Hét bizonytalan tranzakció Oroszország történetében
Grain for Hitler
Orosz kaliforniai eladó
A proletariátus gyémántjai
A korai 1920-as években a bolsevik kormány elindította a program végrehajtásáról az úgynevezett „Romanov” ékszer, ami szó szerint felrobbant a világ ékszerek piacán. Az elején a bolsevikok úgy tervezte, hogy feküdt értékek európai és amerikai bankok, de aztán úgy döntött, hogy eladja. Szinte a legtöbb kincs eltűnt a semmiért - az első, nem volt ilyen szakértők számát rekord a lehető legrövidebb időn belül szakszerűen értékelést végez ellenőrzést, másrészt a bolsevikok maguk, különösen, hogy nem elsősorban a tényleges piaci áron. Az ékszer egy részét a tömegért adták el. Például egy gyűjtő Norman Weiss vásárolt dolgokat a Diamond Alap ömlesztve: 10 kg „ragyogó break” okozott neki mindössze 50 ezer font.
1555-ben IV. IV. Tsar adta az angol cég Muskovy Company számára az oroszországi állam vámmentes kereskedelmét. A megállapodás szerint az angol kereskedők nem tartoztak orosz joghatóság alá, és a vitatott kérdéseket kizárólag a cár döntötte el. Az angol kereskedők aláássák a hazai gazdaság fejlődését, mivel ténylegesen árszabályoztak. Ennek eredményeképpen néhány év elteltével a britek a só többségét irányították Oroszországban - a só ezután stratégiai termék volt, mint a mai olaj. Ráadásul a brit vállalat nem engedte át az ígéretes orosz piacot más európai hatalmakra. Valójában csak a czar részesült a Muskovy Társaság tevékenységeiből, amely "személyes érdeklődést" kapott az oroszoktól származó viasz, kender és só eltávolításától. A monopólium csaknem száz évig tartott, és csak Alekszej Mikhailovics felszámolta.
Szovjet segítség a harmadik világ országaihoz
A háború utáni időszak kezdetétől kezdve a Szovjetunió, mint stratégia, olyan országokat választott, amelyek vagy választották a szocialista fejlődés útját, vagy amelyeket az Egyesült Államok nem irányított. A Szovjetunió segített fegyverekkel, nyersanyagokkal, technológiával, élelmiszerekkel és élő pénzzel. A legtöbb esetben ez igazi pénzpazarlás volt. Így, röviddel a Szovjetunió halála előtt, a Szovjetunió összes fejlődő országának teljes adóssága 45 551,8 millió deviza rubel volt. A rubel árfolyama (egy hagyományos pénzegység) megközelítőleg 60-70 kopecke volt dolláronként. Az ilyen "segítségért" a Szovjetunió a kommunizmust egy földrész egyharmadára építheti.