Hatékony módja a víz elvezetése a vízelvezető rendszerből
Az édesvíz jelenléte a külvárosi területeken nemcsak előnyei vannak, hanem hátrányai is. A mezők és a házi gyepek öntözése mellett számos jelentős problémát is okozhat.
Az esővíz, amely a lefolyócsövekből egyesül, képes megnedvesíteni az épület alapjait, ami egy bizonyos kényelmetlenséget okoz.
Tehát az esővizet le kell vezetni a csatornarendszerbe. Ha nincs ilyen lehetőség, akkor hozhatja azt a kertbe, fordítva az irányt az öntözés fák és a virágágyások. Az esővíz eltávolításának fő és gyakran alkalmazott módja a horganyzott csatornák telepítése és csatlakoztatása a csatornarendszerbe.
Ne feledjük, hogy a vizet el kell távolítani a lehetséges törmelékektől (pl. Gallyak, kúpok) és a fák leveleiről.
A vízelvezető rendszer tisztítása
A vízelvezető rendszer szennyeződésének megakadályozása érdekében egyfajta szitát szerelnek a lefolyócső végső szakaszára, amely nem teszi lehetővé a szemétlevegő-elvezető rendszerbe való bejutást.
Rendszerint legalább évente egyszer a cső tisztítása szükséges. Általában a csatorna tisztítása késő ősszel történik, amikor a fák lombja már opál. Így a cső az első fagyra és a hó tavaszi olvadására készül.
A lefolyó víz a tetőről belép a leeresztő csőbe, majd az ellenőrző nyílásba, és beleolvad a vízelvezető csőbe. Ezután a víz belép a csatornahálózatba. A lefolyók átmérője általában száz és százötven milliméter, így a vízelvezető csövek átmérőjének pontosan meg kell egyeznie.
A vízelvezető rendszer helye
A vízelvezetést a fagyás mélységétől függően kell elhelyezni - általában egy vagy másfél méter mélységben, legalább két százalékos lejtéssel. Mivel ez a rendszer nem szagolja a szagokat, ezért a viharos szennyvízhez csatlakoztatható.
Abban az esetben, ha nagy, szilárd felületet helyeznek el a ház körüli nagyobb területre, például egy macskaköves talajra, akkor ajánlatos a lefolyócsövekből egy csatornába vezetni a vizet, és kivonni a föld felszínéről.
A vízelvezető rendszer fő elemei
A lineáris vízelvezető rendszerek legfontosabb elemei rácsok, tálcák, vízelvezető és homokfogó rendszerek. A lineáris vízelvezető rendszerek telepítése után általában csak rácsok láthatók.
A lineáris vízelvezető rendszer felszereléséhez rozsdamentes acélt vagy horganyzott acélt használnak. Kevésbé használt öntöttvas vagy műanyag.
A rács egy egyenes résszel rendelkező négyzetes lemez, amelybe víz áramlik. A tálca általában betonból vagy polimer betonból készül. A polimer beton olyan betonból áll, amely összetételében epoxigyanta és egyes töltőanyagok vannak.
A leggyakoribb töltőanyag a kvarc.
A tálcák is keményebb műanyagból készülhetnek. A tálca hossza főként ötszáz-ezer milliméter, a szélessége húsz-negyven milliméter, a magasság pedig általában a víz elterelésétől függ. Általában a magánházak körül legalább száz milliméteres és maximum százötven milliméteres tálcák vannak.
A szélesség általában mintegy száz milliméter. Az esővíz elkezdi a lefolyást, a tálcák mentén haladva, amelyek a homokfogókra irányulnak, amelyek leggyakrabban nagyméretű törmelékeket tartanak. Időnként meg kell tisztítani a kosarat, így nem nehéz eltávolítani. Ezenkívül különféle polimer anyagokat tartalmazó szifonszeptum felállítása lehetséges a szennyvízszennyező anyagok kellemetlen szagainak behatolására.