Háztartási vázlatok (patronok)
Szűk folyosó. Az ajtó közelében van egy szék, amelyen egy nő ül. Csendben ül, és megfontoltan és aggodalmasan néz a férfi előtt keresztre feszítve. A szeme száraz. A könnyek nem. Az ember nagyon hangosan beszél, valami úgy tűnik, bizonyítja neki. Ő nem ő maga.
-Nos, akkor aztán zúgott, mint egy bolond töltött. Mit akar tőlem? Mennyire nehéz, hogy veled legyen? Ez. Ez nehéz velem. Nos, igen.
Nem fogok szólni, meg fogod érteni. Nő vagy, ezért érti meg a nõ szívét! Vagy nem érti ?!
Nos, mindez egyszerre nehéz, szóval így próbálom elmagyarázni. Érted?
Igen, nem érted egy rohadt dolgot! A fej leeresztõdött, mintha bûnös lenne. És mert most ismét meggyógyulsz.
Igen, belefáradtam, hogy itt éljek! Fáradt! El kell mennem, egyedül kell lennem! Érted? És?
Nos, ha rájöttem, hagyj már! Most hagyd! Ez csak egyelőre. Igen? Rendben. Bólint, bolond. Nos. Nos. Jó leszállni! Van egy sírni.
-Hogy érted? Nem is gondoltam sírni! És nem dühöm. Menj oda, ahová akarod. Kaptam. a szeme még mindig száraz. Nyugodt, gyengéden és félénken.
-Igen, megértetted ott, hogy enni a baloldalt. Tudja, hogy megértett valamit bennem. Ó, boszorkány! Nézd, könnyek törtek ki. Hamarosan visszajövök!
-És nem kell tantrumok felbukkanni, és könnyes búcsú jelenetek! Nem hagyom örökre elhagyni! Minden szükséges átgondolni.
-Nos, itt nézel újra! Mennyit tud csinálni? Milyen nő ez? Nem nő, hanem hisztérikus nő.
-Ne szakítsa félbe, amikor azt mondom! Még nem végeztem. vagy kész. A francba, mi folyik itt! És a fejem ismét fáj.
-Igyál vizet. A tsitramonu-t? Én hozom. felállt.
-El kell mennem, érted! Értsd meg és ne sírj! Elég. Megtette a házi feladatot. Nos, Isten áldja meg! Szia. Kinyitotta az ajtót, és balra süllyedt.
Az ajtóra nézett.
-Menj Istenhez. Viszlát, drágám. viszlát. - Csöndesen leült a székre, minden kimerült, sóhajtott:
-Igen, mi van könnyek. Miről beszélsz. Hosszú ideje kiszáradt. Tényleg nem sír. Nincsenek ezek. - Úgy néz ki, mint egy könnycsepp. És amikor most visszatér és milyen állapotban van. A nadrág nem kopott, az ing nem vasalva. - tette a fejét a kezébe, és egy hangon zokogott. Aztán hirtelen felugrott, felállt, az óvoda irányába nézett, és kiáltotta:
-Maurja! Marka! Menj enni! Vacsora már lehűlt! Mennyit hívhatsz, akkor tudsz! Gyorsan, gyere. - ismét leült, és már hangosan gondolkodott - Másnap, menjen dolgozni, egy nap! Aztán valami köhögés, ahonnan származott. És te, drágám, menj. Séta. Megbocsátok. Ne gyalázz. Mit vagytok? - kiált, megtörli könnyeit egy zsebkendővel, és ökölbe szorítja.
A harmadik osztályú lány felállt, felhúzta az anyját a hüvellyel, és megkérdezte:
-Anya és anya, miért sírsz? Ne sírj! Jobb olvasni nekem egy könyvet. mint a gyermekkorban. Emlékszel, olvasott? Bibigonáról? Emlékszel? Olvassa el. Olvasd el.
-Menj a kezem és az asztalhoz, hányan ismételhetsz. Tudod, olvastam neked, el kell olvasnom. akkor.