Tudományos elektronikus könyvtár
8.4. Állóeszközök helyreállítása
Az állóeszközök funkcionalitásának biztosítása érdekében hasznos élettartamuk során meg kell őrizni a létesítmények üzemképességét restaurálással. A "Tárgyi eszközök nyilvántartása" alfejezet (PBU 6/01) szerint az állóeszközök helyreállítását javítás, korszerűsítés és rekonstrukció révén végzik.
Tüntesse fel a javítási áramot és a tőkét. A jelenlegi javítás során az egyes részegységek és szerelvények cserélődnek.
A felújítás során a berendezés teljes leszerelését és az alap- és a hajótest alkatrészek helyreállítását végzik el. Amikor az épületek és szerkezetek nagyjavítását helyettesíti az építés összes eleme, amely nem képezi az alapját, mint az integrált tulajdont.
A modernizáció és az újjáépítés célja az állóeszközök minőségi jellemzőinek javítása termelékenységük, kapacitásuk, élettartamuk növelésével, és így tovább. A korszerűsítés és az újjáépítés költségeinek elszámolása a tárgyi eszközökbe történő befektetések növekedéséhez vezet.
A tárgyak helyreállítása szerződéses vagy gazdasági jellegű. A szerzõdéses módszerrel a javítási munkálatokat szakosodott harmadik fél szervezetek végzik, amelyekkel a munkaszerzõdés megkötésre került. Gazdasági szempontból a szerviz megfelelő szolgáltatásait javítják. Mielőtt javításokat ily módon készített becslések a javítási munkák, ami azt jelzi listáját művek, a költségek a pótalkatrészek, a munkaerő-költségek és egyéb kiadások.
Az ipari elnevezésű állóeszközök javítására fordított kiadások a termelési költségeknek tulajdoníthatók, a nem-termeléshez kapcsolódó megbízások egyéb ráfordításokra kerülnek leírásra. Ha a szerviz javításával a javításokat gazdaságosan végzik el, a felmerült javítási költségek korábban felhalmozódhatnak a 23 "Segédtermelés" számlán.
A szervezet önállóan határozza meg az állóeszközök adózási szempontból történő javításához szükséges jövőbeni kiadások tartalékának létrehozását. A döntés a létesítmény egy tartalék javításra a tárgyi eszközök adózási számvitel feltétlenül tükrözi a számviteli politika a szervezet, továbbá közölni kell az eljárás létrehozása a tartalék.
Az adókötelezettség tárgyát képező tárgyi eszközök javítására vonatkozó tartalékképzési eljárást az adótörvény 324. cikke határozza meg. A tartalék levonásait a tárgyi eszközök és a levonási ráták összesített értéke alapján számítják ki. A teljes költség összege az eredeti költség leírható tárgyi eszközök üzembe elején az adómegállapítási időszak, amelyben a tartalék jön létre. A szervezet önállóan határozza meg a levonásokra vonatkozó előírásokat a tartalékhoz. Ennek során meg kell határozni a tárgyi eszközök javításával kapcsolatos jövőbeli ráfordítások tartalékának legmagasabb összegét a következő kritériumok alapján:
- a javítás gyakorisága;
- az alkatrészek cseréjének gyakorisága, az állóeszközök szerkezete;
- a javítás becsült költsége.
Ugyanakkor a tartalék maximális összege nem haladhatja meg az utóbbi három évben kifejlesztett tényleges javítási költségek átlagát.
Az adózási időszak alatt a tartalékhoz kapcsolódó költségeket a beszámolási (adó) időszak utolsó számának egyenlő részében kell elszámolni. Ha a szervezet jelentési időszak jövedelemadó a hónap, a hozzájárulás a tartalék javításra kerülnek terhelésre havonta ütemben 1/12 az, ha a jelentési időszak egynegyede - az összeg 1/4 részét utolsó napján az
negyedévben.
Így, ha az adó számviteli rendelkezés javításra a tárgyi eszközök léteznek a számviteli keletkezik adóköteles átmeneti különbözet, amely egyenlő a felhalmozott összeg tartalékba adó számviteli, ami azt eredményezi, hogy egy halasztott adókötelezettséget (IT).
A tárgyi eszközök helyreállításának költségeinek nyilvántartására szolgáló számviteli nyilvántartásokat a táblázat tartalmazza. 8.9.
Részesedések javításával kapcsolatos műveletek elszámolása