7. fejezet Nemzetközi Pénzügyi Jog
7.1. Nemzetközi jogrend a világ pénzügyi rendszerében
156. A pénzhasználattal járó nemzetközi gazdasági kapcsolatok az IER különleges típusai, amelyek fő összetevője a fizetési, elszámolási és hitelkapcsolatok.
Az áruk és szolgáltatások mozgását a nemzeti fizetési mérlegben megjelenő monetáris és pénzügyi folyamatok transznacionális mozgása kísérte. A kapcsolatokra vonatkozó jogi normák összessége nemzetközi pénzügyi jogot képez (nemzetközi gazdasági jog ágaként), néha nemzetközi valutajognak nevezik.
A nemzetközi pénzügyi kapcsolatokban - például a nemzetközi kereskedelmi rendszerben - egyértelműen nyomon követhető a nemzetközi jog és a hazai jog közötti összefonódás tendenciája, a nemzetközi pénzügyi törvény hatása a nemzeti pénzügyi szabályozási rendszerekre, a pénzügyi rendszerek konvergenciája, kormányzati intézkedéssel.
A nemzetközi pénzügyi kapcsolatokban a fogalom tág értelemben nemcsak az államok, hanem a fizikai / jogi személyek - elsősorban bankok, tőzsdék, pénzeszközök és egyéb hitelintézetek is részt vesznek.
A gyakorlatban a monetáris és pénzügyi szféra viszonyai általában bonyolultak: így a kereskedelmi megállapodás vagy a gazdasági együttműködésre vonatkozó megállapodás végrehajtása során a hitelezés kérdése felmerül, a folyamat magában foglalja a polgári jog keretei között működő bankközi mechanizmusokat, bármely ország törvényi, állami jogi jogszabályait. Emiatt az MNR monetáris és pénzügyi kapcsolatok problémáira is kiterjedő képzések is átfogó alapokra épülnek, beleértve a közjogi és a magánjogi kérdéseket is.
157. A nemzetközi pénzügyi jogban fennálló jogviszonyok tárgya: nemzeti valuták, nemzetközi számviteli egységek (tartalék valuták), valutakonvertibilitási feltételek, pénzügyi szektorban a nemzeti jogrendszerek, a nemzetközi elszámolások formái, a fizetési mérleg, a jogi rendszerek nemzetközi valutapiacok (arany piacok), kölcsönök, adósságkötelezettségek stb.
Pénzügy (világ pénz) szolgálja a nemzetközi áruk és szolgáltatások kereskedelmét, a tőke migrációját, a munkaerőpiacokat. A nemzeti pénzügyi rendszerek közötti összekötő kapcsolat az árfolyam, vagyis a nemzeti valuta pénzneme, amelyet egy másik állam pénznemében fejez ki, vagy a valuták "kosara", vagy a nemzetközi elszámolási egységek.
Maga a pénznem árucikként válik, amely devizapiacokon történő vásárlás és eladás tárgyát képezi. A nemzeti valuta deviza árfolyamcsökkenése a behozatal hatására a külföldi piacokon a külföldi áruk árának csökkenését, az export növekedését eredményezi. Ez az exportból származó deviza beáramlásához, a kereslet csökkenéséhez és a kamatláb kiegyenlítéséhez vezet.
Az államnak a más államokkal fenntartott kapcsolatai (beleértve a nemzeti és a külföldi fizikai / jogi személyek halmozott kapcsolatát) az állam fizetési mérlegében szerepelnek.
Így a bevételek magukban foglalhatják az exportált árukért és szolgáltatásokért fizetett pénzeszközöket, beleértve a hazai bíróságok áruszállítását, a külföldi turisták kiszolgálását; a külföldi vállalkozások részvényeiből származó kamatok és osztalékok; a külföldi vállalatok külföldi (vagy vegyes vállalatok jövedelmének egy része) jövedelme; a külföldön dolgozók magánjellegű átutalásáról; humanitárius segítségnyújtás; a külföldi államok és a vállalkozások által nyújtott hosszú lejáratú és rövid lejáratú hitelekből; külföldi befektetésekből, ideértve a nemzeti vállalatok és ingatlanok értékesítését az ország területén; a deviza eladásából származó összegekből tartalékok létrehozásához.
