Olvassa el online, mi a következő a szerző Katzenbach John - rulit - 247. oldal
- Nem hiszem, hogy ez túl sokáig tart. Óvatosan figyelje. Bármelyik pillanatban meg tudja találni, hogyan kell a zsinórt megtenni, vagy a végén megszünteti ezeket a csomókat. Legyen készen. Talán szükség van a fő kamera lekapcsolására a legérdekesebb pillanatban a néző számára. Nem szeretném ezt tenni, de attól tartok, nincs más módja.
A szennyeződés vastag kéreggel borította. A pisztoly nedves tapadása próbált csúszni a tenyeréből. A nyirkos tavaszi éles szaga érezte az orrát. Adrian lassan, de tartósan feltárta a célját. A nap elég magasra emelkedett, és fényesen megvilágította a hegy domboldalát, amelynek lábánál egy ház, egy pajta és egy fészer állt. Adrian hirtelen rádöbbent, hogy ha valaki most kinéz az ablakon, és az irányába néz, akkor ilyen megvilágításban észreveheti a földön elterülő alakját. Azonban nem volt semmi vesztenivalója, és tovább lépett előre.
Végül eljutott a pajta sarkába, ahol egy fedélzetre néző szemlélettel elrejtve képes volt végre felkelni és lélegezni. Szörnyen fáradt volt, sőt, kissé kényelmetlenül érezte magát, veszett egy veszélyes üzletbe, amelyből nem volt visszaút. Ez a cselekedet, minden férjével, testvérével és apjával szembeni kudarcai mellett Adrian úgy érezte, hogy az elhunyt szerettei előtt erős zavargás érzi magát. Azt akarta, hogy megforduljon, és kérjen bocsánatot a szellemek a múlt, hanem az, hogy, hogy nem, jól tudva, hogy nem buta kifogások nem fog segíteni a helyzet most, és az emberek lelkét kedves neki mindig támogatni fogja őt - még ebben az utolsó csatát.
Az intuíció elmondta neki, hogy Jennifer valahol a közelben van, pár méterre tőle. Adrian elvigyorodott, és megpróbálta bemutatni a helyére egy másik, józanabb személyt. „Kíváncsi vagyok - gondolta - nem jött volna, hogy valaki a helyzetben, hogy ugyanarra a következtetésre?” Kényszerítette magát, hogy kivédjék az idegen gondolatok, Adrian Thomas, szorosan átölelve a falon, s elérte a sarokban a pajta és belenézett az udvarra.
A házból nem volt hang. Az udvarban nem volt lélek.
Semmi sem jelezte, hogy valaki az épületen belül van.
Ha nem a régi bejárati ajtó előtt állt volna, Adrian Thomas talán azt hitte, hogy a ház üres.
- Az ajtó - gondolta - valószínűleg zárva van, nem csak a záraknál, hanem a csavarral is. Az ember, persze, hogy megpróbálja megtörni a pisztolyát, de extra zaj adott volna egy váratlan vendég, és kezdeményezte a frontális frontális támadást, ami véleménye szerint egy tapasztalt katonai ügyek, Brian, valószínű, hogy kudarcra van ítélve. A kudarc lehetősége ebben a vállalkozásban rettegett Adriana. Félt még egyszer, hogy ne szembeszálljon azzal a feladattal, amelyet az élete forgatta. Már szörnyű hátrányokat szenvedett, amikor nem sikerült megakadályozni a legközelebbi nép elhagyását, és nem akarta ugyanazt a hibát követni.