Kísérleti-genetikai módszer
A pszichológia szerkezeti-analitikai módszere mellett széles körben alkalmazzák a kísérleti genetikai módszert, amely különösen fontos a gyermekek (genetikai) pszichológiájához. Segítségével a kísérlet megvizsgálhatja a gyermek szellemi folyamatainak eredetét és fejlődését, tanulmányozhatja, hogy mely szakaszok vannak benne, milyen tényezők határozzák meg. Ezekre a kérdésekre válaszolva nyerhetünk nyomon és összehasonlíthatjuk, hogy az azonos feladatokat a gyermek fejlődésének egymást követő szakaszaiban végezzük. Ez a megközelítés a genetikai (vagy keresztirányú) szeletek nevét a pszichológiában kapta. A kísérleti genetikai módszer egy másik módosítása egy longitudinális vizsgálat, azaz hosszú és szisztematikus tanulmányozása ugyanazon tantárgyak alapján, lehetővé téve az egyén életciklusának fázisai életkorának és egyéni változékonyságának meghatározását.
Egy longitudinális vizsgálat gyakran végeztek egy természetes kísérletben, amelyet által javasolt AF 1910 Lazurskii. Jelentése, hogy megszüntesse a stressz által tapasztalt ember, aki tudja, hogy kísérleteztek vele, és átadni kutatás hagyományos, természetes körülmények között (a leckét, interjú, játék, otthoni tevékenységek, stb.)
Egy természetes kísérlet például a tárolás termelékenységének tanulmányozására szolgál, a beállítástól függően, a memóriában lévő anyag tárolásának időtartamára; A leckében két osztályban a diákok kerülnek bemutatásra az anyagot, amelyet tanulmányozni kell. Az első osztályt tájékoztatják arról, hogy másnap fogják megkérdezni, a második pedig - a felmérés egy héten belül lesz. Tény, hogy mindkét osztályt két héten belül interjút készítették. E természetes kísérlet során kiderült, hogy a memóriában hosszú távú anyag tárolása előnyös.
A korban és a pedagógiai pszichológiában gyakran alkalmaznak strukturálisan analitikus és kísérleti-genetikai módszerek kombinációját. Például annak érdekében, hogy feltárja, hogyan alakul ki egy adott mentális tevékenység, a téma különböző kísérleti körülmények között helyezkedik el, egyes feladatok megoldására. Bizonyos esetekben független megoldást igényel, másokban mindenféle nyomot biztosít. A kísérletező, figyelemmel a tantárgyak tevékenységére, meghatározza azokat a körülményeket, amelyek mellett a tantárgy optimálisan elsajátíthatja ezt a tevékenységet. Ugyanakkor a kísérleti genetikai módszer módszereinek alkalmazásával kiderül, hogy kísérleti úton komplex pszichés folyamatokat lehet kialakítani, és mélyebben megvizsgálni a szerkezetüket. Ezt a megközelítést pedagógiai pszichológiában egy formatív kísérlet neve adja.
Kísérleti-genetikai módszereket széles körben használtak J. Piaget, L.S. Vygotsky, P.P. Blonskii, SL Rubinshtein, A.V. Zaporozhets, P.Ya. Galperin, A.N. Leontiev. A genetikai módszer használatának klasszikus példája a gyermek egocentrikus beszéde, vagyis a saját magának szóló beszéd vizsgálata, a gyermek gyakorlati tevékenységének szabályozására és ellenőrzésére. A genetikailag egocentrikus beszéd visszaesik a külső (kommunikációs) beszédhez. A gyerek ugyanolyan hangosan beszél, mint az egyik szülő, vagy a felnőttek felnevelése. Ugyanakkor minden évben a gyermek egocentrikus beszéde egyre inkább rövidítik, és így mások számára érthetetlen, és az iskola korának kezdete teljesen megszűnik. Ebben a korban az egocentrikus beszéd nem hal meg, nem eltűnik, hanem belép a belső síkba, belső beszédgé válik, amely magatartásában fontos szerepet játszik az öngazdálkodásban. A belső beszéd vagy a "beszéd önmagáért" megőrzi a külső beszéd szerkezetét, de nincs háttér, azaz hangokat hallgat. Ez képezi a gondolkodásunk alapját, amikor magunknak mondjuk magunknak a probléma megoldásának körülményeit vagy folyamatát.