Útmutató a vízben medencékben, annak feldolgozásában és a problémák kiküszöbölésének módjaiban, tartalom platform
a medencék vízén, feldolgozásán és a problémák kiküszöbölésének módján
A medencében található víz állapotát négy fő mutató jellemzi:
1. Az oldhatatlan részecskék száma (összes oldott szilárd anyag, TDS)
2. Sav és lúg aránya (szabad hidrogénionok száma, pH)
3. Összes lúgosság vagy lúgosság (Total Alakalinity, TA)
4. Kalcium keménység (CH).
A szöveg alatt a paraméterek nemzetközi (angol nyelvű) rövidítéseit használjuk.
A TDS a vízben oldhatatlan szilárd részecskék (fémek, ásványi anyagok, szennyezés) mennyisége. Kezdetben ezek a részecskék olyan kicsiek, hogy szabad szemmel nem láthatók. De ha számuk folyamatosan növekszik, akkor a szilárd részecskék elkezdenek leülepedni, és olyan maradványokat képeznek, amelyek elszínezhetik a vizet, és elszíneződhetnek.
Egy ideális medencében a TDS-nek 450 ppm-nek (mg / l) kell lennie. Ha a TDS-koncentráció meghaladja ezt az értéket, akkor a fertőtlenítőszerek, algicidek és egyéb ápolószerek hatása csökken. Nincsenek vegyszerek a TDS szabályozására (csökkentésére). A legegyszerűbb módja annak, hogy elkerüljék a TDS növelését, folyamatosan frissíti a víz egy részét a medencében és teljes vízcserét biztosít a medencében 3-5 évenként.
A víz eltávolítása a medencéből a legkönnyebb a szűrő hosszú időtartamú visszamosatásával. Abban az esetben, ha a medence tisztított csapvízzel van feltöltve, az eredeti TDS nem haladhatja meg a határértéket. A TDS-t nem szabad folyamatosan mérni, ha nincs probléma a víz átláthatóságával.
A pH érték a sav és az alkálifém vízben való arányát tükrözi a vízben. A víz semleges, ha a pH 7. Minél alacsonyabb a pH, annál savasabb a víz. Minél nagyobb a pH-érték, annál inkább lúgos a vízben.
Annak ellenére, hogy az enyhén savas vagy lúgos közeg nem befolyásolja az egészségét, nem szabad alábecsülni a pH-mérés fontosságát. Évről évre kellemetlen következményekkel járhat, amikor el kell kezdeni a régi szivattyúk, szűrők, vízmelegítők és csőcsatlakozások cseréjét, ami meglehetősen drága.
Sok ember úgy véli, hogy a zöld víz a klór hiányának vagy hiányának eredménye, habár az ok túl magas (8-nál magasabb). Bár a minőségi víz esetében a pH-értéket 7,0-ről 7,8-re kell beállítani, az ideális pH-érték 7,2 és 7,4 közé esik. Mi történik, ha a pH 7,0 alatt vagy 7,8 fölött van?
pH 7,0 alatt - a víz agresszívá válik és megsemmisíti a fém részeket (eszközök a medencéhez), a klór gyorsabban fogyasztódik.
A pH 7,8 fölött - jelentősen csökkenti a klór fertőtlenítő tulajdonságait, a víz magas klórkoncentráció esetén is zöld színűvé válhat. A víz irritálja a bőrt és a szemeket. A készülékekben kezdődik a kalcium süllyedése, ami miatt a vízmelegítő megszakadhat, és a vízellátás és a szivattyú eltömődhet. Ez megszakítja a szűrő rendszer normál működését.
A pH-t (legalább hetente egyszer) a megfelelő vegyszerek segítségével ellenőrizni és szabályozni kell.
A teljes lúgosság (TA) fogalmát gyakran összekeverik a lúgosság (lúgosság) koncepciójával. Az utóbbi magas pH-t jelent, míg a TA a vízben lévő lúgos anyagok mennyisége (bikarbonátok, karbonátok, hidroxidok). A TA tulajdonsága lassítja a gyors pH változásokat. Minél alacsonyabb a TA, annál könnyebb megváltoztatni a pH-t kis mennyiségű alkáli vagy sav hozzáadásával. Minél magasabb a TA, annál nehezebb megváltoztatni a pH-t. A TA ideális értéke 100. 150 ppm. Ha a TA meghaladja a 175 ppm-et, nagyon sok alkáli vagy sav szükséges a pH megváltoztatásához. Ha a TA 60 ppm alatt van, a pH instabil.
