A fikciótípusok, az irodalmi műhely
Tehát ma szeretnék beszélni a két legnagyobb fikciós rétegről.
Kétféle fikció.
Hosszú távon indulok. Amit az emberek egyáltalán olvasnak. Mi az oka a papír tégla szinte az élen a legfontosabb találmányok az emberi civilizáció? Teljesen tökéletesen tudod a választ, és ha nem tudod, kitalálhatod. Ha felidézzük egy kis történelem, eredetileg egy könyvet (vagy inkább annak prototípusa - a barlangok falán, agyagtáblákra és kéreg) vált, mint egy hasznos eszköz rögzítésére és megőrzésére szóbeli népmese, az egyetlen forrása a bölcsesség és élettapasztalat abban az időben. Eszű ember gyorsan nagyra értékelik a kényelmet egy ilyen eszköz, és a megfelelő könyvet vált egyik fő forrása a tudás, amely lehetővé teszi a kényelmes módja az információ közvetítése egyik emberről a másikra, sőt generációról generációra. Ebben a formában hozzászoktunk ahhoz, hogy eddig használjuk. Így az elsõ ok, hogy az emberek könyveket olvasnak, a tudás (információ) elsajátítása.
A második ok több prózai. Az emberi élet mindig is meglehetősen monoton: az ókorban őseink minden nap dolgozott a területen, csak néha van egy jó háború (az ismert következményekkel), kénytelenek vagyunk fáradságos munkájuk, és nézni a háború a tévében. Sokan nem szeretik az ilyen rutinokat, az emberek folyamatosan szomjúznak az új érzésekre, erős érzelmekre, amelyek annyira hiányoznak a monoton mindennapi életben. És ők adnak egy jó könyvet. Itt van a második oka annak, hogy miért fordulunk az olvasáshoz - tisztán szórakoztató.
Arra a tényre jutottunk, hogy nagyjából az emberek használják a könyvet új ismeretek vagy szórakoztatás céljából. És ha az ősi időkben ezeket a funkciókat gyakrabban határozták meg, akkor az idő múlásával a könyvek egyre inkább összekapcsolják mindkét pillanatot. Vicces, de van egy nagy császármetszésű emberi vonás - egyszerre két dolgot csináljunk, ebben az esetben, hogy okosabb, diverzifikáljuk a szabadidőt. Ezért minden könyv most - mindig a szellemi és szórakoztató komponensek szimbiózisa. A "tanítás" kifejezést szándékosan a "szellemi" kifejezésre költöztem, mivel most a fikcióról beszélünk, ahol gyakorlatilag nincs tanulás a hagyományos értelemben. De van valami más.
A szórakoztató elem az érzelmi oldal fellebbezése, mindaz, ami érezni, nevetni, homlokát ráncolni, és még köpni is lehet a könyv bezárásához. Mindez cselekvés, szerelem és erotikus jelenetek, konfliktusok, viták és a kapcsolat tisztázása. Egyfajta cirkusz (vagy színház), amelynek célja a szeretteink szórakoztatása.
Szórakoztató irodalom.
A szórakoztató irodalom elsősorban az olvasó érzelmeire hív fel. Ez talán a hatás fő vektora. Detektívtörténeteket próbálják felébreszteni a kíváncsiság, romantikus - meggyullad a vágy, horror - megijeszteni a fegyveresek és kalandos történeteket kénytelenek aggódnia a sorsa a hős. Az érzelmi válasz (és a kemény pénznemben lévő értékesítések számával) a könyv sikere is meghatározásra kerül; ha a szöveg került az olvasó számára a megfelelő helyre (a lélek, a mandulák, vagy még mindig ott, hogy) előidéző érzelmek - a könyv sikeres volt, nem kétséges. Nem néz ki kényelmetlenül, de az idegenek nevetni, tapasztalni vagy rázni a félelemmel nem ilyen probléma.
Érdekes, hogy egyetlen szórakoztató szöveg a mi korunkban sem teheti meg az erkölcsiséget. Morál a szakterületen szöveg - ez a minimum szükséges szellemi részvény, amelynek jelen kell lennie minden szórakoztató olvasás, hogy a telek és a cselekvési legalább bizonyos értelemben, és az olvasó - a lehetőséget, hogy formálisan eleget a jogállamiság „- olvasható így umneyu és fejlesztése.”
Szellemi prózai.
Az intellektuális próza egyik fő feladata az egyik oldalról vagy másikról a környező világ törvényeinek felfedése. A módszerek és technikák változhatnak. Egyenes, mint a tankönyv fizika (és akkor úgy tűnik, hogy beképzelt pismennik tanít minket, hogy élő) a legtermékenyebb, amivel együtt jár a részvétel az olvasó a folyamat, amikor teszi a maga vagy más következtetést. Általában az ilyen jellegű próza esetében az olvasó szerepe (és ennek megfelelően a készenléti követelményei) a prózai prózával összehasonlítva jellemző.
A szellemi irodalom olvasási modelljein.
A tudósok kíváncsi következtetésekre jutottak, tanulmányozva az úgynevezett intellektuális próza észlelésének sajátosságait. A kérdőíves módszerrel végzett kutatás eredményeként a szellemi irodalom olvasásának két általánosított modelljét azonosítottam: "szellemi" munkát és "szellemi" szabadidőt.
A két modell ismerete arra a különös következtetésre vezet, hogy az olvasók túlnyomó többsége szórakoztató irodalmat választ. És még azok is, akik látszólag kedvelték valami mást, intellektuálisak, még mindig könnyűnek tartják olvasni a könyveket, és nem igényelnek további agyi törzseket.