Így a fizetési mérlegben nyilvántartott pénzügyi tranzakciók feltételesen három csoportra oszthatók:
- áruk és szolgáltatások tulajdonjogának átruházásával kapcsolatos ügyletek (folyószámlákon);
- a tőke tulajdonjogának átruházásával kapcsolatos tranzakciók (a tőkeügyletekkel kapcsolatos számlákon);
- a tartalékok megszerzésére irányuló műveletek (a hivatalos tartalékok számláin).
A negatív (passzív) vagy pozitív (eszköz) fizetési mérleg az áruk, a szolgáltatások, a tőke export-import egyensúlyának hiányát jelzi.
A mérleg pozitív egyenlege, például a folyó tranzakciók esetében, azt jelzi, hogy az ország többet exportál az áruk és szolgáltatások behozatalaként; az állam monetáris kötelezettséget halmoz fel devizában, ezért befektetési potenciállal rendelkezik.
A negatív egyenleg a források kiáramlását jelzi: az ország a külvilág felé adósává válik, a nemzeti valuta árfolyama romlik, az állam devizatartalékokat értékesít.
Tartalékként az állam felhalmozhatja különösen az arany tartalékokat, devizát (amerikai dollár, német jelek, japán yen stb.), Az SDR-k különleges lehívási jogok. Gyakran tartalékokat vagy azok egy részét külföldi bankokba kamatoztatják.
A fizetési mérleg hiánya esetén a nemzeti kormányok minden rendelkezésre álló eszközzel megszüntetik azt. Oroszország például megpróbálja megszabadulni a hiánytól azáltal, hogy vonzza az IMF-hiteleket. Más országok, különösen a PC hosszú távon a hosszú távú külföldi befektetések vonzására hosszú távon kompenzálja a hiányt.
A fizetési mérleg szabályozására gyakran alkalmazzák az árfolyam kiigazítására szolgáló módszereket, a nemzeti valuta leértékelésével vagy átértékelésével. Az értékcsökkenés árának csökkenése más valutákhoz képest, ami lehetővé teszi a termelő számára, hogy az azonos devizaárfolyamhoz képest nagyobb összegű nemzeti valutát szerezzen be.
Ahhoz, hogy az előző árat a nemzeti pénznemben szerezzük be, és fedezzük a költségeket, a tulajdonos az árukat alacsonyabb áron értékesítheti a külföldi piacon. Ennek eredményeképpen a külföldi piacon lévő nemzeti áruk olcsóbbá válnak, exportjuk könnyebb. Ugyanakkor csökken az áruegységre jutó deviza mennyisége.
Ugyanakkor az importált áruk drágábbá válnak, a külföldi áruk egységekre nyert nemzeti valuta összege nő.
158. A fizetési mérleget szabályozó első multilaterális monetáris rendszer a párizsi pénznem-rendszer (1867-1922), amelyben Németország, Olaszország, Franciaország, Norvégia, Hollandia, Dánia és Svédország vett részt, egyesült Oroszország, Japán, az Egyesült Államok. Ennek a rendszernek megfelelően megállapították az országos devizának az arany súlyegységhez rögzített fix árfolyamát. A papír bankjegyeket szabadon cserélték aranyért.
A második rendszer, az arany standard rendszer, az 1922-es Genovai Konferencia döntéseinek eredménye volt, és az 1914-1918-as első világháború eredményei alakították ki. és az 1929-1933-as nagy depresszió. Az arany szabvány szerint a nemzeti pénznemeket nem cserélték aranyért cserébe, hanem más országok, különösen az Egyesült Államok bankjegyeire, váltójegyeire, csekkjeire (mottosokra), amelyek viszont arannyá alakíthatók.
