A költészet lényege a nyelv filozófiájának fényében
Minden alkalommal, amikor a filozófiához fordulunk, megkérdezzük magunkat: mi a filozófia? Elkezdjük filozófizálni. Filozófizálás a filozófiáról, kezdjük megkérdezni magunkat, hogy mi az, megtartja az utat. Ez a lény létének címzettje. "Ezzel beszélnek egymással arról, hogy valójában, újra és újra, ahogy a filozófusok ugyanazért fordulnak, van egy beszéd" [11].
Megtanuljuk és tudjuk, mi a filozófia, csak akkor, amikor megvizsgáljuk, hogyan, hogyan létezik a filozófia. A létezés létének hangjához illeszkedő levelezésben létezik.
Ez a levelezés egyfajta beszéd. A nyelv szolgálatában van.
Ezt ma is érteni nehéz megérteni, mert a megszokott nyelvi fogalmunk furcsa átalakuláson ment keresztül. Most a nyelv számunkra kifejező eszköz. És már hisszük, hogy ez a nyelv a gondolkodás szolgálatában van. helyette. amint azt fent említettük, hogy a filozófiai gondolatok valódi - párbeszéd - beszéd, a gondolkodás a nyelv szolgálatában áll.
Ez azért van, mert a nyelvnek lehetősége nyílik arra, hogy kifejezzünk valamit, felidézzünk egy ötletet, gondolkozzunk valamire.
1) A szöveg olvasása "A párbeszéd a nyelvről. Két japán és megkérdezi: „[12], akkor közelebb annak megértéséhez, a lényege a nyelv, amit tennie kell, mielőtt a költészet, mint a tökéletes megtestesítője a teremtés és az” ártatlan „[13] az ajándék nyelvet.
A nyelv nem nevezi meg, mit akarnak beszélni. Nyelv - csak a "vágy", hogy mondj valamit: a gondolkodás határait vizsgálva. Ha mondunk valamit, akkor már nem lesz nyelv. Mindaddig, amíg valami "felkészül", önmagában gondolkodik anélkül, hogy a szóra támaszkodna => ez lesz a nyelv. Az a személy, aki "valamit" csak keresi, nem szólal meg, akkor a nyelvben él. A gondolkodásunk - ahogy Heidegger mondja - "csodálatos útépítést" szereti - folyamatosan a mozgás útján tér vissza a korábban elhagyott helyekre, sőt még számukra is.
[Lehetett leírni a nyelv és a gondolat, hogy egy metafora járat célállomása (lassú tervezés) lehetősége nélkül a lábát a földön - I „- ez” és a „nem-in - A tartózkodás mellett kifejezetten” ugyanabban az időben. És amíg ezt a helyet tervezem, látom, és megértem a lényegét; amint elkezdek szétállni, a földre lépni, elveszett a "triviális" látszólagos világosságában - visszatérök az utazás kezdetének eredeti helyére]. - (talán ez az én csalódás, de egy szemernyi igazság, azt hiszem, J) [És ha ez egy touchdown - az elnevezés egy dologban egy szót - ez azt jelenti, egy bizonyos ponton az utazás, a halál, a mentális módon. A gondolkodás beszéd. Ennek megfelelően nincs beszéd és a nyelv maga. Tehát a költészet mond valamit, anélkül, hogy elnevezné. Lélegző és légi. A költészet a gondolkodás. Végtére is, ha "járta a földet", akkor már nem lenne költészet.
Például japánul nincs utalás arra, hogy mi a mi nyelvünk. A nyelv lényegéről beszélünk.
Amit Heidegger mond a "nyelv" munkájában. (S. - maga kérdezi Heidegger). Néhány kivonat a munkából:
[S. Sokáig már csak vonakodtam a "nyelv" szót használni, amikor a lényegre gondolok.