A TA szabályozása türelmet igényel, mivel azt is biztosítani kell, hogy a pH ne csökkenjen 6,8 és ne haladja meg a 8,0-ot. A TA-t és a pH-t kis mennyiségű vegyi anyag hozzáadásával kell beállítani, és elegendő hézagot kell hagyni a vegyszerek hozzáadásával, hogy a víz összetétele stabilizálódjon. Ha a TA egyszer beállított, akkor általában nem kell szabályozni.
A vízben oldott kalciumvegyületek mennyiségét tükröző kalcium-keménység (kalcium-keménység, CH) a víz teljes keménységének része. A vízben lévő magnéziumsók mennyiségétől is függ. A medence vízállapota szempontjából a kalcium merevsége sokkal fontosabb, mivel a kalcium rosszabb, mint a magnézium és a csapadék. A normál kalciumkeménység 100-200 ppm (7. 10 angol fok). Ha a merevség magas, a kalcium a fűtőberendezésben, a szivattyúban, a szűrőben és a csövekben helyezkedik el, és a víz felhősnek tűnik, különösen akkor, ha a pH emelkedik. Ha a medence vízkeménysége nagyon magas, puha vizet is hozzáadhat, ha túl kicsi, majd használjon kalciumot tartalmazó klórvegyületeket.
A medencében található víznek szüksége van a fertőtlenítő mikroorganizmusok (baktériumok, vírusok) elpusztítására, a felesleges szerves maradványok eltávolítására és az algák növekedésének megakadályozására. A klór a legismertebb és leggyakrabban használt fertőtlenítőszer, amely különböző kémiai vegyületek formájában jelenik meg. Kétféle klór létezik:
· A stabilizált klórvegyületek stabilizátorokat tartalmaznak, ami lehetővé teszi a klór gazdaságos használatát. Lassan feloldják az összetevőket az állandó klórozáshoz, és gyorsan feloldják a klór-sokkot.
A klór-sokk a klór 10-szeres túladagolását jelenti. Több célt szolgál: ennek következtében megöli azokat a mikroorganizmusokat, amelyek ellenállnak a normál klór tartalmú vízben; leállítja az algák fejlődését és általában eltávolítja a kloramint.
A rendszeres klór-sokk természetes része a medence ellátásának. A klór-sokk esetében gyorsan feloldódik a sokk-klór, de szemcsés vagy folyékony hipoklorit-nátriumot használhatunk erre a célra.
A stabilizált klór lassan feloldódó tablettáit, amelyeket egy speciális klór adagolóban használnak, amely a medence szűrőrendszeréhez kapcsolódik.
Stabilizált klórvegyület, amely körülbelül 60% aktív klórt tartalmaz. Kézzel közvetlenül a medence vízébe kerül. A tablettákkal összehasonlítva drágább, de biztonságosabb tárolás és szállítás esetén. Különösen alkalmas kis medencékben vagy különböző terhelésű felhasználású medencékben.
A víz lúgosságának semlegesítésére 15% -os vizes sósavoldatot (HCI) használunk. A medencvízhez manuálisan vagy automata adagolóberendezéssel történik, amely érzékelőkkel ellenőrzi a víz kémiai összetételét.
A víz zavarossága esetén a pelyhesítő (koagulálószer), amely kiküszöböli a piszok vizes részecskéinek szuszpendálását. Az összegyűjtött részecskék a medence alján helyezkednek el, ahol porszívóval eltávolíthatók és a csatornába kerülhetnek. A flakkulálószert por formájában adagoljuk (hozzáadjuk a medencéhez kézzel) és tabletták formájában.
Az algaecid olyan anyag, amely megakadályozza az algák növekedését a medencében. Mivel az algáknak közvetlen napsugárzásra van szükségük, az algákra van szükség, főként kültéri medencékben.