendes ukrán nép volt az eltűnése egy ukrán föld alá az orosz cár, a lengyel nemesség és a jobbágyság.