I. De találsz még alkalmasabbat?
Azt hiszem, megtaláltam; Szeretném azonban megvédeni őt a közös címként történő felhasználástól és a fogalom hamisításától a fogalomban.
Milyen szót használsz?
A "mese" szóval. Ez azt jelenti, hogy megadja, és kifejezte, és mit kell mondani.
Mit jelent ez mondani?
C Valószínűleg ugyanaz, mint az az értelemben való megjelenés, hogy valami jöjjön és nyilvánuljon meg -, hogy ugyanakkor lehetővé tegye a hinting-et.
Én vagyok a Tale, ezért nem emberi beszéd.
A ... nézi a lény mese, az ötlet csak most kezdődik az út, amely elvezet minket a korlátozás metafizikai képviselet és tanítja a figyelmet a tippeket az üzenet hordozói, hogy mi, sőt, szeretne lenni. ...... ... A nyelvről való beszéd szinte elkerülhetetlenül egy tárgyba fordul.
Aztán az eltűnik.
C A nyelv felett helyezzük magunkat, ahelyett, hogy vele lennénk.
Akkor tehát a nyelvvel kapcsolatos beszéd csak abban az értelemben lehetséges, vele, sohasem - kívülről értelemben.
C. oly módon, hogy a nyelvvel kapcsolatos beszéd tele van lényével, és őt viseli, ahol hívja.
Hogyan lehetséges ez számunkra?
A nyelvvel kapcsolatos beszéd, vele és vele együtt csak párbeszéd lehetett.
Én bennem kétségtelenül mozogunk.
C De ez egy párbeszéd a nyelv lényegéről az ilyen közelség és a hovatartozás szempontjából?
Azt hiszem, most körbe költözünk. A nyelvről beszélni kell, hogy annak létezik. Hogy van ilyen képes, anélkül, hogy először magára hallgatná magát, és azonnal elérte lényét?
Quito, a ragyogó üzenet átadása a jóindulatú kegyelemnek.
A Koto-val tehát az uralkodó esemény.
Pontosan azt kell megmenteni, hogy növekedni és virágozni kell.
C Mit jelent ebben a kérdésben a koto ba a nyelv nevének?
Hallottam erről a szóról, a nyelv: virágzó szirmok, koto-ból származnak.
Már régóta vonakodtam használni a "nyelv" szót, amikor a lényegre gondolok.
De találsz még alkalmasabbat?
Azt hiszem, megtaláltam; Szeretném azonban megvédeni őt a közös címként történő felhasználástól és a fogalom hamisításától a fogalomban.
Milyen szót használsz?
A "mese" szóval. Ez azt jelenti, hogy megadja, és kifejezte, és mit kell mondani.
Mit jelent ez mondani?
C Valószínűleg ugyanaz, mint az az értelemben való megjelenés, hogy valami jöjjön és nyilvánuljon meg -, hogy ugyanakkor lehetővé tegye a hinting-et.
Én vagyok a Tale, ezért nem emberi beszéd.
De ezzel az esszenciával, amit a japán koto szavai utal: ez fantasztikus. (A „koto ba” - használják a japán mi szó „nyelvet” - ez azt jelenti - virágzó szirmok (ez a „ba”), virágzó fényes vezeti a pro-sújtó kegyelem (a „koto”).
A nyelvről szólva szinte elkerülhetetlenül egy objektumgá válik. Aztán az eltűnik.
C A nyelv felett helyezzük magunkat, ahelyett, hogy vele lennénk.
Akkor tehát a nyelvvel kapcsolatos beszéd csak abban az értelemben lehetséges, vele, sohasem - kívülről értelemben.
Olyan módon, hogy egy nyelvvel kapcsolatos beszéd tele van a létezésével, és ott viseli, ahol hív.
Hogyan lehetséges ez számunkra?
A nyelvvel kapcsolatos beszéd, vele és vele együtt csak párbeszéd lehetett.
Én bennem kétségtelenül mozogunk.