Az 1944-ben Bretton Woods-ban megrendezett nemzetközi konferencián az úgynevezett Bretton Woods valutarendszer regisztrálásra került. Meghatározták az amerikai dollár fix árfolyamát az arany standarddal szemben (35 dollár troy uncia - 31,1 g), valamint az összes többi pénznem fix árfolyamát a dollárhoz. A dollár arany cseréjét csak az amerikai kincstárban lévő központi bankok és kormányzati szervek tehetik meg.
A rendszeren belüli kapcsolatok szabályozása érdekében létrehozták a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) és a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankot.
A hetvenes évekig. Az USA aranyat vásárolt a világpiacon, amikor árai csökkentek (annak érdekében, hogy kiegyenlítsék az árát), és aranyat adtak el, amikor az ára nőtt és meghaladta a megengedett határokat.
A negatív fizetési mérleg esetében nemzeti valutatartalékokat használtak fel, majd - az IMF-fel egyetértésben - az IMF tartalékai különleges hitelek formájában, bizonyos követelményeknek megfelelően. Az egyensúly "alapvető egyensúlytalanságával" a nemzeti valuta leértékelődésének lehetőségét várták.
Ennek eredményeként több tucat ország kötötte le a dollárra vonatkozó adómértékeket, számos országban - a francia frankra (frank zónára) és más valutákra; mintegy 20 ország - az SDR-k és mintegy 30 ország - egy másik "kosár" devizák. Egyes országok (USA, Kanada, Nagy-Britannia, Japán) független navigációs rendszert hoztak létre. Az EU keretein belül az Európai Monetáris Rendszer (EBU) mechanizmusait fejlesztették ki.
159. Az 1979-ben létrehozott EBU alapja volt a pénzegység - az európai valutaegység, amely 12 európai valuta kosár volt. Mindegyik európai valuta fix árfolyamot ért el az ECU-hoz képest.
160. A pénzügyi források határokon átnyúló mozgását fizetés, elszámolás, valuta, hitel műveletek végzik.
A nemzetközi elszámolási tranzakciók a különböző államok, jogi személyek / egyének közötti kapcsolatokból származó pénzkövetelések és kötelezettségek kifizetései.
A számlák felhasználásával végzett számítások az 1930-as átruházási és jegyvásárlási Genfi egyezményekkel, valamint az 1931-es Genfi Szövegkönyvvel összhangban történik. Ezek az egyezmények különösen átruházható és egyszerű számlára és egy csekket illetően egységes jogszabályokat tartalmaznak. A települési eljárásokkal, a számlák kezelésével kapcsolatos számos kérdés bankközi (levelező) megállapodás tárgyát képezi.
161. Az államok közötti kölcsönös fizetési és elszámolási viszonyok általános elveit kétoldalú kereskedelmi megállapodások, fizetési megállapodások, gazdasági együttműködési megállapodások stb. Állapítják meg.
A fizetési megállapodás világszerte széles alkalmazást kapott az 1929-1933-as világgazdasági válság idején. amikor az iparilag fejlett államok többsége bevezette a devizaárfolyam-korlátozásokat, megszüntette a deviza konvertibilitást és a pénzforgalmi műveletek szabadságát.
A fizetési megállapodások alkalmazásának gyakorlatát összefoglalva megállapítható, hogy az államok két fő megközelítést alkalmaznak az elszámolási folyamat szervezésére:
- szabadon átváltható valutában történő devizanemek a devizapiacon érvényes árfolyamok alapján, az egyes országok valutaszabályozásának nemzeti szabályai szerint;
- az elszámolási rendszerben olyan elszámolások, amelyekben a pénzkövetelések és -kötelezettségek ellentételezése a két ország által engedélyezett bankok által nyitott elszámolási számlákon végrehajtott nem készpénzes ügyleteken történik.
