Az utak távolsága révén melegnek érzem magam

Csak a szépség és a tömeges kivégzések fogják megmenteni ezt a világot

Miért Virgil mögött a kogníció körök után?
Ahhoz, hogy megkerüljék a keresések teljes vastagságát, kétségeket,
Tartsa az illúziók mesés súlyát
Az árnyékok fényében, mint a ködben, a szerelem tiszta
Megpróbál találni egyetlen képet, zihálva?
Hogy akarsz élni! De milyen ijesztő és milyen magányos!
Mennyire fájdalmas, hogy elveszíti, sír a vérrel ...
A brutális brutalitás, ostobaság, brutalitás értelmetlen áldozatai -
Ne számold.
És a vénákon keresztül közömbös idő
Lethe víz a végtelenségig áramlik, és újra
Vissza - kétségbeesés, szeszély, kinyilatkoztatás, fáradtság ...
De nem tudom elkerülni az út mentén vezető utat ...

* * *
Az utak távolsága révén melegnek érzem magam,
A szerelem légzése felmelegíti a szívemet.
Gyengén lángként a remény égő,
Amikor megnézem az ablakot.

És valahol az ablakon keresztül nézel, és te,
Álmokban, megdöbbenve a fantáziádat.
Vagy talán a szerelem vonzereje
A mindennapi hiúság folyójában?

Egy vak szenvedéllyel vonzzák egymást,
És a szeretetből az elme köd,
És a világ virágzik a felejtsd el-nem,
Ezt. nem találni és nem lopni.

És csak az Angyal látja a magasságot,
A szárnyak terjedését az égen,
Ahogy a hídon átnyúlik a szakadék,
A láthatatlan álmok összekapcsolása.

Nem a pénzről, és nem a dicsőséges beszédről,
És a gyönyörű, a legjobb érzésről,
Az imádatról, sőt az őrültségről.
Nem mindenki tudja annyira ápolni a szeretetet.

Végtére is, hajnalban csendben akarok lenni
Az egymás szemében csak a gyengédséget látják,
Ahol az óceán, a mágia határtalan
És boldogság a kettőhöz - te és én.

Nem mindenkinek kap ez a tény -
A szerelem tüze csak egyetlen pillantással meggyullad,
És éjszakák, hogy együtt legyenek egymás mellett,
Egy ablakban nézni.