C De ez egy párbeszéd a nyelv lényegéről az ilyen közelség és a hovatartozás szempontjából?
Azt hiszem, most körbe költözünk. A nyelvről beszélni kell, hogy annak létezik. Hogy van ilyen képes, anélkül, hogy először magára hallgatná magát, és azonnal elérte lényét? ... a narratívum lényegét tekintve, a gondolat csak azt az utat kezdte meg, amely elveti minket a korlátozott metafizikai koncepciótól, és felhívja figyelmünket az üzenetre utaló figyelmeztetésekre, amelyeknek a hordozói valóban akarnak lenni.
Ki találhatná meg a nyelv lényegének megfelelő tisztázását?
Nem találom meg tőle, amíg iránymutatások és kulcsfontosságú kifejezések formájában nem keresnek információt. Ki találhatná meg a nyelv lényegének megfelelő tisztázását?
Én nem találom meg tőle, amíg iránymutatások és kulcsfogalmak formájában nem keresnek információt.]
Egy személynek meg kell tanulnia, hogy egy névtelen térben lakjon. Ismerje meg a MEGJEGYZÉS, de NE Hívja. Akkor meg fogja érteni a nyelv lényegét, és a nyelvben lesz, nem pedig rajta.
2) Heidegger következő munkája, a The Word, beszél arról a hatalomról, amellyel a szó van. Úgy tűnik, hogy ellentétes az előző munkában említettekkel: csak egy bizonyos lénynek van egy szója, ez valóságos.
A költői szó rejtély. Engedjük meg, hogy a költészet maga mondja meg nekünk a szó rejtélyét
A csodák és álmok
Az országom határáig jártam
Várta, hogy a nornok komor legyenek, így ő
Megtalálták a nevüket a kulcsban -
Fogadhatnám őket szorosan itt
Most virágoznak.
Mióta visszamegyek
Gazdag és finom kincs megszerzése
A hirdetések hamarosan nem jelentenek nekem:
- Semmi alszik itt alul.
Itt letért a kezemből
Nem adtam vissza a földemre.
Szóval megsértettem a tilalmat:
Nem olyan dolgok, ahol nincs szó.
Ez a végző vers azt mondja: Ne légy olyan dolog, ahol nincs szó.
A végleges szalag hangja a "tilalom" szóra koncentrálódik.
A tilalom nem nyilatkozat, de valószínűleg még mindig valamiféle provokáció. A tilalom elutasítással jár. Elutasítás, rendelés ("tartalék") az ige származéka. Azt mondani, hogy ugyanaz a szó, mint amit mondani akarunk, éppen úgy, ahogy a latin dicere, hogy beszélni kell, ugyanaz a szó, mint a görög # 948; # 949; # 943; # 954; # 957; # 965; # 956; # 953;, mutasd. Megadni, hogy megmutassa a következőket:
adni látni, megjeleníteni a megnyilvánulást. Ez megnyitja a műsort, és értelmet nyer a régi szó mondani, beszélni.
... Ő (a vers hőse) nem kívánja megtartani ezt a valóságot, hanem bemutatni. Ehhez nevekre van szüksége. Ez a szó, amelyen keresztül, ami már létezik, és van úgy, hogy létezik, olyan kitapintható és sűrű, hogy továbbra is virágzik, tele, így érvényesül az arcát az ország, mint egy nagy költői. A nevek az ábrázoló szavak. Ők biztosítják azt, ami már létezik a nézőpontban. A képalkotó nevek erejével bizonyítani fogják, hogy meghatározzák hatalmukat a dolgokon. A költő maga a nevek iránti kérés alapján hozza létre. Ahhoz, hogy hozzájusson hozzájuk, el kell érnie a vándorlásának útjait, ahol kérése megtalálja a kívánt elégedettséget. Ez országának határában történik.