A települések elszámolásához jellemző, hogy biztosítja az árucikkek és a kifizetések egyenlőségét a két ország között. Abban az esetben, ha a behozatal többletét meghaladja az évre vonatkozó export esetében, az adósságot a következő évben visszafizetik. Nyilvánvaló, hogy a klíringrendszer nagyobb mértékben megfelel egy központosított gazdaságnak.
A Szovjetunió aktívan használta a közép- és kelet-európai államokkal és néhány más országgal folytatott kereskedelemben. A kifizetések rendezésének módját és a PC közötti kölcsönös kapcsolatokat alkalmazzák. Mivel a problémák megoldására a fizetési mérleg, Libéria-CIÓ a árfolyamrendszer valutakonvertibilitás az országot a szigetek, mint általában, átmenet kifizetések kemény valuta Rui boríték-alapú kifizetési megállapodások és bankközi levelező banki megállapodások.
Jelenleg a fizetési és elszámolási kapcsolatok kétoldalú szabályozását ténylegesen az IMF-rendszeren keresztül a többoldalú szabályozással együtt alkalmazzák.
162. A devizaügyleteket pénzeszközök, értékpapírok és a tőkemozgással kapcsolatos egyéb formában, befektetéssel történő vásárlás és eladás formájában valósítják meg.
A világ valutapiaca decentralizált; cserékkel, bankokkal, TNC-kkel, brókercégekkel, befektetési alapokkal működik.
A fő rész (80-90%) műveletek pénznemben teszi Xia között nagy bankok, hogy egyesítse a szabályokat lámák által tranzakciók azonnali szállítás valuta (azaz. E. A második üzleti követő napon a tranzakció) és határidős ügyletek (forward, opciós, határidős ügyletek, swap ügyletek).
163. A nemzetközi devizapiac szorosan kapcsolódik a nemzetközi hitelpiachoz, ahol a pénz (kölcsön) tőke az országok között a visszafizetés, lejárat, kamatfizetés alapján áramlik.
A nemzetközi hitelpiac legfontosabb része az euró piac. Az eurohitel-piac fő szereplői állami szervek, állami vállalatok, TNC-k, bankok, nemzetközi pénzügyi és hitelintézetek.
Hitelek adhatók: fix kamatlábbal, változó kamatozású; vannak hitelek "készenléti" (a jutalékot a bank terheli, függetlenül attól, hogy az ügyfél a kölcsönt használja-e vagy sem); "Szindikált hitelek" (amikor a bankok csatlakoznak a szindikátusokhoz a kockázatok diverzifikálása érdekében, és figyelembe véve azokat a nemzeti törvényeket, amelyek megtiltják a bankoknak, hogy egy bank hiteleinek egy bizonyos százalékát nagyobb összegben nyújtsák kölcsönhöz).
A banki hitelezés, zálogjog, garancia, garancia a kölcsön visszafizetésének fedezeteként történik. A magánszektorbeli nemzetközi rövid lejáratú hitelek (legfeljebb 1 évig) a nyersanyagok vagy szolgáltatások külkereskedelméből finanszírozhatók.
A középtávú hitelt (1-5 év) a gépek és berendezések exportjára használják. Hosszú távú hitelt (több mint 5-7 évet) biztosítanak a nagyszabású projektek kompenzációs alapon való finanszírozására ipari létesítmények vagy infrastruktúra építése során.
Az aktív banki műveletek egyéb fontosabb típusai a jelenlegi környezetben a készletezés, a lízing, a faktoring, a forfeiting és a trust műveletek.
164. A külföldi adósság növekedése számos országban az 1970-es és 1980-as években. A XX. Század súlyosbította a devizakockázatok, a hitelfelvevők fizetőképességét. Ebben a tekintetben erősödött az államoknak az adós országokkal szembeni politikája, a kereskedelmi bankok tevékenységének felügyelete.
