A vízgyűjtő területe - geológia
5.2 A vízgyűjtés folyamata
Amint fentebb megjegyeztük, a megkönnyebbülésben megjelenő karsztformák nem csak tölcsérek, karsztvizek, hanem vizes élőhelyek formájában is megnyilvánulnak.
Az exogén geológiai folyamatok kifejlesztésének és megnyilvánulásának térképét elemezve megállapíthatjuk, hogy az ásatási tényező a területen jelentős mértékű területi károsodást észlel. A vizsgált területen belül ez a folyamat érzékelhető a legdélibb részeire [40].
Swamp - egy részét a föld felületét a felesleges nedvesítés bevont vizet kedvelő növények és azzal jellemezve, tőzeg kialakulását folyamatok, egy réteg amelynek kapacitása legalább 0,3 m-parcellákon felesleges nedvességet kevésbé erős tőzegágy nevezett vizes élőhelyek ..
A gyékény általában 87-97% vizet és csak 3-13% szárazanyagot (tőzeg) tartalmaz. Ezeket azonban nem lehet víztestnek nevezni, mivel a víz uralkodó része kötött állapotban van (ozmotikus, adszorpciós, kémiailag kötött, kapilláris).
A vizes élőhelyek kialakulását egymással összefüggő tényezők csoportja határozza meg. Oktatási Marsh föld fordul elő folyamatos vagy szakaszos mocsaras talajok, előforduló egy bizonyos arányban vízháztartás elemek, viszonylag nagy mennyiségű csapadék, és a lassú párolgás a kis állomány. A pácienszáródás a növények oxigén- és ásványianyag-táplálására, a nedvességet kedvelő növényzet megjelenésére vezet [38].
A tanulmányozási területen belül egyértelműen kifejeződött a szabályszerűség: a mocsaras területek karsztos megnyilvánulásokra való korlátozása. Ezt a mintát az exogén geológiai folyamatok térképén lehet követni. A terület elnyomása a karsztfejlődés területén hosszú és összetett.
Ennek a folyamatnak az alapja az ősi karszt, amely a terület általános csökkenéséhez vezetett. Lehetséges, hogy a mezozoikum paleozoikus kezdetének végén a karszt nyitva volt, vagyis a karsztos sziklák voltak a felszínen. A felső Permian kazán szakaszának mészkőinek feloldódása, mészkőzése, leereszkedése, következésképpen a terület lecsökkentése volt. A tatár- és az alsó triász-időkben a karsztot kis rétegek blokkolták, viszonylag vízzáró vízálló kőzetekkel. A negyedidőszakban a vizsgált terület 100-200 m mélységig lefagyott, a karsztos kőzetek vastagsága szintén megfagyott. Felhúzódások keletkeztek, megrepedtek repedések és szakadások. A jégmentesítés utolsó szakaszában a felolvasztás során a karsztos sziklák megsemmisültek, a süllyedés folytatódott. A megsemmisítés eredményeképpen az üregek feltöltötték a fölötte álló horizont lerakódásait (a felső Permian tatár szakasza). A jegesedések leereszkedésének eredményeképpen létrejött a zandra-völgy, és a terület lecsapolt. Az egyes helyszíneken folytatódott a hanyatlás, a süllyedés a terület jellegű bogarak kialakulásával.
Hasonló folyamatok zajlanak a jelen pillanatban. Karszt formájában tölcsérek, különösen tölcsér „szívó” kilúgozásával keletkezik áramló vízzel Ponor homok-agyag részecskék fel nem oldódott kőzet felületén. Ha a mosott részecskék eltömítik a pórust, a tölcsér növekedése lelassul vagy teljesen leáll. Így a karsztos tölcsérek a bóják eldugulása vagy felszín alatti vízszint emelése esetén a víz felhalmozódásának helye lehet. A vízálló réteg, melyet főként agyagok és löszek képviselnek, nem teszi lehetővé a víz bejutását, leeresztését. Így lép fel fokozatosan a terület elnyomása [40].
A mocsarak fejlődésének szakaszai kiemelkednek. A fiatal mocsár általában ásványi anyagokban gazdag, mert növekszik az ásványi táplálkozás iránti igényes növények. Az ilyen mocsarakat síkságnak nevezik. A síkság földje homorú vagy lapos. Az alföldi mocsarakat atmoszférikus kicsapással, valamint az ásványi anyagokban gazdag felszíni és föld alatti lefolyásokat táplálja. Ilyen mocsarak növekszik: éger, nyír (mocsári erdő), hypnum moha (moha mocsarak), sások, horsetails, nádból, (füves mocsarak).
Ahogy a tőzeg nő, az ásványi anyagok mennyisége csökken a rétegtől a rétegig. Az ásványi ételeket igénylő növények lehetőséget adnak a kevésbé igényes növényekre. Jellemzően ezek a növények közepén jelenik meg a láp, a legnagyobb értéket a tőzegmoha tőzeg képződés: szerves sav által kiválasztott lassú bomlási szerves anyag, ami hozzájárul annak felhalmozódása. Mivel a talaj szélén intenzívebb vízcsere következtében a növényi anyag gyorsabban bomlik, mint a közepén, a mocsár felszíne konvex lesz. A víz mocsárába csak a külvilág felé esik, és a mocsár központi része légköri kicsapással. A mocsarakat, amelyek leginkább légköri csapadékot táplálnak, magasföldeknek nevezik. A tőzeg vastagsága a felső bogakban növekszik, és egyidejűleg, ha a bog nem korlátozódik a bankokra, területe növekszik. Azok a Bogsok, amelyek nem képesek szélesebbé válni, élesen megdermednek. Ebben az esetben a tőzeg növekedése a mocsár középső részén megszűnik, és néha elkezdődik a bomlás. A mocsár enyhén lejtős, gerincekkel és mochezhinami-val borított (nagyon nedves vagy vízzel töltött mélyedések). A vegetáció természetében közbenső helyet elfoglaló mezők, valamint az őket etető vizek ásványosodásának mértékét átmeneti jellegűnek nevezik [37].
A vizsgálati területen túlnyomórészt síkvidéki bogarak dominálnak. A mocsarak elhelyezkedése az ártéri területeken és a vízgyűjtő területeken a talajvíz felszínéhez közeli eseményhez kapcsolódik.
A Teza folyó jobb partján, a Luh folyó völgyében és a vizsgált terület legdélebbi részén leginkább elárasztott területek.
A modern mocsár a földkéreg neotektonikus mozgásaihoz kapcsolódik, és a víz-gleccserek, kisebb mértékben a morénformációk fejlődésére korlátozódik [32].
Információ a munkáról: "Exogén geológiai folyamatok Ivanovó déli részén"