A nevek és szavak olyanok, mint egy állandó készlet, amely összefüggésben van a dolgokkal, és utólag vonzza a képét. De ez a forrás, amelyből a költői beszéd napjainkig mindazokat a szavakat ábrázolja, amelyek léteznek főnevekként, semmi más nem ad.
Milyen megértést ért el a költő? Csak az a tenyerében fekvő kincs esetében hiányzik a név? Csak ez a kincs, bár név nélkül kell, de egyébként még mindig a költő kezében maradhat? Nem, nem az. Van egy másik, csodálatos. Meglepő, de nem egy név hiánya, nem pedig egy ékszer menekülése. Érdekes, hogy a szó megjelenésével az ékszer eltűnik. Tehát ez a szó, amely a kincset a jelenlétében tartja; több mint ez, ez az első alkalom, hogy csak hozza ki, vegye ki a jelenlétét, és tárolja benne. A szó hirtelen felfedezi a másik, legfelső hatalmát. Ez már nem csupán egy elnevezési fogás a már bemutatott jelenlét esetében, hanem nem csupán eszköz a jelen ábrázolására. Éppen ellenkezőleg, maga a szó jelen van a jelenlétben, azaz abban, hogy valami létező.
Ezt a másik hatalmat hirtelen a költő látja. Ugyanakkor azonban az ilyen erővel rendelkező szó hiányzik. A kincs enyhül. De ugyanakkor egyáltalán nem roskad össze. Olyan kincs marad, amelyet a költő valószínűleg soha nem képes megőrizni az országában.
Hallgatva a verset, mint egy dal a dallam kapcsolódó dalok megengedjük, hogy mondja el a költő és vele mi is méltó reflexió a költészetben.
Annak érdekében, hogy elmondhassam, mi a gondolkodásra érdemes gondolkodni.
A költemény hallgatása, a költészetre gondolunk.
Így van: a költészet és a gondolat.
Mi úgy néz ki, első közelítésben a felirat egy bizonyos téma: „a költészet és a gondolat,” ez a pre-írás, amelyben az idők kezdete óta feliratos sorsa történelmi létezését. Ez a vázlat felvázolja a költészet és a gondolat egymáshoz való viszonyát. A konvergencia régi eredetű. Visszatérve, eljutunk a legkorábbi időkig, ami méltó a gondolkodásra, amit soha nem lehet részletesen megfontolni. Ez olyan érzés méltó, hogy hirtelen felkelt a költőre, és nem tagadta meg magát, mondván: Ne legyen ott, ahol a szavak nem.
Egy szó ereje fellángol, mint egy y-puffer anyag. A szó kezd olyan ragyogni, mint az összejövetel, ami először jelenlétében jeleníti meg jelenlétét.
A legrégebbi szó egy ilyen értelmes beszéd-, beszéd-, hatalomnak nevezik # 923; # 972; # 955; # 959; # 962;. Olyan mese, amely, amikor megmutatja, egy létezőnek adja meg magát.
Szintén a szó # 923; # 972; # 955; # 959; # 962; mivel a ska szó egyidejűleg egy szó a létezésre, vagyis a jelenlét jelenlétére. A mese és a lény, a szó és a dolog kölcsönösen egymáshoz tartozik egy titokzatos, alig gondolt és elképzelhetetlen módon.
Minden fontos beszédet hallunk a történet és a szavak, dolgok kölcsönös összefüggésében. Mind a költészet és a gondolat az EDI-nstvenny mese, mert megbízott a rejtélyt, a szó, mint a leginkább up-Stoynov felfogóképességét, és így mindig hasonlít egymáshoz kapcsolódását.
Arányos módon, hogy gondolkozzanak méltó gondolat, hogy beszél a költészet, és gondoljuk át, hogy, nem árulja el mind azt mondják, már feledésbe merült. Egy verset hallunk. Ma még inkább átgondolkozunk, tekintettel arra, hogy hallgatva minden könnyebbre hallgatunk, annál könnyebb ez a vers a dal-stílusban.