Több államközi rendezvény megvalósítását megkönnyíti a nem kormányzati intézmények és a bankközi klubok tevékenysége.
Az egyik az úgynevezett "párizsi klub" a hitelező országokban. Munkájának fő iránya - a korábban kötött hitelszerződések felülvizsgálatával kapcsolatos feltételek kidolgozása és összehangolása, az IMF tagországainak adósságkötelezettségeinek átcsoportosítása.
A klubnak nincs charterje vagy más, a tevékenységét szabályozó hivatalos szabályzat. A klub eljárásai 40 éves gyakorlaton alapulnak. A klubban zajló tárgyalásokon való részvételre a hitelező országok, a hitelfelvevő országok, a garanciavállalók, az IMF, az IBRD, az UNCTAD felhatalmazott képviselői felkérhetők.
A hitelek halasztott fizetésének megadásának feltétele általában az IMF javasolt gazdasági stabilizációs programjának végrehajtása.
A hitelezők londoni klubja a nemzetközi hitellel kapcsolatos tevékenységek nyomon követésével, a hitelfelvevő országokkal kapcsolatos információk gyűjtésével és az adósságkötelezettségek megoldásával foglalkozik.
165. A regionális és egyetemes nemzetközi szervezetek fontos szerepet játszanak a jogállamiság biztosításában a világ pénzügyi rendszerében.
Így az 1950-1958 években. Az OECD-országok az Európai Fizetési Szövetség (ENP) alapján ténylegesen átutalták a kölcsönös kifizetéseket többoldalú alapon.
1958-ban az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról szóló Római Szerződés alapján létrejött az Európai Beruházási Bank (EBB) Luxemburgban székhellyel.
1962-ben tíz nagy fejlett ország kötött az IMF-fel általános hitelszerződést, amelynek értelmében ígéretet tettek arra, hogy adott esetben hitelt nyújtanak az Alapnak; ezek az országok maguk is jogukban állnak az IMF mechanizmusán keresztül további hiteleket kapni.
Az IMF-vel egyidejűleg az 1944-es megállapodás alapján létrejött az International Reconstruction and Development Bank (IBRD) is. Később az IMF és az IBRD az ENSZ szakosított intézményeinek státusza. Az IMF szorosan együttműködik a WTO-val.
Többoldalú megállapodások alapján az IBRD létrehozta a Nemzetközi Fejlesztési Társaságot (MAP), a Nemzetközi Pénzügyi Társaságot (IFC), a Multilaterális Befektetési Garancia Ügynökséget.
1974-ben az ENSZ Közgyűlés létrehozta a különleges alap az ENSZ részeként különleges program az ENSZ Sürgősségi Relief Fund PC.Suschestvuet is CAPI-tal az ENSZ fejlesztési, ami azt jelenti, a önkéntes ÁLLAMI hozzájárulások az ENSZ-tagállamok nyújt hitelt kedvezményes kamatozású főleg Naim fejlettebb a számítógépről.
A nemzetközi pénzügyi rendszer működő regionális hitel szervezetek és alapítványok: az Északi Beruházási Bank, az Ázsiai Fejlesztési Bank, Iszlám Fejlesztési Bank, az ASEAN Finance Corporation, az Afrikai Fejlesztési Bank, az Afrikai Fejlesztési Alap, az Amerika-közi Fejlesztési Bank, a Karibi Fejlesztési Bank, az Cent-ralnoamerikansky gazdasági integrációs Bank, Andok fejlesztési Társaság, az Andok tartalék alap, Arab-nek Valutaalap és mások.
A GATT XV. Cikkével összhangban minden olyan esetben, amikor a WTO tagországai megválaszolják a pénzátutalások, fizetési mérleg, devizaügyletek kérdéseit, kötelesek konzultálni az IMF-fel.